A JOJ kereskedelmi televízió csütörtöki (2007 április 12) DE FACTO című vitaműsorában – ha csak telefon segítségével is (Duray a stúdióban volt Dušan Čaplovič Smer-es miniszterelnök-helyetttessel, Bugár Bélát telefonvonalon „kapcsolták” be a vitába) – élőben „ütköztették” Duray Miklós és Bugár Béla véleményét. A következőkben ennek a beszélgetésnek a rövidített, magyarra fordított változatát ismertetjük.
Műsorvezető (Krajcer): Duray úr a legutóbbi időszak legtöbbet idézett szlovák politikusa, annak ellenére, hogy magyar nemzetiségű. Čaplovič úr, Ön személy szerint mit szól ahhoz, hogy Duray úr ezekben a napokban a szlovák politikai élet igazi sztárja lett?
Čaplovič: Én Duray urat már jó ideje olyan politikusnak ismerem, aki nagyon pontosan fogalmaz több problémát illetően és mindig tartja magát a nézeteihez – ellentétben más politikusokkal. Mindenképpen érdemes a vele való párbeszéd.
Műsorvezető: De ugye azért nem egészen ért vele egyet?
Čaplovič: Természetes, hogy nem kell mindenben egyetértenünk, lehet eltérő véleményem, de sokkal inkább elfogadom az őszinte véleményt, mintsem a tárgyalást olyan MKP-s politikussal, aki mosolyog ön előtt, a kezét nyújtja, aztán távozva – az ember háta mögött – teljesen az ellenkezőjét cselekszi.
Műsorvezető: Ki például?
Čaplovič: Ha lehetek őszinte, a jelenlegi MKP-elnök.
Műsorvezető: Vannak olyan vélemények, miszerint az MKP radikalizálódhat. Čaplovič úr, igaz ez?
Čaplovič: Úgy vélem, hogy az MKP komáromi kongresszusán a Duray Miklós-féle szárny győzedelmeskedett, mely jelentős mértékben támogatta a Csáky Pál-féle minicsoportosulást. Én állítom, hogy azt, amit Duray Miklós a médiában pontosan megfogalmaz, azt a jelenlegi pártelnök a nyilvánosság előtt ugyan elfedi, titkolja, de valójában ugyanazt gondolja. Azáltal, hogy Duray a párt stratégiai ügyekért felelős alelnökévé vált, néhány eddigi kijelentése konkrét cselekedetekben is megnyilvánulhat majd.
Duray: Én nem vettem észre, hogy az MKP-n belül két irányvonal lenne, habár a mai Hospodárske noviny-ban olvastam egy Bugár-féle kijelentést, miszerint Gyurovszky úr ugyanazt az irányt követi, mint ő. Nekünk mindezidáig nem volt erről tudomásunk. Tudtuk ugyan, hogy léteznek eltérő vélemények az egyes dolgokat illetően, de ezek egymás mellett békésen megnyilvánultak, és nem tűnt úgy, hogy valamiféle csoportok formálódtak volna.
Műsorvezető: És a radikalizáció miatti kétségek?
Duray: Én azt hiszem, hogy ez el van túlozva. Ha a radikalizációról úgy beszélünk, mint következetességről, akkor nem szabad félni ettől a kifejezéstől.
Műsorvezető: Bugár Béla a legközkedveltebb politikusok közé tartozik. Nem tart attól, hogy az MKP éléről való távozását a párt megszenvedi?
Duray: Minden változás kiváltja a vélemények egyfajta átcsoportosítását. Most – három évvel a választások előtt – nehéz megmondani, hogy ez szavazókat visz vagy éppen hoz nekünk.
Műsorvezető: Ezidáig az MKP teljesen egységes pártnak tűnt. Viszont mostanság nagyon kemény vélemények is megfogalmazódtak, sőt vádaskodások. Konkrétan Bugár úr címére is, miszerint bizonyos gazdasági csoportokkal van összefonódva, egészen pontosan Világi úrral. Ön is osztja ezt a véleményt?
Duray: Ugyanúgy mint más pártok esetében, az MKP-ba is beépültek olyan külső érdekek, melyek mindig a hatalomhoz legközelebb állókhoz kötődnek.
Műsorvezető: De Ön is alelnök volt, Csáky úr pedig miniszterelnök-helyettes.
Duray: Csáky úr azon a területen tevékenykedett, mint ahol jelenleg Čaplovič úr is és ahol nincsenek hasznot hajtó, ún. lukratív kérdések.
Čaplovič: Az euroalapokat elsősorban a fejlesztésügyi minisztérium kezeli, mi pedig ezzel összefüggésben az igazságosság és az átláthatóság betartatására figyelünk.
Műsorvezető: Duray a Magyar Fórumban nagyon kemény kijelentéseket tett, engedtessék meg, hogy idézzek belőle. Bugár úrnak címezve a következőket mondta: „Már 1990-ben kapott utasítást a volt kommunista titkosszolgálat egyik együttműködő ügynökétől. Amikor 1990-ben a parlamenti választások eredményeként bekerültünk a prágai Szövetségi Gyűlésbe, a csehszlovák szövetségi parlamentbe, akkor ettől a személytől azt az megbízatást kapta, akadályozza meg, hogy engem válasszanak meg a párt, illetve a koalíciónk frakciójának vezetőjévé. Ez nem sikerült neki. Mert volt négy olyan képviselő, aki a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom színeiben vett részt a koalícióban a képviselőválasztáson, és ez a négy személy nem aszerint szavazott, ahogyan ő azt szerette volna, hanem ellenkezőleg: engem támogatott. Ezután történt egy érdekes dolog: a titkos ügynök tanácsára – aki az MKDM-nek az úgynevezett független főtanácsadója volt – Bugár Bélát megválasztották az MKDM elnökévé. Első nagy tette az volt, hogy ezt a négy kollégáját, akik engem támogattak a prágai parlamentben és nem az ő javaslatára hallgattak, egyenruhás rendőrök segítségével kikísérte a pártkongresszusról és utána kizáratta őket a pártból. Ilyen módon kezdődött el az ő politikai karrierje.“
Tehát Bugár politikai karrierje az egykori ŠtB valamelyik volt ügynökének köszönhető?
Duray: A karrier nem, de legalábbis a kezdet összefügg vele.
Műsorvezető: Kitart ezen állítása mellett?
Duray: Igen, hiszen szemtanúja voltam ennek. Ez nem vádaskodás, hanem tény. De Bugár úrnak nem kellett tudnia arról – és feltételezem, nem is tudott -, hogy ez az adott személy az ŠtB titkos munkatársa.
Bugár (telefonon kapcsolódik a beszélgetésbe): Az elhangzottak Duray úr közönséges hazugságai, ezenkívül sértő állítások az MKDM egykori tagjai és vezetősége ellen, melynek tagja volt Csáky úr, utána Bárdos úr, Farkas úr és még mások. Mintha nem ők dolgoztak volna az MKDM egyre növekvő népszerűségén, hanem valaki az ŠtB-ből. Ezt nagyon keményen vissza kell utasítanom. Megvárom az MKP elnökségének állásfoglalását, melynek tagjai azok a kollégáim is, akik velem együtt dolgoztak. Remélem, hogy állásfoglalásuk nem ama bizonyos beígért változás a párton belül. Kikérem magamnak, hogy Duray úr a nevemet mocskolja, és fontolóra veszek bizonyos jogi lépéseket is.
Duray úr munkamódszere az, hogy hátulról fúrja az embert, soha nem az ember szemébe nézve beszél, megvárja, amíg az illető elmegy, aztán kezd ilymódon cselekedni. Csáky úr tanúja volt annak, amikor ama négy tag pártból való kizárása megtörtént és ő is tudja, hogy erre a tagság határozata után került sor.
Műsorvezető: Ön szerint Duray úr közönséges hazudozó?
Bugár: Ezeket a dolgokat illetően legalábbis félrevezetően viselkedik.
Duray: Azoknak a dolgoknak, melyeket az előbb elmondtam, szem- és fültanúja voltam. Csak abban az estben lenne hazugság, ha akkor nem beszámítható állapotban lettem volna.
Bugár: Úgy, amiben Duray úr befejezte, az igaz. Csáky úr jelen volt az ülésen, Bárdos úr pedig az MKDM sajtószóvivője volt. Ez tehát így nem lehet igaz. Duray úrnak nem szeretnék semmit sem üzenni, mindössze félek, hogy ezen a módon tönkreteszi az MKP-t.
Műsorvezető: Duray úr, Ön azok közé a politikusok közé tartozik, akik azt mondják, amit gondolnak. Ez tény. 1990 előtt is így cselekedett és ezért be is börtönözték. Jelenleg Szlovákiában az autonómia jelenti az érzékeny témát. Ön azt mondta, hogy a déli határ sérti a magyarokat. Úgy látja, hogy bizonyos változtatásokra lenne szükség e tekintetben?
Duray: Arról beszéltem, hogy a határ a magyarok kárára lett meghúzva, és nem beszéltem a jelenlegi helyzetről. Az adott helyzetet kell elfogadni, és ebből kell kiindulni.
Műsorvezető: Szeretné megnyitni az autonómiáról szóló vitát? Ezt követően pedig konkrét lépéseket tenni az ügyben, hogy a megkezdett vita végül Dél-Szlovákia autonómiájához vezessen?
Duray: Vitázni csak az eddigi nem világos, problematikus dolgokról, ill. azok tisztázásáról lehet, amely aztán esetleg megállapodáshoz vezet vagy éppen nem.
Műsorvezető: Jó lenne a magyar kisebbség számára a területi autonómia?
Duray: Úgy vélem, hogy az erről folytatott vita jó lenne nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok számára is. A kijelentésektől nem kell félni, hiszen Szlovákiában úgysem lesz senkinek bármiféle jogállása, statútuma a többség jóváhagyása nélkül.
Čaplovič: Duray úr azt mondja, hogy az önkormányzatiság és az autonómia ugyanaz. Ez tény. Jövő évtől belépünk a Schengeni Övezetbe, vagyis határok nélküli Európa leszünk. Akkor pedig miért is lenne szükségünk az autonómiára? Ez a kérdéskör már mindenképpen idejétmúlt, tárgytalan, fölösleges visszatérés a 20. század elejére. Én a jövőbe tekintek és úgy gondolom, hogy a legfontosabb kérdés, melynek megoldása érdekében az MKP az elmúlt 8 év alatt, tehát kormányzati szerepben szinte semmit sem tett: a szociális kérdés.
Duray: Választóink számára elsőrangú fontossággal bír az, hogy otthon érezzék magukat szülőföldjükön, és ne kelljen senkinek sem közölük – munkát keresve – külföldre távozni.
(Fordította: Tátyi Tibor)