Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Amikor a 2005. év nyarát az őszétől elválasztó meteorológiai határtól számított ötödik napon Magyarország kormányfője fogadta a határon túli magyar politikai szervezetek elnökeit, és megkérdezte tőlük, hogy mi a véleményük a javaslatairól – ők bölcsen hallgattak, majd annyit mondtak, szeretnék elolvasni, hogy írásban válaszolhassanak.
Két héttel később megérkezett az írott anyag a miniszterelnök „kormánymegbízottjától”. Ez többek között tartalmazta annak a törvényjavaslatnak első fogalmazványát, amely olyan „speciális igazolvány” kiadására adna lehetőséget, amelyet „magyar személyi igazolványként” és az „Európai Unióba való beutazásra jogosító igazolványként” lehetne használni.
Első hallásra merész, de nem teljesen új az ötlet. Hasonlóról már volt szó egyszer a státustörvény-javaslat korai fogalmazványában, de éppen a mostani magyarországi kormánypártok és a kommunista korszakból megmaradt kormányhivatalnokok utasították el, hogy a Magyar Igazolvány sze rése a miniszterelnöki székbe, újrakezdték a korábbi játékot, csak fordított sorrendben. A szlovákiai bérencek álltak az Orbán-ellenesség élére, hogy majd legyen mire rákapcsolódnia a magyar Pinocchiónak, aki 2005. június 11-én átvette az MSZP fölötti ellenőrzést is. Az első lépés megtörtént, Dzurinda nem ment el Prágába. A második lépés durvább volt: nem ment el a Fidesz június 11-ei kongresszusára, sőt letagadta, hogy megkapta a meghívást. Hasonlót tettek a szlovák kereszténydemokraták is. Ezen a napon Budapesten volt egész pártvezetésük, mégsem dugták be az orrukat a Fidesz kongresszusára, melyet az Európai Néppárt alelnöke vezetett. Ok ugyan később észbe kaptak, és legalább levelet írtak a Fidesznek. Azt nem tudni, hogy mi lesz a további lépésük vagy más szomszédok lépése, de a lapokat már felkínálták a magyarországi balliberálisoknak. Lehet kezdeni az üvöltčizést: ha visszajön Orbán, romba dönti a jószomszédi kapcsolatokat, elszigeteli az országot, megzavarja az ország európai uniós integrációját stb.
Ugye érthető, hogy „mire megy ki itt a játék”? Ne merjünk öntudatosak lenni, mert még a végén összeszedjük magunkat, és akkor kárba vész ellenségeinknek az elmúlt nyolcvanöt évben a földbedöngölésünkre tett minden kísérlete.
2005. július 2., Hídlap