Az MKP és az önkormányzati választások

Forrás: Pátria Rádió, Molnár Judit interjúja
Rádióinterjú Duray Miklóssal, az önkormányzati választások jelölőlistájának leadása előtt
December 2-án önkormányzati választások lesznek Szlovákiában. A jelölőlistákat október 8-a éjfélig kell lezárni és benyújtani a helyi választási bizottságok jegyzőinek. Sok minden, ami most még nyitott kérdés, eldől. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) ügyvezető alelnöke nyilatkozott arról, hogyan zajlottak az előkészületek a pártban, mire is számíthat a szlovákiai magyarság a közelgő választásokon.

A Magyar Koalíció Pártja nyolcéves történetében a 2006. december 2-i önkormányzati választás lesz az első, amelybe a párt nem kormányzati pozícióból indul. Az a tény, hogy most ellenzékben vannak, mennyiben határozza meg a párt helyzetét és mennyire befolyásolhatja a választók magatartását?

– Ha végignézzük az elmúlt 16 év önkormányzati választásait, akkor kiderül, hogy 1998-ban az egyesült párt, tehát a Magyar Koalíció Pártja nem tudta elérni azt az eredményt, amit külön-külön elértek az elődpártok. Ennek okát nehéz felderíteni, mert ehhez szociológiai felmérések kellenének, ilyenek pedig pillanatnyilag nem állnak a rendelkezésünkre. Tény, hogy az 1998-as pártegyesítés az ún. helyi politikára negatívan, az országosra pedig kedvezően hatott. Elméleti következtetések azonban már ebből is levonhatók. Nyilvánvaló következmény, hogy a helyi politika másként alakul, mert másként polarizálódnak az érdekcsoportok, mint az országos politikában. Az országos politikában többé-kevésbé jelen van az a nagy cél, hogy a magyar politika pozícióba jusson. A helyi politikát illetően viszont vannak helyek, ahol inkább pártot (pártokat) választanak a választópolgárok és vannak, ahol inkább személyeket.

Vegyük például Komáromot, azt a várost, ahol a legtöbb magyar él. Itt 1994 óta belső viszályok dúlnak. Az MKP-nak, illetve elődpártjainak mindig volt polgármesterjelöltje, de az ritkán győzött. Általában független jelölt győzött, és most 2006-ban is az a helyzet, hogy az MKP ugyan állított jelöltet, de olyan erős ellenlábasok indulnak vele szemben, hogy az MKP esélyessége kétséges.

Elmondható, minél nagyobb egy település, annál inkább megvan az esély arra, hogy szembekerül a pártnak a jelöltje és szándéka a lakossági akarattal. A magyarok által lakott kistelepüléseken inkább kétesélyes a jelölés: vagy elsöprő győzelmet arat az MKP jelöltje, vagy – ha egy klikknek a kezébe kerül  a helyi MKP irányítása – a független polgármesterjelölt győz.

1998 óta tapasztalható egy újabb jelenség is: egyes helyekre fokozatosan „törnek be” azok a szlovák pártok, amelyek korábban nem tudtak pozíciót szerezni a magyarok által lakott településeken. Ez elsősorban a nyelvhatár mentén figyelhető meg, leginkább Nyitra vidékén, az Érsekújvári járás északi részén, valamint a Lévai járás észak-nyugati részén. Ezeken a magyar etnikum által lakott területeken erőteljes szlovák benyomulás tapasztalható. Ez ugyanakkor nem most kezdődött el, hanem már néhány száz évvel ezelőtt, csak napjainkra új alakot öltött azzal, hogy fogyatkozik a magyar lakosság száma. Ennek következtében azonban változik a nemzetiségi összetétel. Ugyanez folyik a gömöri térségben is, ahol 2002-ben már tapasztaltuk, hogy tömegbázis nélküli politikai erők jelentek meg, mégis megválasztották a jelöltjeiket. Azt nem tudjuk, hogy ez a jelenség most, 2006-ban folytatódik-e, vagy sem, de mindenképpen arra figyelmeztet, ha az MKP nem folytat határozott politikát az adott térségben – azaz ha nem szentel elegendő figyelmet az adott kistérségnek – akkor kiszorulhat innen, és függetlenek vagy más pártok képviselői veszik át a hatalmat.

Az önkormányzati választásokra készülve ezekre a jelenségekre felkészítették a jelöltjeiket? Az MKP Elnöksége vagy Országos Tanácsa megfogalmazott valamilyen ajánlásokat a koalíciókötésekre vagy a stratégiákra vonatkozóan, amelyeket helyi szinten – az ottani helyzethez mérten – alkalmazni lehetne?

– Amit korábban mondtam, az az én értékelésem. A párt, miután véleményemet és javaslataimat előterjesztettem, ezeket sajnos nem szívlelte meg, és  semmilyen következtetést sem vont le a jövőt illetően.

Akkor hogyan készül a párt az önkormányzati választásokra? Támasztott-e valamilyen feltételrendszert a jelöltek számára? Itt most elsősorban a polgármesterjelöltekre gondolok, hiszen a pártnak van egy régi határozata, mely szerint egy személynek legfeljebb csak két választott köztisztséget lehet betöltenie. Él még ez a határozat?

– Igen, ez a határozat még érvényes, ám ez nem politikai kérdés, hanem inkább az a gyakorlati oka van, hogy próbáljuk elkerülni a funkcióhalmozást. Ritka eset ugyanis, hogy három köztisztséget egy személy egy időben tisztességgel el tudjon látni és mindenhol helytállni. A politikai kérdés az, miként tudunk helytállni a régióinkban, a kistérségekben?

Nézzünk néhány konkrét esetet. Pozsonnyal kapcsolatban most például a sajtó arról cikkezik, hogy az MKP esetleg a Smer (a jelenlegi kormánykoalíció legerősebb pártja – szerk. megj.) jelöltjét, Monika Beňovát támogatja a főpolgármesteri tisztségre, és Pozsony több városrészében is Smer-MKP-HZDS koalíció körvonalai rajzolódnak. Nem tartanak attól, hogy az országos politikát figyelve ez riasztóan hat potenciális választóikra, vagy elbizonytalaníthatja őket?

– A helyi politika nem az országos politikának egyfajta leképzése az adott városra, vagy községre nézve. A helyi politikát más összetevők határozzák meg. Például a Kassai kerületben a Magyar Koalíció Pártja már négy évvel ezelőtt is koalícióban volt a Smerrel.  Az ugyancsak a keleti végeken található Királyhelmecen az MKP a Smerrel koalícióban jelöli Pásztor Istvánt a polgármesteri tisztségre.  Egy pártnak az országos megjelenése teljesen különböző lehet a helyi vagy regionális megjelenésétől, ez többé-kevésbe az ottani emberektől függ. A Magyar Koalíció Pártjának tudatosítania kell, hogy vannak olyan helyek, ahol egyedül nincs értelme nekivágni az önkormányzati választásoknak. Nemcsak azért, mert egyedül elbukna az MKP jelöltje, hanem a pozíciók megszerzése miatt is. Ugyanis, ahol kiszorulunk a helyi hatalomból, ott átcsapnak a fejünk fölött a hullámok. Helyi szinten ezt fontosabb szem előtt tartani, mint az országos politikát követni. Az országos politikában mindig pártérdekek jelennek meg, a helyi politikában a helyi érdekek, itt a helyi politikusok „emberközelben” vannak a választópolgárokkal. Tehát, ha Pozsonyban az MKP koalíciót köt a Smerrel, az a választópolgárok érdekében történik.

Igen, de korábban Pozsonyban egy jobboldali együttműködés volt, tehát valaminek történnie kellett…

– Az SDKÚ-val való koalíciós partnerség nemcsak a Pozsonyi kerületben ment csődbe, hanem országosan is.

Négy évvel ezelőtt az MKP sok nagy csatát vesztett a járási városokban. Független polgármestert választottak Galántán, Érsekújvárban, Rimaszombatban. Arra is akadt példa, hogy korábbi MKP-jelölt függetlenként indulva nyerte meg a választásokat. Van stratégiájuk ezekre a városokra nézve?

– Nem tennék egyenlőségjelet Érsekújvár és Rimaszombat közé. Érsekújvárban az a független jelölt, aki 2002-ben polgármester lett, olyan MKP-tag, aki most is függetlenként indul. Egy ilyen városban – a nemzetiségi összetételt mindenképpen figyelembe véve – tudatosítanunk kell, hogy egy pártjelöltként induló MKP-tag valószínűleg megbukna, mert olyan magyarellenes koalíció jönne létre, mint amilyenre Losoncon vagy Léván volt példa. Egy efféle magyarellenes koalíciót csak az a cél tart össze, hogy az MKP jelöltjét legyőzzék. Ezért nem tartom eleve rossz elgondolásnak, ha egy MKP-tag függetlenként indul, és ebben őt a párt támogatásáról biztosítja. Azokban a városokban, ahol az asszimiláció, a betelepítés előrehaladt, taktikai lépéseket kell csatasorba állítani.

Úgy tűnik, Komáromban is valamit be kell majd vetni, hiszen aggasztó hírek érkeznek onnan. Az MKP alapszervezete nem azt a Bastrnák Tibort jelölte, akire szinte mindenki számított. Hiszen most előfordulhat, hogy függetlenként – és MKP parlamenti képviselőként – indul az MKP jelöltjével szemben. Az országos elnökség foglalkozott ezzel a helyzettel?

– Két szemlélet van, az egyik, hogy a párt központja beleszólhasson a helyi politikába, míg a másik nézet ezt elutasítja. Én ez utóbbinak vagyok a híve, nem pedig a központilag irányított pártoknak. Ha fentről beleszólunk abba, hogy mi történjék helyi szinten, akkor úgy járhatunk, mint ama elhíresült elefánt a porcelánboltban. Komárom esetében viszont az a baj, hogy az ottani politikusok is így mozognak a helyi politikában, törnek-zúznak mintegy másfél évtizede. Ki kell mondani, az ottani helyzet a felvidéki magyar politika egyik szégyenfoltja. Komáromban nem alakult ki politikai konszolidáció, aminek egyik lehetséges oka  egy politikai vezető egyéniség megjelenésének a hiánya. Egy olyan emberé, aki azt mondta volna, hogy rendbe akarja tenni a várost, és be is tudta volna bizonyítani elszántságának hitelességét.

Bugár Béla MKP-elnök egy héttel korábban úgy nyilatkozott, hogy meg kell erősíteni a pártépítésért felelős alelnöki posztot. Ebben én az Ön bírálatát érzem. Elfogadja ezt? Jogosnak érzi?

– Ez nem az én bírálatom, hanem a párt bírálata. A Magyar Koalíció Pártjában a pártépítés rendkívül fontos dolog, mégsem lehet tisztességesen végezni. A pártépítést mindenki úgy veszi, mint a futballt, azaz mindenki úgy véli, hogy jobban ért hozzá, mint maguk az edzők és a focisták. Ennek következtében a partvonalról kiabálnak be, elgáncsolva a jó törekvéseket is. Azzal egyetértek, hogy meg kell erősíteni a pártépítési ügyvezetői tisztséget, de ennek olyan jogkörökkel is járnia kell, amelyekbe a pártelnök sem szólhat bele.

Az elmúlt választások tanulságosak voltak. A megyei választás nem volt egy sikertörténet a Magyar Koalíció Pártjára nézve, és a parlamenti választásokon – annak ellenére, hogy 11% fölötti eredményt ért el az MKP – ötvenezer szavazattal kevesebbet kapott, mint négy évvel korábban. Ez komolyabb elemzést, szembenézést, belső vitát is feltételezne. Megtörtént ez?

– Nem történt meg, és ez nem is várható, mert még egyszer sem volt rá példa. Azt tudtuk, hogy a párt számbeli támogatottsága sokkal gyengébb lesz, mint 2002-ben, amikor szintén sok szavazatot veszítettünk magyarlakta területeken. Az előrejelzések alapján most 220 ezer szavazatot feltételeztünk, mégis 270 ezret kaptunk. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a választópolgárok megijedtek a Szlovák Nemzeti Párttól. Sokat járom a vidéket, ismerem a párt választói bázisának állapotát. Egyszerűsítve úgy is mondhatom,  Ján Slotának köszönhető, hogy a Magyar Koalíció Pártja most 270 ezer szavazatot kapott és nem kevesebbet.

Milyen eredménnyel lenne elégedett a december 2-i önkormányzati választásokon?

– Örülnék neki, ha az nem lenne rosszabb, mint amilyen 2002-ben volt.