A ‘kis Máért’ múltja és jövője

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazi MÁÉRT, azaz Magyar Állandó Értekezlet, amely 1999 februárjában alakult az új magyar nemzetpolitika virágkorában, de mint a tiszavirág 2002-ben kimúlásra ítéltetett.

Az igazi MÁÉRT feladata az volt, hogy Trianon óta először teremtsen nyilvános és törvényes keretek között lehetőséget a kárpát-medencei magyar politikai pártoknak az együttes tanácskozásra. A vezérelv kettős volt. Egyik fonala a múltba vezetett: teremtődjön lehetőség a valamikor egységes magyar nemzettest mai szétdaraboltságában létező magyar politikai erőknek a találkozásra, hiszen a nemzeti és ezen belül a politikai összetartozás legitim valóság. A másik fonala a jövőbe futott: az európai integráció eszméjének nyomán teremtse meg a magyar integráció esélyét az Európai Unió építkezési elvei szerint.

Antall Józsefnek 1990-ben, miniszterelnökké választása után elmondott szavaival – miszerint lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni – megalapozott új nemzetpolitika megvalósulására az Orbán-kormány idején nyílt lehetőség. Ennek volt egyik eredménye a Magyar Állandó Értekezlet megalakulása, majd a kárpátaljai magyar tanárképző főiskola létrejötte, az erdélyi magyar egyetemi oktatás újrateremtése a Sapientia és a Pártiumi Keresztény Egyetem megalapítása és működtetése, a státustörvény meghozatala, amely megteremtette a nemzeti összetartozás új jelképét a Magyar Igazolványt, amire kapcsolódva alakult meg Szlovákiában a Szövetség a Közös Célokért szervezet.
A Magyar Állandó Értekezlet megalakulásától 2002-ig a nemzetpolitika működőképes elemeinek létrehozásával foglalkozott. Ezt követően a magyarországi kormány nyomására az elemek elsorvasztásának időszaka következett, a státustörvény módosításával, valamint olyan politikai zárónyilatkozatok kikényszerítésével, amelyek mögött kormány- vagy talán pártérdekek rejlettek, és nem a nemzetpolitika szempontjai vezérelték. A MÁÉRT csődje 2004. november 11-én következett be, amikor zárónyilatkozat nélkül ért véget az értekezlet. Az értekezleten résztvevő két magyarországi kormánypárt elutasította a többség javaslatát, amely arról szólt, hogy a MÁÉRT résztvevői elvárják a magyarországi választóktól, hogy sikerre viszik az állampolgárságról kiírt népszavazást.

Ezt követően született meg Kasza Józsefnek, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének javaslata, hogy szervezzük meg a kis Máértot, azaz találkozzunk a magyarországi parlamenti pártok részvétele nélkül. Az első találkozóra Szabadkán került sor 2005 elején, melynek szellemét az alig két hónappal azelőtti népszavazás sikertelensége és azt megelőzően a magyarországi kormánypártok nemzetellenes kampánya határozta meg. Ebben a légkörben minden résztvevő helyesnek tartotta, hogy a magyarországi politikai pártok nélkül ülnek le tanácskozni a „határon túli” szervezetek.

A következő találkozóra Felvidéken került volna sor, de az Ausztriai Magyar Szervezetek Szövetségének kérésére átengedtük nekik a szervezést, ezért a találkozóra Bécsben került sor, amely ezúttal a kis Máért bővítésének a jegyében zajlott. Ekkor váltak a kis Máért tagjává azok a nyugati magyar szövetségek, amelyek a Magyarok Világszövetségének a 2000 óta tartó válsága miatt elidegenedtek a világszövetségtől. A kis Máért ezáltal a világ magyarságát összefogó legnagyobb magyar szerveződés lett, amelyre azonban intézményszerűen alkalmatlan volt. A soron következő találkozó megszervezését ismét az MKP vállalta, de némi halogatás után átengedte az RMDSZ-nek. Ezért a találkozóra 2005 októberében Marosvásárhelyen került sor. Ennek a találkozónak a szellemisége azt sugallta, hogy nem kell folytatni a konfrontatív politikát a magyarországi kormánnyal. Tehát a kis Máért tagjai a nemzetpolitikában szabad utat engedtek az „ahogy lehet” módszernek. Ezzel a magatartással kapcsolatban erősödtek fel azok a hangok, amelyek új stratégiát követeltek a 2002 előttivel szemben.

A kis Máért eddigi működése, esetlegessége, működésképtelensége és koncepciótlansága ugyanazt a zsákutcás állapotot rajzolja elénk, mint amiben található a magyar nemzetpolitika 2002 óta.
Vitathatatlan, hogy a 2004 novemberében és decemberében kialakult kiábrándultságból ideig-óráig jelentett kiutat a kis Máért, de a magyarországi politikai szervezeteknek a kizárása miatt lehetetlenné vált a résztvevők összehangolt mozgása. A kis Máért tagszervezetei ugyanis önmagukban jelentéktelen szervezetek. Erejüket az sokszorozza meg, hogy ha összefognak a hasonló magyarországi pártokkal. A MÁÉRT 2004. évi csődjéből tehát érthető, de hibás következtetést vontunk le.

A szeptember elsején Párkányban sorra kerülő kis Máért találkozó, melyet végre az MKP szervez, meg kell hogy vitassa ezt az állapotot, és remélhetőleg megoldást is talál. A jelenlegi helyzet éppen azoknak kedvez, akik elkezdték szétverni az 1998-2002 között felépített nemzetpolitika működőképes elemeit.

Duray Miklós

Megszakítás