A radikalizmus: következetesség

Magyar Fórum, 2007. április 5. (Győri Béla interjúja Duray Miklóssal)
Alelnök úr, gratulálunk szombati sikeréhez. Egyes magyarországi balliberális lapok azt írják, hogy a révkomáromi kongresszus szimpla kocsmai verekedés volt. Előrebocsátom, hogy én nem értek egyet ezzel a megállapítással, de ilyen vélemény is van.
– Ez meglepő, mert a kongresszus nagyon jó hangulatú volt. S küldöttek túlnyomó többsége ottmaradt a zárszóig, és egészen hajnalig részt is vett a munkában.
Bugár Bélát, az MKP elnökét ez a kongresszus leváltotta, pedig ő rendkívül magabiztosan mozgott a pályán a kampány időszakában.
– Bugár Béla valójában nem kampányolt. Ennek feltételezhetően az volt az oka, hogy nem érezte át a pártban uralkodó hangulatot. Pedig sokszor figyelmeztettem én is és mások is, hogy a párt tagjainak körében lévő kiábrándultság miatt egyre több ember hagyja ott a pártot. Nem lép ugyan ki, de nem vesz részt a közösségi munkában. Bugár azt hitte, hogy simán megnyeri a választást. Különben is az elmúlt nyolc év alatt most akadt először kihívója. Tény, hogy nagyon sokan úgy jártak az elnökségi ülésekre az utóbbi években, hogy legszívesebben el sem jöttek volna, de ha eljöttek is, gyomorgörccsel távoztak. Egy egészen érdekes lélektani mozzanat játszódott le, hiszen eddig mindenki legyűrte magában az ellenérzést, ami itt a kongresszuson most feltört. Most, hogy le lett váltva, mindenki felszabadult. Az elnökválasztási első elnökségi ülésen nagyon jó hangulat uralkodott, mindenki szabadon elmondhatta a véleményét, nem kellett attól tartani, hogy az elnök közbekiált, vagy letorkolja őt.

Miért, ilyen megtörtént?
– Sajnos rendszeresen nyilvánult meg így a volt elnök.

Ez meglepő, de engedje meg, hogy kicsit visszább menjek az időben. Mikor is írta ön a Kutyaszorítót?
– 1979-ben írtam a kéziratot és 1982-ben, illetve 83 januárjában jelent meg nyomtatásban New Yorkban a könyv.

Mikor is csukták önt először börtönbe magyar iskola védelmében kifejtett tevékenysége miatt?
– 1982. november 10-én.

Másodszor?
– 1984. május 10-én.

Az egyik magyar újság azt írta, hogy ön a felvidéki, szlovákiai magyarság élő történelmi személyisége. Mi, akik az ön pályáját itthon jól ismerjük, ezzel tökéletesen egyetértünk, ezért volt meghökkentő számunkra és tán az emberek számára is, hogy Bugár Béla le akarta takarítani a politikai pályáról.
– Igen, volt ilyen elképzelése, de ez nem volt új dolog. Már 1990-ben kapott ilyen utasítást a volt kommunista titkosszolgálat egyik együttműködő ügynökétől. Amikor 1990-ben a parlamenti választások eredményeként bekerültünk a prágai Szövetségi Gyűlésbe, a csehszlovák szövetségi parlamentbe, akkor ettől a személytől azt az megbízatást kapta, akadályozza meg, hogy engem válasszanak meg a párt, illetve a koalíciónk frakciójának vezetőjévé. Ez nem sikerült neki. Mert volt négy olyan képviselő, aki a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom színeiben vett részt a koalícióban a képviselőválasztáson, és ez a négy személy nem aszerint szavazott, ahogyan ő azt szerette volna, hanem ellenkezőleg: engem támogatott. Ezután történt egy érdekes dolog: a titkos ügynök tanácsára – aki az MKDM-nek az úgynevezett független főtanácsadója volt – Bugár Bélát megválasztották az MKDM elnökévé. Első nagy tette az volt, hogy ezt a négy kollégáját, akik engem támogattak a prágai parlamentben és nem az ő javaslatára hallgattak, egyenruhás rendőrök segítségével kikísérte a pártkongresszusról és utána kizáratta őket a pártból. Ilyen módon kezdődött el az ő politikai karrierje.”

Ez lélegzetelállító. Nem kocsmai verekedés. Az órendszer visszanyűlt, hogy önt kicsinálják.
– A kezdet jellemző volt a későbbi időszakra is, ugyanis felépítették, mint politikust, nem a saját tapasztalata, képzettsége és a környezete építette politikussá, ahnem egy profi társaság, akik pontosan tudták, hogy mit, hogyan kell elvégeztetni vele. Utasították bizonyso vélemények kinyilvánítására. Például 1992 tavaszán vele mondatták ki azt, hogy azok a szlovákok, aki Szlovákia önállóságát akarják, rettegjenek a magyar autonómiától, mert ha el akarnak szakadni Csehszlovákiától, akkor a magyarok területi autonómiát fognak követelni. Arról van szó, hogy a területi autonómia jogos igényét ő politikai fegyverként használta föll azokkal szemben, akik az önállóságot akarták. A szlovák önállóságot. Ennek következtében állandóan ott lóg a levegőben ez a félelem, hogy a magyarok a szlovákok ellenében, a szlovák igények korlátozására, szlovák érdekek károsítására akarnak autonómiát. És ez Bugár béla szájából hangzott el 1992 májusában. Erre nem nagyon emlékeznek mások, de ez után majdnem egy évig magyaráztuk a szlovák népnek, a politikusoknak a sajtón keresztül, az újságíróknak, hogy miért nem kell félni az autonómiától, hogy miért nem keresztezi ez a szlovák politikai érdekeket.

Akkor még Bugár az egységes Csehszlovákiát védte ezzel a kijelentéssel.
– Igen, aztán 1993. január 1-jétől megalakult az önálló Szlovákia.

Akkor hát nem igaz, hogy ön és Bugár béla között személyes ellenszenv munkált volna, hanem alapvető koncepcionális különbségek voltak és vannak?
– Hogyne, hiba lenne ezt személyes ellentétként értelmezni, bár lehet, hogy ő úgy értelmezi vagy értelmezte eddig, de én nem. Én ezt egyértelműen politikai kérdésként, koncepcionális kérdésként fogtam és fogom föl ma is. Emlékeztetnék 1998-ra, amikor egyesült a három magyar párt, én is támogattam, hogy Bugár béla legyen az egyesült párt elnöke, több okból kifolyólag. Egyrészt ő volt a szlovákok által felépítve első számú politikussá és akkor is ilyen választás lehetett volna, hogy vagy Bugár Béla, vagy Csáky Pál. Viszont ha nem Bugár bélát támogatom, hanem Csáky Pál elnökké választását, akkor ebből valószínűleg többszörös kár származott volna. Egyrészt Csáky számára személyesen kárt okoztam volna, másrészt a pártegyesítés utáni helyzet sokkal nehezebben lett volna kezelhető, mert Csákyt első számú politikusként nem fogadták el, Bugárt pedig igen. Ha akkor nem támogatom őt, nem lett volna elnökké választva. Valószínűleg ő is beleesett abba a hibába, amibe beleesnek sokan: azt gondolják, a tekintélyét és a vezetői alkalmasságát attól nyeri valaki, hogy vezetővé, elnökké választják. Talán nem is helyes a vezető kifejezés ebben az esetben, mert a vezetőt követni szokták, az elnök pedig parancsokat osztogat. Ő egy egyszerű elnök volt.

Azt mondják, a Fico-kormány radikalizálódik és nacionalista, éppen ezért a Magyar Koalíció Pártja szintén radikalizálódik.
– Ezek az állítások bevett sémák csupán, de ezt építették be a politikai közvéleménybe, a sajtó közvéleményébe, a hétköznapi véleménybe is. A radikalizmust egyrészt negatív jelzőként szeretik értelmezni, noha az semmi mást nem jelent, csak következetességet. Viszont tény, hogy bizonyos köröket a következetesség is zavar, mert a következetes politikusnak nem lehet túljárni az eszén, nem lehet megkerülni őt, nem lehet becsapni, lefizetni vagy korrumpálni. De a következetes politikust lehet ócsárolni, meg gyűlölni, félre lehet nyomni, vagy börtönbe lehet zárni, de nem lehet megváltoztatni. Ezért érthető, hogy a következetesség főbenjáró bűn ott, ahol többre értékelik a gerinctelenséget, a lefizethetőséget, az ármányt.

Csáky Pálnak és önnnek is nekimentek, hogy radikalizálják a magyar Koalíció Pártját.
– Ez a megbélyegzési mánia kicsit alábbhagyott. Bugár béla keltette életre ismét, mégpedig nem sokkal az MKP kongresszusa előtt, egy szlovák lapnak adott interjújában kezdte riogatni a szlovák közvéleményt, hogy Duraynak és Csákynak az összekapcsolódása milyen veszéllyel jár. Ő engedte ki ismét a szellemet a palackból. S így Bugár lelkén szárad, hogy ismét szárnyra kapott ez a feltételezés.

A pártarisztokrácia és a gazdasági lobbi összeállítása másként működött Szlovákiában mint Magyarországon?
– Igen, a pártállam emberei nem tudtak úgy belenőni a hatalomba, mint Magyarországon, ugyanis kevésbé voltak szalonképesek. A mostani gyurcsányi állapotokra hasonlító helyzet nem volt alkalmas arra, hogy a változás után a bukott rendszer embereit ki lehessen szorítani. Tény az, hogy Szlovákiában és a volt Csehszlovákiában is egy részük megpróbált gazdasági hatalomhoz jutni, de ez nem ment olyan könnyen, mint Magyarországon, mert nem voltak úgy felkészülve, hiszen az utolsó pillanatig a csehszlovák vezetésben nem tudatosodott, hogy vége van a hatalmuknak.

Lehet azt tudni, kinek a tanácsára záratta ki a négy kereszténydemokratát Bugár Béla?
– Itt bizonyos mértékben a múlt kapcsolódik a jelenhez. Tehát a volt titkosszolgálat átmentette magát az új titkosszolgálatba. De nem a volt pártállami, hanem a nemzethatalmi érdekek érvényesültek. Ez mozgatta azokat az embereket, akik nem voltak sem részesei az elmúlt rendszer hatalmi struktúrájának, sem a repressziós struktúrájának. Csupán nemzethatalmi érdekből ugyanezt gondolták ők is. Számukra is, akár a szlovák kereszténydemokraták számára is az a típusú ember, akit Bugár jelenített meg, vagy akivé felépítették, sokkal elfogadhatóbb volt, mint egy következetes kiállású magyar politikai személyiség vagy irányvonal.

Állítólag Bugár mindig tudott úgy beszélni, hogy a szlovákoknak jobban tessék, mint a magyaroknak.
– Megítélésem szerint gondolkodása közelebb állt talán a szlovákok gondolkodásához, mint a magyarokéhoz. Például sokkal természetesebben mozgott szlovák körökben, sokkal felszabadultabban nyilatkozott szlovákul, mint magyarul. Nem igazán szeretett magyarországi környezetbe sem járni, mert nehezen találta meg a kapcsolatteremtés fonalát.

De vajon miért nem vette át Bugár a kitüntetést Gyurcsánytól?
– Ennek több oka is lehet. Vagy ő maga sem érezte elfogadhatónak egy ilyen embertől átvenni egy ilyen magas kitüntetést, vagy a szűk környezetéhez tartozó felvidéki magyarok javasolták, hogy ezzel növelje gyenge népszerűségét a magyar nemzeti körökben.

Valóban elkészített Bugár egy tervet az alapszabály megváltoztatására, amellyel megszűnt volna az ön posztja?
– Igen, Bugár azt nyilatkozta, hogy úgy kivág engem az MKP-ból, hogy nyomom sem marad. Ami az alapszabály-módosítás ötletét illeti, ez sem az ő fejében született meg, hanem az erdélyiek, Markó Béláék találták ki. Ők is meg akartak szabadulni Tőkés Lászlótól, aki számukra tehertétel volt. Lehet, hogy Tőkésnek is kicsit taktikusabban kellett volna viselkednie az RMDSZ-ben. De tény, hogy csak oylan módon tudták ezt megtenni, hogy megszüntették a tisztséget. Tőlem is így akart Bugár megszabadulni.

Ön most stratégiai vezetője lett az MKP-nak. Az autonómiát meg tudják kerülni?
Az autonómiát nem is akarja szerintem senki sem megkerülni, inkább azt kell eldönteni, hogy milyen fokozatossággal lehet felépíteni a pártprogramot, illetve mik azok a témák, amelyeket első helyre kell tenni. Utolsó felmérésünk 1995-ben készült. Akkor mintegy 80 százalék – vagy több is talán – autonómiapárti volt a felvidéki magyarok között. Ebben az esetben az autonómián többfajta autonómiát kell érteni, nem feltétlenül területi autonómiára gondolni. Ma viszont nem tudjuk, hogy a 12 év alatt hogyan változott meg a felvidéki magyarság meggyőződése. Részben átment egy agymosáson, és ehhez sajnos hozzájárult az MKP is, részben átalakultak az érdekek, volt egy erős gazdasági fejlődés Szlovákiában, de a magyar vidékek továbbra sem fejlődtek. A magyarok között van a  legtöbb munkanélküli, a legtöbb szociálisan rászorult. Néhol a munkaképes lakosság 30-40 százaléka nem dolgozik, mert nincs munkája. Talán azt kell először megállapítani, hogy mi az, amire leginkább érzékeny a felvidéki lakosság, mert nem lehet ajtóstul rontani a házba. Részben lélektani, részben politikai taktika, részben pedig valódi célok kérdése, hogy mi az, amit mindenek elé kell helyezni. Úgy ítélem meg, hogy a legfontosabb ma azzal kezdeni a párt újjáépítését és programjának a kialakítását, hogy előtérbe helyezzük a szülőföldön megmaradás, a szülőföldön boldogulás ügyét. 1994-2001 között 47 ezerrel csökken a felvidéki magyarság lélekszáma. Azóta eltelt hat év, fogalmunk sincs, mennyivel rosszabb a helyzet. Biztos, hogy rosszabb. A romlásnak elsősorban a társadalmi és a gazdasági körülmények az okozói.

A párt újjáépítését is szükségesnek látja?
– Igen, erre szükség van. Nagyon sok nem működő vagy rosszul működő helyi szervezetünk van, ennek következtében veszítjük el a polgármesteri helyeket, az önkormányzati képviseletünket. Több olyan régió van, ahol különböző kufár szelelmű emberek próbálják rettegésben tartani az MKP tagjait úgy, hogy véleményt sem mernek nyilvánítani.

Úgy tűnik, hogy az ön számára legfontosabb a szülőföldön való megmaradás és boldogulás kérdése,
– Igen, felesleges lenne minden más kérdést ez elé helyezni, és valószínűleg nem is találna jó fogadtatásra. Talán egy ügyet lehetne még mellérendelni a szülőföldön való boldoguláshoz: a felvidéki magyarság identitásával kapcsolatos jogok tisztázását, a jogok megteremtését, illetve mindannak a megteremtését, amire az elmúlt 8 évben különböző okok miatt nem volt lehetőségünk, vagy nem volt erőnk.

Kedves Duray Miklós, örülök, hogy találkoztunk, áldott húsvéti ünnepeket és nagyon jó munkát kívánunk.
– Köszönöm.