Idegenellenesség korábban is volt, de most nyílt hatalom áll mögötte

Forrás: Agora, Duna-tv – Autonómia csatorna, 2006.08.31.

A Duna Televízió Autonómia csatornájának Agóra című műsora augusztus 31-i adásában a teljes műsoridőt a szlovákiai történéseknek szentelte. A stúdió vendége volt Duray Miklós, akit a felvidéki magyarverésekről, és főleg azok hátteréről kérdeztek. “A magyarellenesség új hulláma akkor indult el, amikor kihirdették, hogy mely pártok alapítják majd az új szlovák kormányt. A Szlovák Nemzeti Párt jelenléte a végrehajtó hatalomban olyan biztatást adott a szélsőségességnek, hogy az elemi erővel tört fel.” – mondta. A következőkben az adás szerkesztett változatát közöljük.

Magyarokat vermek Szlovákiában. Miért?
– Sajnos, ennek egyszerű oka van: azért, mert magyarok.

Ha tehát valaki magyarul megszólal, az már önmagában elég arra, hogy fizikai bántalmazás érje?
– Önmagában nem, de ahhoz elég, hogy erre egyfajta magyarellenesség épüljön rá. Ez természetesen nem hatja át az egész társadalmat, de annak egy részénél – amint ez napjainkban tapasztalható – erre igény van, mint ahogy arra is, hogy elszabaduljanak az indulatok. Minden cselekedet mögött meghúzódik valami, itt a gyökereket és a hatalmi érdekeket kell keresnünk.

A magyar hagyományban nincs idegengyűlölet

Szlovákia mintegy ezer éven át a történelmi Magyarország része volt. Nyugati lapokban olvastam, hogy voltak idők, mikor a szlovák gyerekeknek nem volt szabad megszólalniuk a történelmi Magyarország magyar iskolákban, vagy ha ezt megtették, akkor akár meg is verték őket…
– Jó lenne közös történelmünknek ezt a részét is feltérképezni, sőt, úgy tudom, hogy a modern magyar történelemtudomány már foglalkozik is ezekkel a kérdésekkel. Tudjuk, hogy a 19. században voltak olyan kilengések, főleg azok részéről, akik „hirtelen” magyarokká asszimilálódtak, és „túlhajtották” a magyarsághoz való tartozásuknak a demonstrálását. De a régi magyar hagyományokban nincsen idegenellenesség. Az első idegenellenesség tulajdonképpen a késői magyar középkorban jelent meg, amikor megszűnt a magyar gyökerekhez tartozó királyok uralkodása Magyarországon, és helyüket nyugat-európaiak foglalják el, azaz az Anjou-házhoz tartozók. Ez elsősorban a zsidóellenességben nyilvánult meg, de hozzáteszem, hogy például már a 18. században Nyugat-Európában megjelent cigányellenesség Magyarországon nem jelent meg. Ismétlem, a magyar hagyomány nem ismeri az idegenellenességet, az idegengyűlöletet…

Sőt, a magyarok arról ismertek, hogy megkülönböztetett tisztelettel kezelik az idegeneket.
– Igen, hiszen ezt tartalmazzák már Szent István király intelmei is, és ehhez a magyarság hosszú ideig tartotta is magát. Az ún. magyar részről megnyilvánuló idegenellenesség gyökerei mindig abban az idegenségben keresendők, amelyek beszivárogtak a magyar közegbe.  Tény, hogy semmilyen idegengyűlöletet, semmilyen erőszakot nem fogadhatunk el, főleg olyanokat nem, amelyek a másság ellen irányulnak. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a gyökereket, és a jelenleg tapasztalható szlovák–magyar ellentétek megnyilvánulásaira összpontosítunk, akkor a 19. században megnyilvánuló szlovákellenesség a magyar társadalomban, és a 21. század eleji magyarellenesség a szlovákoknál, a románoknál vagy a szerbeknél nem köthető össze, ugyanis közöttük sok olyan esemény történt a világtörténelemben – és „kistérségünkben” egyaránt –, amelyek teljesen megváltoztatták az értékrendet és a szemléletet. Tudnunk kell, hogy a nacionalizmus kifejezés nem azt jelenti, amit alatta ma sokan értelmeznek. Ma a nacionalizmust általában egy nagyon negatív jelenségnek tartják, sokan egyenesen a sovinizmussal és a szélsőséges nemzeti megnyilvánulásokkal azonosítják, holott az eredetileg honszeretetet, illetve nemzetszeretetet jelentett. Éppúgy a fasizmust is összekeverik a nácizmussal. A lényegi különbségek akkor kezdtek elmosódni, mikor azok értelmét tudatosan megváltoztatták, ami a kommunista mozgalmakhoz kötődik. Juraj Dimitrovnak a fogalmazása, amikor a szocializmust meg akarta különböztetni a nemzeti szocializmustól, és az utóbbit fasizmusnak kezdte nevezni. Ez utóbbi, mint tudjuk, a hitlerizmus és a nácizmus volt. Itt keveredtek össze a fogalmak, mert a fasizmus az etnocentrikus volt, a nácizmus pedig fajgyűlölő.

Azonban azok a kifejezések, hogy szocialista, szociális még a mai fogalmi környezetben is inkább pozitív csengésű…
– Ez a tudatos értelmiségi ködösítés és rombolás eredménye a mai szemléletben. Éppen azért, hogy azokat az értékeket, amelyek megőrzendők vagy tisztelendők, lejárassák és elítélendő fényben állítsák be őket.

Hitler maga is szocialistának tartotta magát, vörös zászlók alatt vonultak fel a hívei, az egész mozgalma egyébként egy hasonló megújulásból fakadt, mint annak idején a marxi- és engelsi gondolatok.
– Ebből is látszik, hogyan keverednek folyton össze az értékszemléletek.

Az erőszak erőszakot szül

Térjünk vissza a napjainkban történt felvidéki eseményekre. Az erőszak erőszakot szül, ami Szlovákiában elkezdődött, az immár Magyarországon is korlátozottan megjelenik. És ha nem történnek ezeket megelőző intézkedések, akkor ezek az esetek nyilván tovább burjánzanak majd. Hogyan lehet mindennek gátat szabni? Milyen párbeszédek alakulhatnak ki a politikusok és az államok között?
– Való igaz, hogy az erőszak erőszakot szül, sőt, erőszakot is gerjeszt. Az erőszakra durvasággal történő válaszolást emberi magatartásként foghatjuk fel, ám azt természetesen nem fogadhatjuk el, és a törvények is elítélik az önbíráskodást. Viszont csodálkozni nem lehet rajta, mert amikor valakit megütnek, akkor többnyire várható, hogy ha a bántalmazott egyénnek módja van rá, akkor visszaüt…

Igen, a jézusi tanítás példáját ez esetekben nem látjuk, hiszen ezekben az esetekben gyakran az ösztönök lépnek működésbe.
– A napi életben kevés a hasonlóság a szentírási elvekkel. Vagy ha mégis, akkor inkább az Ószövetségből ismert „szemet szemért, fogat fogért” elv alkalmazásával találkozunk. Nem csodálkozom ezért, ha megjeleni egy videóklip, amelyen a magyar zászlót égetik, vagy ha egy futballmérkőzésen Nagy Magyarország térképét tapossák, akkor egy másik futballmérkőzésen vannak, akik erre választ adnak. Nem értek vele egyet, de nem csodálkozom rajta. Ha mindez viszont csak ilyen szinten jelenne meg, nem is lenne veszélyes. Viszont ha ezeket az eseményekre a folyamatok összefüggésében tekintünk, akkor ezek a garázdaszerűnek tekinthető cselekedetek veszélyessé válhatnak. Azt kell tehát megvizsgálnunk, hogy jelenségről vagy folyamatról van szó. Az ami most tapasztalható a Felvidéken, egyértelműen egy folyamat. Látnunk kell azt is, hogy a magyarellenesség új hulláma akkor indult el, amikor kihirdették, hogy mely pártok alapítják majd az új szlovák kormányt. A Szlovák Nemzeti Párt jelenléte a végrehajtó hatalomban olyan biztatást adott a szélsőségességnek, hogy az elemi erővel tört fel. Erre kell koncentrálnunk, és látnunk, hogy hol van a magyarellenesség új hullámának a gyökere. Szélsőséges megnyilvánulások voltak már például a nyolcvanas években is, emlékezhetünk, Pozsonyban felgyújtották az Ifjú Szivek székházát, betörték a Csemadok-épület ajtaját, ablakait, sértő feliratokat írtak az Új Szó napilap szerkesztőségének a bejáratára, Rimaszombatban az internátuson magyar gyerekeket vertek meg. Tehát már akkor is nyomon követhettük a magyargyűlölet, de akkor nem volt mögötte egy olyan nyílt hatalom, amely általános biztatást, támogatást mutatott volna irányukba. Hasonlóság abban van, hogy a tettesek többsége akkor és napjainkban is ismeretlen maradt, mint ahogy például a tavalyi pozsonyi diákgyilkosság elkövetői is, ez utóbbi esetben is a másságának esett áldozatul az a fiatalember. Szerencsére most még gyilkosságra nem került sor, de az a tény, hogy a feliratokat követően már fizikai bántalmazások is előfordulnak, egyszerűen mondva hátborzongató és a huszadik század legsötétebb korszakaira – mint például a nácizmus előretörése – emlékeztetnek.

A védtelenség légkörében

Ön a személyes sorsával is emlékezhetne, hiszen legutóbb az egyik magyarországi autonómia-konferencián tartott előadása is rendőrségi vizsgálatot váltott ki…
– Emögött is a Szlovák Nemzeti Párt áll, bejelentést adtak a rendőrségre annak kivizsgálása céljából, hogy milyen minőségben vettem részt ezen a konferencián. A nemzeti párt véleményét régen ismerjük, a gond az, hogy a rendőrség ebből ügyet csinált. És itt kell az összefüggéseket látni, nem hiszem, hogy az elmúlt nyolc évben a rendőrség kapott volna biztatást egy ilyen ügy kivizsgálására. A kilencvenes években is sok büntetőügyet kezdeményeztek ellenem a magatartásom miatt, de azokat a rendőrség mindig az első lépésnél lezárta. Az elmúlt 16 évben most történt meg először, hogy egy politikai hátterű ügyben a rendőrség eljárási folyamatot indított el.

A 2004. december 5-i. az ún. kettős állampolgárságról szóló népszavazás milyen hatással van ezekre a folyamatokra?
– Ennek a kérdésnek a megválaszolása egy mélyebb elemzést igényelne, de a felszín jól látható. A népszavazást megelőző kampány a határon túli magyarság számára keserű tapasztalatot hozott, nemcsak az eredmény miatt, hanem itt a szlovákokban (Erdélyben a románokban, a Vajdaságban a szerbekben stb.) az a kép alakulhatott ki irányunkban, hogy mi Magyarországnak sem kellünk, és itt, a szülőföldünkön is csak megtűrtek vagyunk. A védtelenség légköre alakult ki körülöttünk, és a védtelen embert sokkal könnyebben támadják meg. Ez a jelenség az állatvilágból is ismert, például az oroszlán is azt a beteg zebrát támadja meg, amelyik a legkevésbé tud futni.