Ki alatt vágjuk a fát?

Egy éve, Mária napján alakult meg a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, és az elmúlt napokban (2005. szeptember 16-án) Szili Katalin emeszpés házelnök meghívására ismét összeült.

Ebből az alkalomból – többek között – a Magyarország határán kívülről jött parlamenti képviselők a magyarországi politikai közélet tagjainak címzett felhívást akartak elfogadni. Az értelme ennek az lett volna, hogy a határon belüliek (a maradék országiak) ne tegyék a szomszédságpolitikát és az elszakított magyarok ügyét pártpolitikai csatározások ütközőpontjává és a közelgő parlamenti választások kampányának tárgyává. Azaz ne járassák le a nemzetpolitikát. Ki gondolta volna előre, hogy emiatt majdnem olyan sorsra jut majd a Kárpát-me

 

dencei magyar képviselőknek ez a találkozója, mint 2004. november 11-én a MÁÉRT Pedig ez nem volt véletlenszerű, hiszen ugyanannak a politikai palettának a megjelenítői vettek részt azon is, és ezen is.

Miért kellett egy ilyen felhívás?

A Gyurcsány-kormánynak az állampolgárságról kiírt, 2004. december 5-ei népszavazást megelőző és a nemzetet kárhoztató rágalomhadjárata, az MSZP és az SZDSZ státustörvény-ellenes, 2001. évi hisztériája, de az MSZP-nek az 1994. évi parlamenti választások előtti kampánya is azt tanúsította, hogy az MSZP és az SZDSZ a határon túli magyarok ügyét az összmagyarság szerint gondolkodó pártok ellen használva egyszersmind le is járatja. Az említett alkalmakkor ez a két párt az elszakított magyarokkal riogatta a magyarországi választókat, megosztotta a nemzetet, és a sajátjának vélt oldalt azzal a váddal uszította a másik ellen, hogy az veszélyezteti a határon túli magyarok ügyében tett javaslataival vagy intézkedéseivel a magyarországi állampolgárok szociális és anyagi biztonságát, valamint sérti a szomszédos nemzetek érdekeit és Magyarország szomszédságpolitikáját.

A fórum alkalmából összegyűlt határon túli magyar parlamenti képviselők egyetértettek abban, hogy az előzmények ismeretében kérjék fel a magyarországi „kormánypolitikusokat és a parlamenti pártokat, de mindazokat, akik indulnak 2006-ban a parlamenti választásokon, hogy tanúsítsanak józan önmérsékletet a nemzetpolitikát illetően. Tartózkodjanak attól, hogy a határon túli magyarság ügyét negatív színben tüntessék föl, főleg azegymással szemben megfogalmazott érvekben a választási kampány során. Ne osszák meg a nemzetet! … A magyarság Kárpát-medencei helyzete ebből a szempontból azt is megköveteli, hogy a szomszédságpolitika se váljon kampánytémává. … Ne riogassák egymást az egymással versengő résztvevők, mert ezzel mindnyájunknak kárt okoznak…”

Az eredeti szándék szerint ezzel a kéréssel csupán a fórum határon túli tagjai fordultak volna a magyarországi politikai közélet szereplőihez. De mire a javaslat szövegét szétosztották, addigra már egy közös nyilatkozatot tartalmazott. A hibát a Magyar Országgyűlés szaktanácsadói követték el, ugyanis – puszta jóhiszeműségből – azt gondolták, hogy a felhívásnak tartalmaznia kellene a megszólítottak egyetértését is. Ebből kerekedett a vita.

Az SZDSZ képviselője ugyanis bejelentette, hogy a szöveggel nem ért egyet, ha benne marad a kormánypolitikusokra és a parlamenti pártokra, valamint a határon túli magyarságra való utalás. A nemzetpolitikával kapcsolatos önmérséklettel egyetért. De hozzátette: ha a határon túliak nyilatkozataként adatik ki, akkor lehet a szövegben bármi. Az MSZP egyik európai parlamenti képviselője pedig azon fenntartását fogalmazta meg, hogy a kérelem az önmérsékletet nem kívánja meg a határon túli politikusoktól, noha ők részt vesznek a jobboldal (értsd: a nemzeti oldal) kampányában. A FIDESZ-MPSZ egyik európai parlamenti képviselője pedig a ,,ne osszák meg a nemzetet” felszólítás ellen tiltakozott, mert ez – szerinte – a baloldalnak a jobboldal elleni vádja. Az MSZP parlamenti képviselői nem értettek egyet azzal sem, hogy a felhívás csupán a határon túliak nevében adassék ki, és elutasították, hogy szerepeljen benne a „riogatás” kifejezés, mert ez, úgymond, a jobboldalnak a balliberális kormánnyal szembeni vádja. A FIDESZ-MPSZ képviselőinek az álláspontja a vita vége felé pedig annyiban módosult a korábbiakhoz képest, hogy a szöveg átalakulása miatt tarthatatlan a nemzetpolitikát illetőleg a józan önmérsékletre való figyelmeztetés – a nemzetpolitikát a pártpolitikai csaták tüzéből kell kiemelni.

A határon túliak pedig csak nézték, hogy a magyarországi pártpolitikusok milyen pártpolitikai csatát vívnak a nemzetpolitikának a pártpolitikától és a pártpolitikai csatározásoktól való mentesítéséről.

A mintegy kétórás vita végül is eredményt hozott – de milyen silányat! Nyilatkozat gyanánt megszületett egy kétmondatos szöveg:

„A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma kéri a magyarországi belpolitika képviselőit és a határon túli magyar politikusokat, hogy alapvető nemzetpolitikai célkitűzéseinket emeljék ki a pártpolitikai csatározásokból.

Nyomatékosan felhívja mindazokat, akik 2006-ban indulnak a magyarországi parlamenti választásokon: akadályozzák meg, hogy a kampányban a határon túli magyarok ügyét bárki lejárathassa, és a szomszédságpolitikát se használhassa senki pártpolitikai célokra.”

Ha a magyarországi politikai közélet szereplői komolyan veszik ezt a kérést, és ha az MSZP és az SZDSZ nem használja fel a vetélytársai elleni támadásra a nemzetpolitika céljait, akkor ennek a felhívásnak lesz eredménye. Jó lenne azonban, hogyha ezt kötelezvényként fognák fel, és nemcsak a hivatalos kampány heteiben tartanák ehhez magukat, hanem hét-nyolc hónappal előtte is.

De bizony nincsenek csodák, vagy ahogy egy békebeli losonci tanár úr mondta volt a bukásra álló diáknak: „kutyából nem lesz szalonna, botból nem lesz beretva”. Ugyanis két nappal később a Duna Televízió vasárnap

esti publicisztikai műsorában, a Heti hírmondóban Bársony András, az MSZP külügyi államtitkára és Németh Zsolt, a FIDESZ-MPSZ parlamenti képviselője, a külügyi bizottság elnöke éppen a szeptember 16-ai fórumról vitatkozva meg az autonómia és az állampolgárság ügyében pártpolitikai indíttatásból rúgták össze a port, nem kímélve a nemzetpolitikát. Talán mondanom sem kell, hogy a vita élét ismét az MSZP köszörülte, mert három és félévnyi kormányzás után szemére vetette a Fidesznek, amit négy és fél évvel ezelőtt tett, illetve mondott vagy leírt, noha akkor annak semmilyen negatív következménye nem volt – annál inkább volt 2004. december 5-ének!

Reméljük, hogy a fórumon megfogalmazott, a nemzetpolitikai megnyilvánulások hevének mérséklésére intő nyilatkozat – hiszen végül is a felhívás ezzé zsugorodott – azért maradt hatástalan, mert még nem csapódott le a politikai tudatban, és talán Bársony András még nem is tudott róla. Majd később meglátjuk, hogy lesz-e foganatja. Mert ha lenne, akkor lenne esély talán arra is, hogy a tavaszi parlamenti választások után tovább bővítsük ezt a megegyezést mindannyiunk, azaz a nemzet hasznára.

Egyébként továbbra is magunk alatt fogjuk vágni a fát.

 

2005. szeptember 24., Hídlap

Skip to content