A jövőnkről! – időutazással

Duray Miklós a HazÁtól a nemZetig című új kötetének budapesti bemutatóján csaknem ezren szorongtak (Új Szó, Szilvássy József, 2004-05-27) Legfeljebb valamelyik padnak lehetett támaszkodni leghátul. Sokan voltak, akiknek még ennyi kényelem sem jutott. Hatalmas taps csattan, megérkezik Duray Miklós, és a HazÁtól a nemZetig című új kötetének két méltatója, Csoóri Sándor és Orbán Viktor. Sunyovszky Szilvia, az est háziasszonya régi emlékkel kezdi, a legendás hatvannyolcas esztendőt, a pozsonyi magyar egyetemisták akkori szellemi bástyáját, a József Attila klubot említi, amelynek egyik vezéregyénisége a most napvilágot látott tanulmánykötet szerzője volt.

Nemsokára a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnöke lép a mikrofonhoz, őt a műsorvezető következetesen a nemzet miniszterelnökének nevez. Orbán Viktor is személyes élménnyel kezdi, mert elmondása szerint elsősorban Duray Miklósnak köszönheti, hogy a nyolcvanas években és a következő évtized elején a „liberális kordivattal szemben felismerte a közösségek összetartó erejének fontosságát”. Azután arról a morális erőről beszél, amely ebből a könyvből és a felvidéki magyar politikus életpályájából sugárzik, s amelyet a mai időkben különösen fontosnak ítélt, hiszen a „politika csúfulása” a mi térségünket is elérte. A volt magyar kormányfő szerint egyre többen világos eszme, meggyőződés, erkölcs nélkül igyekeznek tematizálni a közéletet. Csak az a fontos számukra, hogy a választások napján támogassák őket. Ezeket a politikusokat Orbán a brókerekhez hasonlítja, akik percnyi, legfeljebb napi döntések alapján próbálkoznak sikeresek lenni. Az üzleti világból verbuválódott politikusok „érdekrendjével” szemben a Duray képviselte értékrend nem a pillanatnyi, gyorsan változó körülmények rabságában él. Orbán ezután arra mutat rá, hogy éppen a kötet szerzőjének és több politikus társának köszönhetően a Felvidéken sikerült mások számára is modellt, példát mutatni: hogyan lehet a nemzetstratégiai célokat és a reálpolitikai, kényszereket úgy összeegyeztetni, hogy a nemzetközösség egysége ne roppanjon meg, s az egységes politizálás révén erős legyen az itteni nemzetrész érdekképviselete. Ennek egyébként egyre jelentősebb nemzetközi jelentősége is lesz, hiszen az Európai Unióban az anyaországi, a szlovákiai és a szlovéniai képviselők – eredményes európai parlamenti szavazás után – csaknem tizenegymillió magyart képviselhetnek az Európai Néppártban. Mindez azért is fontos, mert tévedésnek bizonyul az a feltevés, hogy a nemzetek ereje megtörik a globalizáció hullámain. Éppen ellenkezőleg: a nemzetek a családokhoz hasonlóan alapvető szerepet töltenek majd be az Európai Unióban – fejezi ki meggyőződését a kötet laudálója, aki szerint a közeljövő nagy kérdése, vajon elég erősek lesznek-e a nemzet brüsszeli képviselői együtt ahhoz, hogy az Európai Unión belül kiharcolják a határon túli magyar közösségek számára az autonómiát. – Nem akarunk mást, mint azt, ami ma már megilleti a katalánokat, a korzikai franciákat és más közösségeket – emeli meg a hangját, hatalmas tapsot aratva.

Csoóri Sándor ezután tovább bővíti a gondolati és az idősíkot. Ugyancsak hatvannyolcas emlékeivel kezdi, amikor először találkozott „az olykor makogó, de már akkor is megfontolt és rendkívül okos meglátásaival kitűnő” szemüveges fiatalemberrel. Majd a Kutyaszorító kiadása, az előszó megírása körüli történeteket főleg a legendás könyv megjelenése utáni helyzetet elevenítette fel, idézve ismert személyek jellemét és jellemtelenségét is felvillantva. Bírál is a neves költő és közéleti személyiség: szerinte nagyobb önfegyelemmel, szerkesztői szigorral még feszesebb, tömörebb lehetett volna ez a vaskos kötet. Ennek ellenére is jelentős eseménynek minősítette a kötet megjelenését, amely az utolsó tízegynéhány esztendőnk drámáját tartalmazza.

Duray Miklós új kötetét dedikálja

Másfél óra múltán kapott szót a szerző, aki a szerkesztői rendezőelvéről is vallott. – Nem véletlenül indítok Václav Havelnek írt, először hollandul megjelent, s európai botrányt kavart nyílt levelemmel, amelyben arra figyelmeztettem nemrég még ugyancsak másként gondolkodó, s börtönt is megjárt társamat, hogy nem zajlott igazi rendszerváltás Csehszlovákiában, mert továbbra is kísért a nacionalizmus, holott a kisebbség kérdése mindig a többség kérdése is.

A kötet következő írása másfél évtizeddel később, az idén született meg, s már az új történelmi helyzetet veszi számba. Erről szól a szerző, alaposan átgondolt programot felvázolva: – Vissza kell jutnunk oda, ahonnan a huszadik század elején erőszakkal eltérítettek bennünket, újragondolni traumáinkat. Vissza tehát a nemzethez, hogy évezredes múltunkhoz szervesen kötődhessen jelenünk, hogy az Európai Unióban ismét együtt tervezhessük a jövőnket.

Énekszó is felcsendül. Szabó Csilla gyönyörű hangja színesíti a programot. Kilenc óra múlt, amikor a három közéleti személyiség befejezte az együttgondolkodásra és a hallottak továbbgondolására ösztönző pódiumbeszélgetést. Volt egy negyedik főszereplője is az estnek: Méry Gábor, a könyv kiadója. Ő azonban feltűnési viszketegségben szenvedő, mindenképpen szerepelni, locsogni vágyó néhány könyvkiadó vezetőjével ellentétben ezúttal is szerényen ült és hallgatott a hátsó sorban. A szép kiállítású könyv beszélt helyette.

SZILVÁSSY JÓZSEF