A romák útja nem Rómába vezet

(Pozsony, 2001)

Bizony, nem minden út vezet Rómába. A romák, azaz a cigányok útja Szlovákiából Finnországba, Norvégiába, Angliába, Dániába, és legújabban Belgiumba vezet – illetve vezetett, amíg az érintett országokban nem rendeltek el vízumkényszert Szlovákiával szemben. Az európai uniós csatlakozás szépreményű országából immár második éve menekülnek a szerencsétlen cigányok, mert itt bizony idegengyűlölet van. Nem akkora, mint Csehországban, de ott ezt jobban tudják álcázni. A kormány főhivatalnokai váltig azt állítják, hogy a romák útját azok szervezik, akik rossz hírét akarják kelteni az országnak. Nem zárom ki, hogy ilyen szándék is meghúzódhat a háttérben, de ez is csak akkor lehetséges, ha van alapja a rossz hírnek és van miért menekülni.

Az egyik rossz hírem, hogy Szlovákiában sok ezer cigány – főleg azok, akik Galíciából szivárogtak be az elmúlt kétszáz évben – középkori, sőt még rosszabb körülmények között é1. A szlovák lakosság jelentős része még szomszédjául sem fogadna cigányt. A szlovákiai kormányoknak, beleértve a Dzurinda-kormányt is, sajnos nincs semmilyen elképzelése arról, hogy mit kellene tenni. Ezért nem csoda, ha például egy cigány Szlovákiában találkozik egy belga ügyvéddel, emberjogi aktivistával, akkor rajtuk üt a rendőrség, a szerencsétlen romát bedutyizzák, és nem átallanak kétszer százezer korona váltságdíjat követelni szabadon bocsátásáért. Ennyi pénzt persze összeszedni nem (ehet, ezért polgártársunk ott marad a rács mögött. Így már jobban érthető, hogy pár nappal ezelőtt miért rendeltek el Belgiumban is vízumkényszert Szlovákiával szemben.

De nézzünk szét saját házunk táján – először a kormánykoalícióban. A népszámlálás szerint 80 ezer roma él Szlovákiában – a valóságban talán ötször annyi. De ha százezerrel kevesebb, az sem változtat a lényegen. Azt tudjuk, hogy Szlovákia lakosságának becslések szerint kb. 20 százaléka nem szlovák. A nem szlovákoknak több mint a fele magyar, a maradékból pedig kb. 60 ezer a rutén és ukrán, néhány tízezerre tehető a németek és mások száma, a többi pedig cigány, mégha zömmel szlováknak vallja is magát. Ez összevéve rettentő nagy arány, de az eddigi kormányok efölött szemrebbenés nélkül tértek napirendre, a mostani ráadásul azzal a pozitív példával takarózik, hogy a magyarok is kormányban vannak, és nem kívánnak semmi sajátosat.

A házunk tájának közelebbi része a Magyar Koalíció Pártjának felelőssége. Pártunknak nincs romaprogramja, de van egy miniszterelnök-helyettesünk, aki a kormányban a roma kérdésért is felel. Az ő irányítása alatt létrejött egy romatestület, de nincs benne egyetlen úgynevezett magyar roma sem. Pedig az MKP-nak van roma szövetségese. Kormányzati oldalról egyetlen egyszer sem kérdezték meg a pártot, hogy miként kellene megfogalmazni a kormány romapolitikáját.

Közép-Európában egyetlen pozitív példa létezik a romakérdés és egyáltalán a számbeli kisebbségekben élő kisebbségek helyzetének kezelésére. Ez a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer. Érdekes, hogy Szlovákia kormánya miért nem akar példát venni erről, és miért nem kezdeményezi, hogy Szlovákiában is rendelkezzen törvény a kisebbségi önkormányzatokról? Egy ilyen javaslat előterjesztésére nemcsak a romák tarthatatlan helyzete lenne az egyetlen ok, hanem a többi közösség ügyének a rendezése is, és időszerűségét az is aláhúzza, hogy éppen most nézünk elébe a közigazgatási reformnak és az alkotmány módosításának.

Egy ilyen javaslat akár politikai tőkeként is jól jönne. Nemde?