Életrajzi adatok

Dr. Duray Miklós életútja

 

Geológus, politikus, közíró

Pozsonyban él.

Született Losoncon, 1945. július 18-án

 

Családi háttere

nős 1973-tól.

Felesége: Szabó Zsuzsanna, szül. 1945-ben, Léván, matematikus.

Fia: Áron Bálint, szül. 1989-ben, Indiana Pa. USA.

Édesanyja: Zvoda Mária, szül. 1910-ben, Losoncon, tanító.

Édesapja: Endre (1908-1980), jogi doktor.

 

Életútja:

1951-1959: magyar tanítási nyelvű alapiskola, Losonc

1959-1962: érettségizik a füleki magyar középiskolában

1962-1963: munkásként dolgozik

1963-1971: egyetemi tanulmányok. A pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karán általános geológusi diplomát szerez

1965-től: aktív közéleti és politikai tevékenységet folytat

1968-1969: közéleti tevékenysége miatt (prágai tavasz) megszakítja egyetemi tanulmányait

1972-1973: tudományos segédkutató a pozsonyi Talajtani és Növénytáp Kutató Intézetben

1973-1977: a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének ösztöndíjasa

1977: doktori szigorlati vizsgát tesz geokémiából

1978-1990: a Doprastav híd- és közútépítő állami vállalat műszaki tervezési igazgatóságának geológusa

1988-1989: az Indiana University of Pennsylvania vendégtanára

1990-től hivatásos politikus.

 

Közéleti pályafutása:

1963-1970: a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (Csemadok) tagja

1965-1968: a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták, hivatalos hatalomtól függetlenül működő József Attila Ifjúsági Klubjának elnöke

1965-1969: a csehszlovákiai magyar fiatalok alternatív fórumának, a Nyári Ifjúsági Találkozóknak egyik szervezője

1966-1969: a Csemadok Központi Bizottságának tagja

1967: a csehszlovákiai magyar fiataloknak a politikai rendszertől függetlenül működő klubjait koordináló Módszertani Csoport megalapítója és vezetője

1968: a Csemadok Közponci Bizottsága nem kommunista (pártonkívüli) frakciójának szervezője

1968-1969: a Csemadok Központi Bizottsága elnökségének tagja

1968-1969: megalapítja társaival a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISI), melynek főtitkára, majd elnöke. A szervezet

1969 novemberében megszűnik, mivel az újonnan megalakult szlovákiai belügyminisztérium nem engedélyezi működését.

1969 decemberében lemond a Csemadokban viselt tisztségeiről. Egy éven belül politikai okokból kizárják a szervezetből. Nem publikálhat, és nem vehet részt a közéletben.

1976-1977: újra bekapcsolódik a közéletbe. Előadásokat tart magyarországi és szlovákiai magyar egyetemistáknak. Szembehelyezkedik azokkal a szlovákiai magyar értelmiségiekkel, akik aláírják a Charta ’77 ellen államilag szervezett nyilatkozatot.

1978-1989: megalapítja a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, melynek 1989 decemberéig, a bizottság tevékenységének felfüggesztéséig szóvivője. A bizottság (CSMKJB) célja a magyar iskolák tervezett felszámolása elleni küzdelem, a magyarellenes állami intézkedések elleni tiltakozás és általában az emberi jogok védelme volt.

1979: részt vesz egy tanulmányával a Bibó-emlékkönyv létrehozásában, mely a kárpát-medencei magyar szellemi élet 1956 utáni legátfogóbb, hatalomtól független vállalkozása. Intenzív kapcsolatba kerül felesége közvetítésével a Charta ’77 polgárjogi mozgalommal. Az államrendőrség folyamatosan megfigyeli, kihallgatja és egyéb módon zaklatja. Az államrendőrség megakadályozza, hogy érvényes útlevelével külföldre utazzon. Többször tartanak nála házkutatást, ami 1984ig rendszeresen ismétlődik.

1982: bevonják útlevelét, lázítás bűntettének vádjával büntetőjogi eljárást indítanak ellene, amit később az államrend felforgatására irányuló tevékenységre minősítenek át, majd letartóztatják

1982-1983: vizsgálati fogságban van, 1983. január 31-én és február 1-én bírósági per folyik ellene a pozsonyi Városi Bíróságon. Szolidaritást vállal vele a Magyar Írók Szövetségének egy része, ami a szervezet politikai polarizálódásához vezet. Tiltakozik fogvatartása ellen a Charta ’77 polgárjogi mozgalom. A pert külföldi nyomásra felfüggesztik, majd szabadlábra helyezik.

1983: aláírja a Charta ’77 polgárjogi nyilatkozatot. Folytatja tevékenységét a jogvédő bizottság szóvivőjeként.

1984-1985: ismét letartóztatják az államrend felforgatása, a szocialista rendszer és a Szovjetunió, valamint szövetségesei ellen kifejtett tevékenység vádjával. Fogvatartása ellen nagy nemzetközi tiltakozás indul, pl. az Amnesty International, a PEN Club amerikai tagozata részéről, stb. 1985. május 10-én átminősítik az ellene folyó büntetőjogi eljárást, melyet az akkori amnesztiarendelet értelmében megszüntetnek, és szabadlábra helyezik. Összesen 470 napot tartották fogva bírósági ítélet nélkül.

1985-1988: folytatja tevékenységét a jogvédő bizottságban, egyre többet publikál a nem hivatalos ellenzék sajtójában. A budapesti Kulturális Fórum idején (1985 októberében) újabb zaklatásoknak van kitéve az államrendőrség részéről. Rendszeres kapcsolatot tart a szlovák ellenzékkel, akikkel közös nyilatkozatokat szervez. Részt vesz a Charta ’77 szóvivői testületének munkájában. Az államrendőrség kiutasítja Prágából.

1988: visszakapja útlevelét. Tagja a magyarországi „demokratikus ellenzék” által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózatának, annak párttá (SZDSZ) alakulásáig. Előadást tart a Magyar Demokrata Fórum által szervezett ellenzéki politikai fórumon a budapesti Jurta Színházban.

1988-1989: az EBÉÉ bécsi utóértekezletén részt vevő USA-beli küldöttség nyilvános intervenciójának eredményeként feleségével kiutazási engedélyt kap „Nyugatra”. Egy évre az USA-ba utaznak az Indiana University of Pennsylvania meghívására, mely a polgárjogi aktivista geológusnak szól. Ott-tartózkodását Chászár Ede, az egyetem politológia-professzora patronálja, anyagilag a Hungarian Human Rights Foundation és Soros György támogatja. Az amerikai egyetemen politológiával foglalkozik, ír és publikál. Az észak-amerikai kontinensen (USA, Kanada) mintegy száz előadást tart.

1989: intenzíven érdeklődik iránta az amerikai csehszlovák nagykövetség. Rejtélyes körülmények között ellopják útlevelét. A csehszlovák nagykövetség vonakodik kiadni neki a hazatérésre feljogosító ideiglenes útiokmányt, melyet csak az amerikai ügyvédek emberjogi szervezetének közbelépése nyomán sikerül megszereznie. November 28-án tér vissza feleségével és fiával Európába.

1989 decemberben az első, rendszerváltozás utáni csehszlovák Szövetségi Kormány miniszter-jelöltje. A kormányalakítási tárgyaláson Csehszlovákia Kommunista Pártját képviselő Marian Čalfa későbbi szövetségi kormányfő által vezetett csoport egyedül az ő jelölését vétózza meg, így nem válik a kormány tagjává.

1990-1998: megalapítja a csehszlovákiai népcsoportok és számbeli kissebbségben élő nemzeti közösségek politikai szervezetét, az Együttélés politikai mozgalmat, melynek a Magyar Koalíció Pártjának megalakulásáig elnöke (1998)

1990-1992: a csehszlovákiai Szövetségi Gyűlésbe 1990. január 31-én képviselővé kooptálják. Az első demokratikus parlamenti választáson,

1990 májusában országos méretben a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus, 1992-ben újra választják.

1990-1991: az Együttélés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom koalíciója prágai parlamenti frakciójának elnöke

1991: egyik kezdeményezője a kommunista múltat vizsgáló átvilágítási törvénynek

1992: először veti fel az Együttélés Országos Tanácsának Česky Těšíni ülésén a három szlovákiai magyar párt egyesülésének gondolatát. Megfogalmazója azon magyar képviselői indítványnak a prágai Szövetségi Gyűlésben, amelynek elfogadása lehetővé tette volna Csehszlovákia átalakítását, három szövetségi köztársaságból és területi és több kulturális autonómiából álló állammá. A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának utolsó ülésén Csehszlovákia megszűnéséről magyarul és szlovákul mond beszédet.

1993; „A szülőföldünk legyen a hazánk” szlovákiai magyar önkormányzati program, valamint a szlovákiai magyarság és a szlovákok közötti társnemzeti kapcsolatrendszer egyik megfogalmazója. Elutasítja a szlovákiai magyarságnak kisebbségkénű kezelését, és kimondja: a szlovákiai magyarság a magyar nemzet Szlovákiában élő közössége.

1993-1994: a szlovákiai magyar választott köztisztségviselők (önkormányzati és parlamenti képviselők, polgármesterek) országos gyűlésének kezdeményezője (ún. Rév-komáromi nagygyűlés, 1994. január 3.), melyen a helyi és regionális önkormányzatok valamint a magyar közösség önkormányzati jogainak törvényesítését követelik, az európai önkormányzati charta szellemében. A Szlovák Információs Szolgálat tervet készít az országos gyűlésen kialakult szemléleti egység szétverésére és a szlovákiai magyar politika perszonális átalakítására, elsősorban a gyűlés azon kezdeményezőinek félreállítására, akik az Együttélés Politikai Mozgalom tagjai.

1994-től a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője, (újra választva 1998-ban és 2002-ben), az önkormányzati majd az emberjogi bizottság tagja

1994-1996: a Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke, mely tisztségéről egészségi okok miatt mond le

1995: elősegíti a magyarországi jobboldali parlamenti pártok (MDF, FIDESZ-MPP és a KDNP) közötti szövetség létrejöttét, azáltal, hogy az Együttélés elnökeként Szlovákiában teremt számukra először lehetőséget együttes külföldi szereplésre és politikai tárgyalásokra. Kezébe kerül egy dokumentum, mely szerint a Szlovák Információs Szolgálat utasítást kapott erkölcsi, politikai megsemmisítésére, de ha ez eredménytelen lenne, szóba jöhet fizikai likvidálása is.

1996: kezdeményezője a magyarországi parlamenti pártok, valamint a Magyarországgal szomszédos államok magyar politikai és társadalmi szervezetei találkozójának, az ún. első magyar-magyar csúcstalálkozónak. A Liberális Internacionálé alelnöke. Megfogalmazza a magyar nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítésének stratégiai célját, valamint kimondja: Magyarország nem lehet a vele szomszédos államokban élő magyarok anyaországa, mivel a nemzet egyes részei a Kárpát-medencében nem kitelepüléssel, hanem a történelmi Magyarország felosztásával kerültek más államokba.

1997: először fogalmazza meg, hogy törvénnyel kell rendezni az elszakított magyar nemzetrészek magyarországi jogállását, azaz státusát

1998-1999: a Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke. A tisztséget az ő kérésére szünteti meg az MKP, és hozza létre az ügyvezető alelnöki posztot.

1998: a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) egyik kezdeményezője. Megalakulásától a Medgyessy-kormány hivatalba lépéséig (2002) rendszeresen részt vesz a MÁÉRT munkájában.

1999-2002: a Magyar Koalíció Pártjának állandó képviselője a MÁÉRT-ban, amelynek Integrációs Bizottságában dolgozik

1999: a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény egyik kezdeményezője

1999-től a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke

2002: beszédet mond Budapesten a polgári politikai erők Kossuth téri nagygyűlésén, kb. másfél millió résztvevő előtt, ami miatt a magyarországi posztkommunista erők és a szlovák politika részéről támadásoknak van kitéve. Kilencven szlovákiai magyar nyílt levélben bírálja őt, és felszólítják a Magyar Koalíció Pártját, hogy szabaduljon meg tőle. Neves magyarországi alkotóművészek, értelmiségiek nyílt levélben, Szlovákiában pedig „Európai jövőnk tízparancsolata” című dokumentummal mintegy ezer magyar értelmiségi kel a védelmére.

 

Egyéb közéleti tevékenysége:

1960-1961: a Csehszlovák Ifjúsági Szervezet (CSISZ/ČSM) iskolai szervezetének elnöke

1965-1968: a Csemadok pozsonyi helyi szervezetének vezetőségi tagja majd alelnöke

1969: a Csemadok pozsonyi járási titkára

1991-2001: a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tagja 1990-1994: a Közép-európai Népcsoportok Fórumának szervezője és alelnöke

1995-1996 a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának tagja

1996-2000: az MVSZ Stratégiai Bizottságának elnöke

1997-2001: a Simonyi Alapítvány Igazgató Tanácsának tagja

2000: az MVSz elnökjelöltje, de a szervezetben lévő belviszályok miatt visszalép a jelöltségtől

2001-től a Szövetség a Közös Célokért megalakításának kezdeményezője. A szervezet, – melynek elnökségi tagja – az MKP, a CSEMADOK, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Cserkészek Szövetsége által létrehozott jogi személyek társulásaként jött létre.

2002-től a Duna-Tisza Regionális Fejlesztési és Kommunikációs Egyesület elnöke

 

Művei

Könyvek

Kutyaszorító I., Püski-Corvin, New York, 1982

Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk, Framo Publishing, Chicago, 1983

Kutyaszorító II., Püski-Corvin, New York, 1989

Kettős elnyomásban, Püski-Corvin & HHRF, New York, 1989

Kettős elnyomásban – bővített kiadás, Madách-Posonium, Pozsony, 1993

Csillagszilánk és tövistörek, Madách-Posonium, Pozsony, 1993

Önrendelkezési kísérleteink, Méry Ratio, Somorja, 1999

Változások küszöbén, Osiris, Budapest, 2000

 

Gyűjtemények, antológiák, füzetek

Magyar Füzetek 4. sz. (Szlovákiai jelentés), Párizs, 1982

Csehszlovákiai nonkonformisták az országban élő magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről, első kiadás – AB független kiadó (szamizdat), Budapest, 1987; második kiadás – HHRF, New York, 1989

Duna, Egy antológia, Duna Kör, Budapest, 1988

In Search of Central Europe, ed. G. Schöpflin & N. Wood, Poliry Press, Cambridge, 1989

Central European Forum, Astor Park, Florida, 1988-1989

Az Indiana University of Pennsylvania kutatási eredményeit közzétevő füzetsorozat, IUP, Indiana, Pa., 1989

Bibó-emlékkönyv I., II. (1979), Századvég Kiadó, Budapest & Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 199

Rész és egész, Acta Hungarica Carpatiensis, 1995

Magyar jövőkép – egy minőségi magyar paradigma 1994-1995,

MVSZ & Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 1996

Nemzetstratégia a harmadik évezred küszöbén, MVSZ, Budapest, 1996

 

Folyóiratok

Irodalmi Szemle, Pozsony, főleg 1966-1970

Beszélő, Budapest, az 1980-as években (szamizdat)

InfoCh, Prága, az 1980-as években (szamizdat)

Střední Evropa, Prága, 1990 után

Limes, Budapest, 1990 után

Pro Minoritate, Budapest, 1990 után

Magyar Szemle, Budapest, 1992-től

Magyarság és Európa, Budapest, 1993-tól

 

Napilapok, hetilapok

Magyar Nemzet, Budapest, 1990 után

Szabad Újság, Pozsony, 1990 után

 

Díjak, kitüntetések

Prize of the Kőrösi Csoma Center, Tokyo, 1986

Bethlen Gábor-díj, Budapest, 1988

Ius Humana-díj, München-Buffalo, 1992

Magyarságért-díj, Budapest, 1995

Esterházy János Díj, Budapest, 1995

Tőkés László Díj, Kisvárda, 1996

Berzsenyi Dániel Díj, Kaposvár, 1996

Politikai Elítéltek Közösségéért Érdemkereszt Zöld Szalagon, Budapest, 1996

Szent István Aranydénár kitüntetés a nemzet egységéért, a kultúra és a környezet megóvásáért, Dél-Pest, 1996

Pro Urbe – Neszmély, 1998

56-os Magyar Szabadságharc Érdemkereszt I. Fokozat, Budapest, 1999

Hűség-díj, Budapest-Cece, 1999

A Hű Barátság Aranyoklevele – Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Budapest, 2000

Magyar Örökség-díj, Budapest, 2000

A Magyar Köztársaság Érdemrendjének nagykeresztje, Budapest, 2001

A Magyar Művészetért Díj, Budapest, 2002

Szent István-díj, Esztergom, 2003

 

Egyéb elismerések

Toledo (Ohio, U.S.A.) városi tanácsának elismerő oklevele az emberi jogokért folytatott küzdelemért

Az Év Embere, az Új Szó napilap olvasóinak szavazata alapján, 1990

A Rákóczi Magyar Ház tiszteletbeli tagja, Rozsnyó, 2001

Érsekkéty község Díszpolgára, 2002

A Széchenyi Kör örökös tiszteletbeli tagja, München, 2002

 

Rendi tagság

A Vitézi Rend tagja, saját érdem alapján, 2003

 

Elérhetőségek

Otthon: 831 02 Bratislava (Pozsony), Horská 2

Tel./fax: +421 (0)2/44 25 72 28

 

MKP: 811 05 Bratislava (Pozsony), Čajakova 8

Tel.: +421 (0)2/52 49 78 77, 52 49 51 64, 52 49 25 64

Fax: +421 (0)2/52 49 52 64

 

E-mail: duray@smk.sk

E-mail: mduray@slovanet.sk

Honlap: www.duray.sk