Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Szerkesztette Oriskó Norbert D. Kovács Józsefnek Duray Miklóssal a Pátria Rádió számára készített beszélgetése alapján. Megjelent Pozsonyban, a Szabad újságban 2005. augusztus 9-én
2005. Július 27-én, Budapesten megalakult a Szülőföld Alap* tanácsa. Az alakuló ülésen részt vett Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke is. Egy nappal késóbb azonban nem lehetett jelen azon a nemzetközi tanácskozáson, amelyet a magyarországi kormány rendezett európai uniós és független szakemberekkel a magyarság sorskérdéseiről. Erre az értekezletre a Gyurcsány-kabinet ugyanis nem hívta meg a határon túli magyarság politikusait, illetve szakértőit. Minderre való tekintettel kérdeztük a magyar nemzetpolitika időszerű eseményeiről felvidéki magyar politikusunkat.
– A Magyar Koalíció Pártja, s belőle ön is, korábban úgy nyilatkozott, hogy a Szülőföld Alap létrehozásának gondolatával egyetért, viszont működésével kapcsolatban vannak fenntartásaik. Miképp vélekedik erről a Szülőföld Alap tanácsának megalakulása után?
– A rendszerváltozás évétől számítva két törvény született Magyarországon, amely – túllépve az országpolitika és az állampolitika kereteit – úgy szól a nemzetpolitikáról, hogy túlmutat a trianoni Magyarország határain. Az első a státustörvény volt, a második a Szülőföld Alapról szóló torvény. Az Orbán-kormány néhány tagjával egyetértve, már 2001-ben úgy véltük, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozások fellendülését segítő, Széchenyiről elnevezett tervhez hasonlóan létre kellene hozni a határon túli magyarság vállalkozásainak segítésére és gazdasági életének fellendítésére a „határon túli Széchenyi-terv”-et. A 2002-ben bekövetkezett magyarországi kormányváltás azonban meghiúsította ezt az elképzelést. Most tehát a Szülőföld Alap keretében az akkori elgondolás ölthetne testet. Tartalmilag ez a törvény ugyanis a gazdaság és a vállalkozások területén túlmutat a státustörvényben foglaltakon. Ez persze nem véletlen. Az MSZP és az SZDSZ már 2000-ben, a készítésekor támadta a státustörvényt, sőt pártkapcsolataik révén ellene szóló nemzetközi tiltakozást és bírálatot szervezett, emiatt több fontos elemet kellett kiemelni a készülő törvényből. Majd miután 2002-ben kormányra léptek – még Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején – a státustörvényt úgy módosították, hogy abból ismét kihullott néhány fontos nemzetpolitikai szempont. Most a Szülőföld Alapról szóló törvénybe azok az elemek kerülte be, illetve vissza, amelyek a státustörvény tervezetében a gazdasági és fejlesztési jellegű támogatásokra vonatkoztak. Ami az alap küldetését illeti, azzal nincs gond, hiszen olyan tevékenységek támogatására irányul, mint például az államhatárokon átnyúló önkormányzati szövetségek, az államhatárokkal kettészelt utak, megszüntetett hidak vagy egyéb, határon átnyúló infrastruktúrára vonatkozó beruházások támogatása, melyeknek főleg a schengeni rendszer életbelépése után lesz nagy jelentőségük. Tehát csupa olyan elképzelésről van szó, amely valóban segítheti az államhatárokkal szétválasztott természetes régiók gazdasági újraegyesülését. Ezek fontosságát ma szerencsére már senki sem vitatja, viszont a megvalósíthatóságukkal, vagyis az alap működésének hatékonyságával kapcsolatban kételyeink vannak. Pillanatnyilag ugyanis azt sem tudjuk, hogy mennyi pénz áll az alap rendelkezésére. Félő, hogy a 2005. évre a neki törvényben biztosított egymilliárd forintnak a töredéke sincs meg. A felét ugyanis átirányították a magyarországi külügyminisztérium felügyelete alá tartozó határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység, támogatások finanszírozására. Tény, hogy az adók 1%-os felajánlásával is gyarapodhat az alap kasszája, ezzel kapcsolatban viszont szintén teljes a bizonytalanság, nem tudjuk, hogy gyarapodott-e ilyen formában az alap tőkéje.
– Az alakuló ülésen foglalkoztak-e az alapból támogatható fő tevékenységekkel?
– A Szülőföld Alap tanácsának alakuló ülése formális volt, ám szó esett a prioritásokról is, vagyis azokról a célterületekről, amelyekre majd pályázati témákat lehet kiírni. A pályázati alaptémákat a tanácsnak a következő-szeptemberi-ülésélt kellene meghatározni. Ezzel kapcsolatban azonban egy újabb bonyodalom várható, mert a 2005-ös költségvetési évből addigra már csak három és fél hónap marad hátra, ennyi pedig elég szűkösnek tűnik a pályázatok meghirdetésére, a beérkezett pályázatok elbírálására és a megítélt pénzeszközök folyósítására. A 2006-os évben pedig – az államkassza beidegződései miatt – leghamarabb a tavasz folyamán kezdhetne működni az alap, de akkor lesznek Magyarországon a parlamenti választások, s ez ugyancsak nem kedvez az alap célszerű tevékenységének. Egy időre kútba eshet tehát az alapban rejtőző lehetőségek mindegyike. Talán 2007-ben lesznek kedvezőek a feltételek a működésére.
– Melyek a Szülőföld Alappal kapcsolatos legsürgetőbb teendők?
– Mindenekelőtt létre kellene hozni azokat a szakmai kollégiumokat, amelyek meghatározzák a pályázati témákat. Várható, hogy négy szakmai csoport jön létre, amelyek a magánszemélyeknek, az intézményeknek, az önkormányzatoknak és társulásainak, illetve a gazdasági vállalkozásoknak nyújtható támogatásokkal foglalkoznak majd. Néhány támogatandó főcsapásról már az alakuló ülésen is szó esett, mint például – nem fontossági sorrendben sorolva – a szórványiskolák támogatása, számukra például iskolabuszok vásárlása, vagy a szociálisan rászoruló gyerekek étkeztetésének támogatása, a határon túli magyarság intézményrendszerének megerősítése, mindez a magyar közösségek életképességét és ütőképességét növelhetné. De szóba kerültek az önkormányzati szövetségek is, az államhatárokkal erőszakosan elválasztott tájegységek is, amelyeknek a kiemelt támogatása úgy növelheti életképességüket, hogy majd gazdasági és társadalmi húzóerővé válhatnak.
– Kikből áll a Szülőföld Alap tanácsa?
– E téren elégedett vagyok, mert főleg olyan emberek vannak közöttük, akik az adott területek szakembereinek is tekinthetők, és lelkes helyeslői a nemzetpolitikának. Említhetem például Annus Józsefet, ő már a rendszerváltozás előtt a nemzet érdekei, és nem az államhatárok szerint gondolkodott; köztük van Pomogáts Béla, ő sok évtizede ápolja a Kárpát-medencei magyarsághoz fűződő kapcsolatait, vagy az első – az 1996-os – magyar-magyar csúcs
megvalósításának egyik kulcsembere, Lábody László is, aki annak idején a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöki tisztségét látta el. Két gond azonban teherként súlyosul a tanácsra. Az egyik a tanács elnökének személye. Kiss Elemér, aki a Medgyessy-kormány első hónapjaiban kancellária miniszter volt, de visszaélés gyanúja miatt gyorsan távoznia kellett kormányzati tisztségéből. Most a tanács elnökeként tért vissza a kormányzati körökbe. Mint kiderült, a Magyar Koalíció Pártja sem emelt ez ellen kifogást, pontosabban: támogatta kinevezését. Tudtommal csak a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége nem értett egyet ezzel a kinevezéssel, de az ő képviselőjük a miniszterelnöki hivatal államtitkárának döntése szerint nem vehet részt a tanács munkájában. Ez a másik gond, mely kétségessé teszi a tanács legitimitását, de ez 2002 júliusa óta jelen van a MÁÉRT ben is. A MÁÉRT alakuló ülésén 1998-ban az MSZP és az SZDSZ kivételével egyetértés született a MÁÉRT összetételére vonatkozólag, e szerint a MÁÉRT tagjai azok a magyar szervezetek, amelyeknek van parlamenti vagy tartományi választott képviselőjük. A MÁÉRT et jogilag megalapozó kormányhatározat is ezt rögzítette, ám ezt a Medgyessy-kormány azonnal felrúgta. Így kerülhetett a MÁÉRT -be egy-egy olyan MSZP- közelinek mondható kárpátaljai és horvátországi szervezet, amely nem teljesítette a tagságra vonatkozó eredeti feltételt. A Szülőföld Alap tanácsában ezért Kárpátaljáról és Horvátországból ezeknek a szervezeteknek a képviselői foglalnak helyet és nem a MAERT alapvetően jogosult tagjai.
– Somogyi Ferenc külügyminiszter a Szülőföld Alap alakuló ülése után az újságíróknak felvetette, hogy az ősz folyamán ismét össze kell hívni a Magyar Állandó Ertekezlete…
– Érdekes, Somogyi Ferenc tartotta a Szülőföld Alap tanácsának alakuló ülésén a nyitóelőadást, de ott erről semmit sem szólt. Azt azonban tudjuk, hogy magyarországi szűkebb kormánykörökben olyan elvi döntés született, hogy csak akkor hívják össze a MÁÉRT-et, ha az ott megjelenők nem fogják bírálni a kormányt. A külügyminiszter nemzetpolitikai szaktanácsadója (Törzsök Erika) azonban azt is megfogalmazta, hogy a MAERT csupán egy misztérium, amelyet a Szülőföld Alap fog helyettesíteni. A Medgyessy-kormány a MÁÉRT et csak arra használta, hogy tönkretegye a státustörvényt, a Gyurcsány-kormányzat idején pedig az eddigi egyetlen ülés kudarcba fulladt. Ilyen előzmények után kérdéses, hogy egy esetleges MÁÉRT -ülésnek milyen gyakorlati eredményei lehetnek, bár az kétségtelen, hogy lenne miről tárgyalnia.
– A Szülőföld Alap tanácsának alakulását követő két napon a magyarországi kormány szervezésében Európai Uniós és független szakértők részvételével konferencia zajlott Budapesten, a határon túli magyarság státusáról. A Magyar Koalíció Pártja képviselői elég borúlátón nyilatkoztak ezzel az eseménnyel kapcsolatban. Miért?
– Csak a pontosság kedvéért: én minden szakmai tanácskozásnak a híve vagyok, ha az nem kerüli meg az érintetteket, vagy ha a kimenetele nem fordítható ellenük. Ebben az esetben azonban már az első lépésben ez történt, hiszen mi sem kaptunk meghívást a konferenciára. Ezért jogos kételyek fogalmazódtak meg bennünk a tanácskozás célját illetőleg. A magyarországi kormány európai uniós szakemberekkel tárgyalt a magyarság sorskérdéseiről, noha azoknak eldöntése mindenekelőtt a magyarországi belső jog körébe, illetve a magyar nemzet felségjoga alá tartozik. Miért tett így a kormányt? Valóban megoldást akar találni a határon túli magyarság státusának rendezésére, vagy alibit keresve, látszattevékenységgel igyekszik szépségtapaszt ragasztani arra a szégyenfoltra, amely a múlt év végén, az ún. kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor – éppen az ő magatartása miatt – keletkezett? A magyarországi kormány, ha nincs is neki lelkiismeret-furdalása, de érzi, hogy hibát követett el, amelyet-vélelme szerint – csak úgy lehet helyrehozni, hogy saját igazát magyarázza és igazolja. Ám ha így tesz, akkor halmozza a bajt. A feltett kérdések alapján a konferencia eredménye várható volt. Olyan kérdésekre keresték a választ, hogy etnikai alapon adható-e állampolgárság vagy sem, illetve adhat-e Magyarország útlevelet más ország állampolgárának? Sejthető, sőt várható volt, hogy ezekre a kérdésekre egy EU-s szakember azt fogja mondani, hogy nem. De 2004 novemberében mi, akik a népszavazás sikeréért küzdöttünk, ezekre a kérdésekre ugyancsak nemmel válaszoltunk. Ha azt az egyetlen kérdést tárgyalta volna meg a konferencia, hogy jogában áll-e az államnak saját jogkörében megfogalmazni az állampolgárság megszerezhetőségének a feltételeit, arra minden szakértő igennel válaszolt volna. De ugyanazért nem tették fel ezt a kérdést, ami miatt a „neni’-mel való szavazást hirdette a kormány 2004 novemberében.
– Ön szerint Magyarország kormányának hogyan kellene döntenie ezekben a kérdésekben?
– A magyar állampolgárság ügyének megközelítésében kellene álláspontot változtatnia. Az állampolgárságot ugyan valóban nem etnikai alapon kell megadni, viszont elsősorban azt kell meghatározni, hogy mit tekintünk fő szempontnak az állampolgárság megadásában. És ez már egyértelműen magyar belügy, valamint annak meghatározása is, hogy azoknak a magyar állampolgároknak, akik nem élnek állandóan az országban, milyen jogköreik vannak. Vagyis, hogy miképp létezhet kétfajta állampolgárság egy országban? Erre már van is precedens, gondoljunk csak az ún. 56-os magyarok felújított állampolgárságára. Ha életvitelszerűen nem élnek Magyarországon, akkor azokat a jogokat nem gyakorolhatják, mint egy állandó magyarországi lakóhelyű, ott adót és társadalombiztosítást fizető állampolgár, de lehet útlevelük. Nem bevehetetlen kapu a határon túli magyarság státusának kedvező rendezése, ám félő, hogy a magyar kormánynak a kérdések leegyszerűsítésével és lényegük megkerülésével inkább az a célja, hogy bizonyítsa, igaza volt, amikor 2004 novemberében a kettős állampolgárság
ellen kampányolt.
– Ön optimista e kaotikusnak tűnő problémakör rendezését illetőleg?
– Nem értem a magyarországi kormánynak a nemzetpolitika terén tett ballépéseit. Igaz, hogy baloldalinak vallja magát, és így a ballépés a szójáték szerint is illik rá, de a nemzetpolitikának nem az a lényege, hogy mit hogyan nyomjunk le a másik torkán az ő akarata vagy meggyőződése ellenére, hanem hogy közösen találjuk ki azokat a lehetőségeket, programokat, amelyek az egész nemzetet felemelhetik és kihúzhatják abból a szörnyű kátyúból, amelybe a XX. században sodortak bennünket. Mégis optimista vagyok, hiszen 2006 tavaszán Magyarországon választások lesznek, és várható, hogy ezek eredményeképpen leváltják a jelenlegi kormányt, és ott tudjuk majd folytatni a nemzetpolitika alakítását, ahol 1998-ban elkezdtük és 2002-ben a sikeres eredmények ellenére kénytelenek voltunk abbahagyni.