Nemsokára a Felvidék is választ!

A Szlovákia önállóságának rövid – tizennégy éves – történelmében 2006. június 17-én lesz másodszor előrehozott általános képviselő-választás.

Hónapokon, sőt valójában négy éven keresztül érlelődött Szlovákiában a kormányválság, de Dzurinda miniszterelnök a közvagyonból és a juttatható köztisztségekből mindig kielégített annyi ellenzéki vagy pártoktól független parlamenti képviselőt, hogy életképes maradhasson a kormánya. Végül azért volt kénytelen beadni a kulcsot, mert 2006. február 7-én a kereszténydemokraták (KDH) bejelentették: elhagyják a kormányt. Pedig három olyan tárcát uraltak – a belügyet, az igazságügyet és az oktatásügyet -, melynek irányításáról helyükben egyetlen párt sem mondott volna le. Ők mégis megtették. Arra hivatkoztak, hogy a miniszterelnök és a pártja nem támogatja a lelkiismeret szabadságáról szóló – és a Vatikámlal megkötött – szer

 

ződést, amelyet a kormány megbízásából az igazságügy-miniszter készített elő. Ezért kilépnek a kormányból. E mondvacsinált okkal nem érdemes foglalkozni, ugyanis a lelkiismeret szabadságát Szlovákiában ma már semmilyen törvény sem korlátozza – ezen túl ez inkább filozófiai kérdés, vagy vállalásé – pI. orvos vagyok, és életvédelmi ok híján megtagadom a művi vetélést. Talán figyelemre méltóbb az a tény, hogy a kereszténydemokraták társadalmi tárriogatottsága ez idő tájt 7% körül mozgott. A november végi megyei képviselő-választáson csak Pozsonyban és Kassán értek el ónállóan mérhető eredményt. Nem egészen két hónappal a kormányból való kilépésük után azonban országosan 10% fülé emelkedett a népszerűségük. Az inkább a politikai kultúra vagy a közéleti tisztesség kérdése, hogy minisztereik lemondásuk után, midőn visszatértek a parlamenti padsorokba, képviselőként ontani kezdték azokat az indítványokat, melyeket miniszterként dolgoztattak ki, de nem terjesztettek elő.

A lényeg az, hogy a kormányból való kilépésük után keletkezett politikai válságot ezúttal már csak a parlamenti választás időpontjának előre hozásával lehetett kezelni. Ez a döntés két hónappal a Magyar Koalíció Pártjának is kiábrándító eredményt hozó megyei képviselő-választások után történt.

Most tehát azzal kell szembenéznünk, hogy mivel kell megküzdeniük a felvidéki magyaroknak – a magyar politikának és a Magyar Koalíció Pártjának – a június közepére kitűzött választáson.

Az első gondot az okozza, hogy a tömbben lakó magyarság területén már 2002-ben kezdett fogyni a magyar pártot választók száma. A másik gond, hogy az európai parlamenti képviselő-választás alkalmával a kb. 430 ezer magyar választóból csak 92 ezret tudott az urnákhoz szólítani a párt. A harmadik gond a 2005. évi megyei képviselő-választás alkalmával jelent meg. Kiderült, hogy már sokkal kevésbé mozgósíthatók a magyar választók. A Csallóközben és a szomszédságában, a mátyusfiíldi területen mintegy 40%-kal kevesebben vettek részt a megyei képviselő-választáson, mint az országos átlag, a Garam vidékén pedig legkevesebb egyharmaddal maradt el az MKP eredménye a négy évvel korábbitól. A kishonti és a bodrogközi térségben szétesőben van a magyar politikai szerkezet. Az MKP-nak az adott térségekért felelős tisztségviselői, illetve testületei által leírt vélemények szerint ennek az volt az oka, hogy a magyarok kiábrándultak a politikából, és megcsalatva érzik magukat pártjuk által is.

Nem sokkal korábban, 2005 novemberében a Közügyi Kérdések Intézete (IVO) a pártok támogatottságára vonatkozó országos felmérést végzett. Eszerint az MKP a felvidéki magyar lakosságnak csak az 54%-át tudja mozgósítani – ez hozzávetőlegesen 220-230 ezer személy. Ez már a társadalmi legitimitás határát súrolja. A 2002. évi parlamenti választáson az MKP még ugyan 320 ezer szavazatot szerzett, de ezzel egy időben elvesztett mintegy 12 ezer magyar szavazót. A hagyományos magyar szavazói tábor tehát fogyó-, pontosabban: lemorzsolódófélben van. A megyei választások körül szerzett tapasztalatok egyértelműen arra utalnak, hogy a felvidéki magyarok körében kezd elhatalmasodni az MKP-val szembeni csalódottság érzése, ez fokozatosan elsorvasztja az összetartozás érzését.

Az említett intézet vizsgálata szerint is az MKP-t választó embereknek csak mintegy 50%-a vélekedik úgy, hogy a párt tisztségviselői tisztességesek, nem megvesztegethetők. Ez a felnőtt magyar lakosságnak mintegy egynegyede csupán. És a magyar megkérdezettek nem fogalmaztak meg olyan véleményt – ebben jócskán eltérnek más pártok választóitól-, hogy pártjuk megfelelően képviselné érdekeiket – a magyarok érdekeit. A felvidéki magyarok körében egyre inkább ez a szemlélet uralkodik el, és ez okozhatja azt, hogy a fiatal magyar választók között kevésbé népszerű az MKP mint az idősebbek körében.

Figyelemre méltó az említett intézetnek az a megállapítása, hogy az MKP-nak növekedett az elfogadottsága a szlovákok körékben! Ez azonban leginkább úgy értelmezhető, hogy a szlovákoknak a szlovákiai magyar politikáról megnyilvánuló véleménye ugyanazért javul, amiért a magyaroké egyre romlik.

Ezzel párhuzamosan az tapasztalható – és a két jelenséget minden bizonnyal összefüggésük szerint kell értelmezni -, hogy Szlovákiában eluralkodóban van a politikából való kiábrándultság, és nem csak a magyarok között. Mintegy két és fél hónappal az előrehozott választás időpontja előtt a MEDIAN SK által végzett felmérés szerint a felnőtt lakosságnak kevesebb mint a 60%-a járulna az urnákhoz. Ehhez közelítő adatot mért egy hónappal korábban a FOCUS is. Tehát várható, hogy a szlovákiai parlamenti választásokon való részvétel a rendszerváltozás óta most lesz a legkisebb. Ez a helyzet azonban leginkább az MKP-nak kedvezhet, mert a párt támogatottságának csökkenése ellenére is megtarthatja viszonylagos súlyát. A MEDIAN SK felmérése is azt mutatta ki, hogy a választani szándékozók

körében az MKP támogatottsága 10,6%, noha tudjuk, hogy mintegy egyharmaddal szűkült a párt választói háttere.

Hiba lenne azonban, ha csak ezt az utóbbi, kedvezőnek látszó adatot tartanánk mérvadónak, még ha a pártok mandátumszerző képessége elsősorban ezen múlik is. Ha egy pártnak lassan, de biztosan csökken a társadalmi támogatottsága, azaz elfogy körülötte az éltető levegő, előbb-utóbb kérdésessé válik létjogosultsága is. Ezért sem tekinthető véletlennek vagy ellenséges megnyilvánulásnak az az egyre többet hallható vélemény, hogy változásra van szükség az MKP-ban – vagy új pártot kell alapítani.

Szerintem változtatni kell, hogy visszaszerezhessük a felvidéki magyarság bizalmát!

2006. április 8., Hídlap