Autonómia-programra van szükségünk

A Pravda szlovák napilap 2007.03.21-i száma Autonómia-programra van szükségünk címmel interjút közöl Duray Miklóssal, melyben szó esik az MKP közelgő tisztújító közgyűléséről, de a magyar-magyar kapcsolatokról és személyi kérdésekről is. Az következőkben az interjú magyar fordítását közöljük.

A magyar Koalíció Pártjának alelnöke nem tervezi, hogy bármikor jelöltetné magát pártelnöknek. A pártvezetésben akar azonban maradni, és dolgozni a párt programján, aminek alapját a magyar kisebbség autonómiája adná.

Bugár Béla nem titkolja, hogy ki akarja önt nyomni a pártvezetésből. Elmagyarázta önnek, hogy miért?
Személyesen nekem ezt soha nem mondta, csak kijelentette, hogy nem tartja szükségesnek a Magyar Koalíció Pártjában az ügyvezetői alelnöki tisztséget. Állítása szerint ez kétpólusossághoz vezet. Én úgy gondolom, hogy a végrehajtásban a határskört meg kell osztani.

Elfogadja azt a nézetet, hogy nem a tisztség, hanem a személyes ellentét okozza a problémát?
-Sajnálom, hogy Bugár úr a velem szembeni kifogásairól sohasem beszélt nyíltan velem. A mai napig nem tudom, mit is ró fel nekem. Én, ellentétben néhány más személytől, naponta dolgozom a pártban.

Most nem ön áll ki Bugárral szemben, hanem Csáky Pál. Nyíltan támogatja majd őt?
Egészségtelennek tartom, ha az országos elnöki tisztségre csak egy jelölt van. A versenyt támogatom. Csáky Pált abban támogatom, hogy elnökjelölt legyen.

És hogy győzzön?
Erről titkos szavazás dönt. Nem tudom, megállapítja-e valaki, hogyan szavaztam.

Az ön tisztségéről Csáky is úgy nyilatkozott, hogy nem tartja azt szükségesnek. Csalódott emiatt?
Nem, a tisztség és annak megnevezése csupán formalitás. Számomra a lényeg az, hogy milyen feladatokkal bíz meg engem a közgyűlés, illetve a párt elnöke. Szeretném folytatni a politikai programmal kapcsolatos munkát. Sajnálom, hogy Bugár elnök munkámat, tanulmányaimat nem fogadta el, hanem elutasító volt velük szemben.

Csáky Pállal az is közös önökben, hogy gyakran utaznak Budapestre. Szolgálati útra.
– Nem olyan gyakran, de tény, nem csak Szlovákiára, hanem az egész Kárpát-medencére összpontosítom a figyelmemet. Az MKP regionális párt, együtt kell dolgoznia más nemzetiségekkel és régiókkal.

Az ön számlájára gyakran felrótták a nemzeti radikalizmust, mely többek szerint rontja a pártról alkotott képet.
– Nem tudom, mit értenek nemzeti radikalizmus alatt. Minden értelmiségi embernek radikálisnak, következetesnek kell lennie nézeteiben, és azok érvényesítése terén. Radikálisnak a nézetekben és liberálisnak a toleranciában. A radikalizmus nem jelent extrémizmust. Az már korlátoltság.

Ön a közelmúltban a trianoni szerződés alkotóit a 20. század háborús bűnöseinek nevezte. Ezt komolyan gondolta?
– Közismert, hogy a versailles-i rendszer, melynek része a trianoni szerződés, rossz. Nem békéhez, hanem újabb háborúhoz vezetett, melyben az emberek nem csak harcokban pusztultak el, hanem koncentrációs táborokban is. Európa háború utáni elrendezése szerencsétlen volt.

Ön a trianoni trauma kiváltójaként a nemzetközi zsidó összeesküvést is megnevezte. Ezt hogyan értette?
Elnézést, el kell határolódnom, de ez így nem igaz. Én arról beszéltem, hogy 1915-ben Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia győztese volt a háborúnak – mivel az ő területükön nem folytak harcok. A változás 1916-ban következett be, mikor az Egyesült Államok úgy döntött, hogy belép a háborúba. Döntésük mögött nemzetközi sionista lobbi állt, melynek célja az volt, hogy szétverjék az oszmán birodalmat, és ezzel területet biztosítsanak Izrael állam létrejöttéhez. A valóságban nem zsidó összeesküvés állt a háttérben, hanem a zsidóság legitim törekvése az államalkotásra vonatkozóan. A sionisták azért akarták 1915 után a háború folytatását, hogy abból Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és az oszmán Törökország ne kerüljenek ki győztesen.

Ezzel eléggé leegyszerűsíti az egész problémát…
– Természetesen ez csak egy volt az események alakulását befolyásoló tényezők közül. De jelentős volt.

Ön azon revizionisták közé tartozik, aki át akarják értékeltetni a háború utáni rendezést?
– Nem. A beteg ember kétféle módon szabadulhat meg a betegségétől: halállal és gyógyulással. Én a második lehetőség mellett vagyok.

Elfogadja a határok változtathatatlanságát?
– A valóságot fogadom el. A határok változtathatatlanságáról a történelmi tapasztalatok után nehéz beszélni. Nem igaz, hogy a határok változtathatatlanok. Viszont a valóságból indulok ki, jelen időben nincs semmi értelme a határok változásáról beszélni.

Hogyan képzeli el Magyarország és a magyarság kapcsolatát?
– Nem kell a status quo megváltozására törekedni. Új kapcsolatokat kell kiépíteni. A magyarság egyharmada Magyarország határain kívül, kisebbségi sorsban él. Ezek a magyar közösségek a halmazelmélet szabályai szerint metszetet alkotnak. Ezzel lehetőség kínálkozik a  szomszédos nemzetekkel való újfajta szövetségre. És valódi társnemzeti kapcsolatok megteremtésére.

Ezen kisebbségek számára területi autonómiát igényel?
– Nem szükségszerű az autonómiáról úgy beszélnünk, mint egy speciális területről speciális jogállással. Szóba jöhet a területi önrendelkezés szimmetrikus alapon is. Például Komárom megyének Szlovákia területén egy bizonyos jogállása lenne, mint például Zsolna megyénekl. A regionális önrendelkezés modelljét kellene az MKP-nak kidolgoznia és végrehajtania, úgy mint saját politikai programját.

Miért tér ki a területi autonómia fogalmának használatától?
Nem térek ki. Az önrendelkezés és az autonómia kifejezések ponttosan ugyanazt jelentik, szinonimák. Az autonómia kifejezéshez azonban különböző előítéletek kapcsolódnak. Mégha értem is, hogy ennek szintén oka, eredete a történelemben van. A szlovákok történelmi tapasztalatai szerint az autonómiának mindig önállósághoz kellett volna vezetnie.

A Magyarországgal szomszédos nemzetállamok attól tartanak, hogy magyar autonómia-kormányok lánckapcsolata jöhet létre Budapesttel, és ez politikai konfliktusokhoz, problémákhoz vezetne.
– Tudom, hogy vannak ilyen aggodalmak. Ezek azonban megalapozatlanok. Főleg most, mikor már ezek az országok, amelyeket említett, az Európai Unió tagjaivá lettek. Az MKP mindig a regiók együttműködését és nem a szeparatizmust fogja támogatni. Az autonómia nem az állam szétverésének az eszköze.

Egyszer azt is mondta, hogy a nemzeti célokért harcolni kell, mert anélkül semmit nem adnak önöknek. Milyen harcra kell felkészülnünk?
Politikai harcot értek alatta. Ilyen a valóság, érvényes ez minden nemzetre és a politikai pártokban szerveződött csoportosulásokra is.

Önnel az a gond, hogy másképp nyilatkozik a magyar, és másképp a szlovák közvélemény előtt, és ezzel eltussolja a valódi céljait…
Én nem hiszem, hogy másképp nyilatkozom. Mindig csak azt mondom, amiről meg vagyok győződve, és közben igyekszem nyílt és őszinte lenni.

Területi autonómiát akarnak, politikai jogokkal, önmeghatározással?
A nemzetek önmeghatározásának két fajtáját ismerjük: nemzetközit és belsőt. A belső önrendelkezést elfogadom. Többet igényelni öngyilkosság lenne.

Nem fenyeget tehát a koszovói modell?
– Nem, Koszovó összehasonlíthatatlan a magyar nemzeti kisebbségek önrendelkezési törekvéseivel. A Balkán válságait konfliktusokkal, új nemzetállamok létrehozásával oldották meg – horvátok, szlovének, makedónok … -. Ugyanezt a jogot akarják a koszovói albánok is kivívni. A nemzetközi jogrendszerrel összhangban.

Amikor az MKP elnöksége jóváhagyta a kormányba való lépést a Smerrel és a HZDS-szel, ön milyen álláspontot képviselt?
Mellette voltam. Ez volt választópolgáraink igénye, akik nem akarták a Szlovák Nemzeti Pártot a kormányban látni.

Vannak barátai a szlovák politikusok között?
Kevés a valódi barátom. Ha azokról a szlovák politikusokról beszélünk, akiket tisztelek, akkor megemlíthetem például Kukan, Mikloško, Čarnogursý urakat.

Mely szlovák pártokat tartja a legközelebbi szövetségeseknek?
Mindazokat, amelyekkel meg tudunk egyezni a kormányzás közös elvein. Elképzelhetőnek tartok egy megállapodást a Smerrel, esetleg a HZDS-szel is, mely ma már másképp néz ki, mint 1994-ben.

És a magyar pártok közül?
Az egyetlen párt, mellyel ez nehezen menne, az Gyurcsány Ferenc Magyar Szocialista Pártja. Ő egy olyan ember, akivel nem lehet együttműködni.

Milyen értelemben?
Az az ember, aki ilyen hazugságokra képes, idővel autokrata módjára kezd viselkedni. Autokratákkal pedig nem lehet együttműködni.

Orbán is hajlik a nemzeti radikalizmus és az autoritás felé.
Sok politikusban van hajlam az autoritásra. Amennyiben ez a program megvalósítása érdekében van így, tolerálható. Ha csak a hatalom megszerzése miatt, akkor nem.

Orbán radikális?
Igen, radikális politikus, de a következetesség értelmében.