Hazától a nemzetig – Bevezető

Tisztelt Olvasó!

A kötet címét úgy választottam, hogy érzékeltessem: vissza kell jutnunk oda, ahonnan a huszadik század elején erőszakkal eltérítettek bennünket. Széttépték nemzetünket, sokan meghasonlottakká váltak közülünk, egyesek ellenségévé lettek nemzetünknek, mások fájdalmasan önmagukba zárkóztak a nemzet gyötrelmei miatt, sokakat a félelem vagy a bosszú görcse bénított meg és bénít ma is.

Akadnak közöttünk a sorsunk miatt gyűlölködők vagy mindenről lemondók, milliós nagyságrendű az értelmeden erőszak miatt elpusztultak száma, és ugyancsak sokmilliónyira tehető a meg sem születettek vagy az elkallódottak sora. Vissza tehát a nemzethez, hogy évezredes múltunkhoz szervesen kötődhessen jelenünk, hogy ismét együtt tervezhessük a jövőnket. A nemzet nem végcél és nem egyetlen célja az életnek, de legnagyobb közös értékünk és legmélyebb közösségi élményünk, amint más nemzeteknek is az.

 

Az összegyűjtött írások (melyek műfaja különböző és színvonaluk sem egységes) mind a vívódásról szólnak – a huszadik század végi vívódásainkról, vívódásaimról. Sok közöttük az eddig nem közölt vagy csak szóban elhangzott és később leírt, esetenként elveszettnek hitt eszmefuttatás. Lehet, hogy a kötetben közzétett darabok számomra sokkal fontosabbak, mint bárki másnak. Ezért elsősorban e saját szempont miatt tartozom köszönettel mindazoknak, akik segítettek megőrizni és összegyűjteni ezeket a szövegeket, különösen Bugár Ilonának és Oriskó Norbertnek, akik lassan egy évtizede segítenek ebben, valamint a többi közvetlen munkatársamnak és asszisztenseimnek. Ugyancsak köszönettel tartozom a könyv szerkesztőjének, aki esetenként nehezen olvasható szövegvázlatokkal birkózott. Valamint csodálattal adózom a könyv kiadójának türelméért, hogy kivárta a kötet kéziratának megszületését.

Duray Miklós