A státustörvény védelmében, Szlovákia parlamentjében

(Az MKP parlamenti frakciójának állásfoglalása, elhangzott Duka Zólyomi Árpád előadásában, 2002. február 8-án)

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a parlament külügyi bizottsága által előterjesztett azon nyilatkozatot tárgyalja, amely a magyar törvényhozás által 2001. június 19-én elfogadott „A szomszédos államokban élő magyarokról” szóló törvénnyel kapcsolatos. A külügyi bizottság javaslata elutasítja az említett törvényt, illetve megállapítja azt, hogy a szóban forgó törvény területen kívüli hatállyal rendelkezik, sérti a Szlovák Köztársaság személyi és területi joghatóságát, a nemzetközi jogot, beavatkozik Szlovákia belső jogrendjébe, kiindulópontját nem a Szlovák Köztársaság és Magyarország között 1995 márciusában aláírt alapszerződés rendelkezései képezik, végül pedig a törvény gyakorlati alkalmazása során nem tartja szem előtt az ún. Velencei Bizottság állásfoglalásait.

Az ún. határon túli magyarokról szóló törvénnyel szemben hozandó nyilatkozatjavaslatban foglalt kifogások egyrészt szakmailag súlytalanok, részben a valósággal ellentétes látásmódot tükröznek, részben egy etnokratikus államfelfogásról tanúskodnak, részben pedig olyan politikai álláspont hatása alatt kerültek megfogalmazásra, amely bizonyos szlovákiai politikai körök magyarellenes hagyományaiban gyökerezik. A kifogásokat egészében véve úgy lehetne jellemezni, hogy azok erősen politikai indíttatásúak, és csupán politikai nyerészkedési vágy ihlette a megszületésüket.

A nyilatkozatjavaslatot emiatt merőben helytelennek tartjuk, épp ezért engedtessék meg nekünk, hogy a nyilatkozati javaslatban foglalt egyes ferdeségekre rámutatva és azokat kiküszöbölendő, felülemelkedjünk az efféle politikai és érzelmi motivációkon.

Először is rá kell mutatni a néhány szakkifejezés téves használatára. Ilyen például a exterritorialitás és a juriszdikció fogalma. A valóságban mindkét szakkifejezésnek más tartalmi jelentése van, mint amilyet a nyilatkozati javaslat szövegösszefüggéseiben neki tulajdonítanak.

Az exterritorialitás, vagy extraterritorialitás elsősorban a nemzetközi jogban használt fogalom, amely az immunitás privilégiumát jelenti, azaz: egy adott személyt kivon a tartózkodási helye szerinti állam törvényeinek hatálya alól Más államok területén ilyen jogállást élveznek például az akkreditált diplomaták és az adott államokat képviselő hivatalok. Akkor is extraterritorialitásról beszélhetünk, ha egy állam más állam területén lévő, vagy más állammal összefüggésben lévő természetes vagy jogi személyek szankcionálása céljából fogad el törvényt, vagy ha az adott állam más államokkal szembeni embargó bevezetésére tesz intézkedéseket.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény esetében viszont nem erről van szó, tekintve, hogy a törvény szerinti jogosult személy és a Magyar Köztársaság közötti jogviszony nem a Magyar Köztársaság területén kívül jön létre, és a törvény rendelkezéseit a jogosult személyek viszonylatában még a Magyar Köztársaság területén sem lehet kikényszeríteni.

Ennél az oknál fogva e törvény tekintetében a Szlovák Köztársaság területével kapcsolatos személyi és területi hatályáról sem beszélhetünk, mégpedig azért nem, mivel a joghatóság (iurisdictio) szűk értelemben vett fogalmán a konkrét jogi normával kapcsolatos bírósági joghatóságot, azaz: a jogszabályok kikényszeríthetőségét és az arra jogosult szervek általi szankcionálást kell érteni.

Ez azt is jelenti, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatban területen kívüli hatályról, illetve a Szlovák Köztársaság joghatóságába való beavatkozásáról beszélni egyrészt félrevezető, másrészt szakmailag teljesen helytelen dolog.

Ugyanez vonatkozik arra az állításra is, amely szerint a törvény sérti a nemzetközi jogot. A nemzetközi jog megsértéséről csak abban az esetben beszélhetnénk, ha egy adott állam más állam területén jogtalanul ér- vényesítené hatalmi jogosítványait, vagy pedig ha egy adott állam olyan

tények alapján érvényesítené ezt más állam területén, amelyek ez utóbbi állam területén merültek fel. Mivel az említett törvény által biztosított kedvezmények és támogatások felhasználását más állam területén sem szankcionálni, sem kikényszeríteni nem (ehet, így szó sem lehet a nemzetközi jog megsértéséről, sem pedig a Szlovák Köztársaság belső jogrendjébe való beavatkozásról.

Természetesen más lenne az a helyzet, ha a szlovák államhatalom a Szlovák Köztársaság állampolgárait azért szankcionálná, mert azok a Magyar Köztársaság törvénye által biztosított kedvezményeket veszik igénybe – az efféle ténykedés már valóban az államok nemzetközi közössége által elfogadott normák megsértését jelentené. Arról, hogy a szóban forgó törvény sértené a Szlovák Köztársaság belső jogrendjének integritását, már csak azért sem beszélhetünk, mert a törvény szerinti jogosult személyek a jogosultságukat nem érvényesíthetik a Szlovák Köztársaság területén, és a kedvezményeket is csak Magyarországon vehetik igénybe. Az említett jogosultságot csak saját döntésük alapján, a Magyar Köztársaság területén tudják érvényesíteni – csakúgy, mint a más államok által nyújtott, a II. világháború alatt elviselt szenvedésekért járó kárpótlásokat.

A Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között létrejött alapszerződésre való hivatkozás természetesen nem helytelen, viszont tág értelmezést sem enged meg, tekintve, hogy a törvényt a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa hagyta jóvá, a köztársasági elnök ratifikálta, kihirdetésére pedig a megfelelő eljárással a törvénytárban került sor. Épp ezért a törvény – a beépített nemzetközi okmányokkal együtt – jogi norma jellegét ölti. Annyit viszont leszögezhetünk, hogy – amint az a szerződés szövegéből és az egyéb nemzetközi dokumentumokból is kiviláglik – azokat a kedvezményeket (előnyöket), amelyeket a szerződések kifejezetten nem tiltanak, bármely fél korlátok nélkül nyújthatja – szerződésszegés nélkül, csak a korlátozásokat nem lehet megkerülni.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény elleni múlt évi (2001) ténykedések eredményeképpen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében megszületett Joggal a Demokráciáért Bizottság, az ún. Velencei Bizottság állásfoglalása.

A bizottság terjedelmes állásfoglalásában különböző megállapításokat tett, amelyeket minden érdeklődő megtalálhat számítógépével a világhálón. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénnyel szembeni kifogásokkal kapcsolatban viszont különösen kettőt érdemes szere venni:

1/ a jogosult személy jogosultságára vonatkozó igazolást csak a törvény szerinti támogatásokat és kedvezményeket nyújtó állam hivatalos szerve adhat ki. A törvényt végrehajtó jogszabályok szerint ez ennek megfelelően történik.

2/ egy adott állant által más állam területén nyújtott támogatások – ha azt kétoldalú megállapodások nem rendezik, vagy a nyújtásukra vonatkozóan kétoldalú szerződések nem tartalmaznak korlátozásokat – nem lehetnek ellentétben a más állam jogszabályaival, illetőleg megvalósításukra csak az addigi gyakorlatnak megfelelően kerülhet sor. Ezzel a megállapítással összefüggésben meg kell jegyezni azt, hogy a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti kétoldalú megállapodások ez irányban semmiféle korlátozásokat nem tartalmaznak. Mindemellett mostanáig már több tízezer szlovák állampolgár részesült más államok – köztük a Magyar Köztársaság – által nyújtott kárpótlásban, például támogatások, nyugdíj-kiegészítések, értékpapírok formájában. 1990 óta szintén mindennapos dolog, ha egyes szervezetek, természetes személyek különféle támogatások, ösztöndíjak iránt folyamodnak, amelyet rendszerint meg is kapnak, mégpedig a más államok – beleértve a Magyar Köztársaságot is – jogszabályi előírásainak megfelelően. Azon támogatások, amelyek iránt a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény szerint a jogosult személyek a Szlovák Köztársaság állampolgáraiként folyamodnának, semmiben sem térne el az eddig megszokottaktól, hacsak abban nem, hogy a támogatások nyújtására sokkal rendezettebb és átláthatóbb módon – az arra jogosult szlovák ellenőrzési szervek számára is elfogadhatóbban – kerülne sor, mint eddig.

 

Tisztelt Nemzeti Tanács!

Tekintettel arra, hogy a nyilatkozatjavaslat tartalma és a valóságos helyzet között jelentős eltérés mutatkozik, kérjük az erre a pontra vonatkozó tárgyalás elnapolását.

Az adott helyzet megoldását elősegítendő, illetve az ülés e pontjára vonatkozó további eljárási javaslat kialakítását illetően javasoljuk a külügyi és a főbizottság elnökének, a bizottságaik tagjainak részvételével zajló együttes ülés összehívását.