Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Duray Miklós beszéde a zentai Civil 5 perc rendezvényen
Nagyon komoly feladatok elébe nézünk, nem csak itt a Délvidéken, hanem szerte a Kárpát-medencében. Mi, a Felvidéken tapasztaltuk azt az állapotot is, amelyben most Önök vannak. Átéltük a széthúzásnak minden káros voltát, de azt is, hogy hogyan lehet azt orvosolni. A Felvidéken 1998-ban egyesítettük a magyar pártokat és azokat az ellentéteket, amelyek addig megnyilvánultak, sikerült csökkentenünk. De maradjunk most ezen a vidéken, a Tisza környékén és a Duna-Tisza közén, és beszéljünk arról, hogy az itt élő magyarság hogyan érhet el eredményt az érdekérvényesítésében.
A különböző szembenállások valószínűleg sohasem szüntethetők meg, de a közösség érdekében józan ésszel elérhető az összefogás és az összetartás.
Meggyőződésem, hogy a délvidéki térségnek, a Vajdaságnak szintén hasznára válna, ha a délvidéki politikusok összefognának megegyeznének egy nemzeti minimumban. Egy olyan minimumban, amely mindenkinek az érdeke. Ez az egész Vajdaságnak többé-kevésbé azért is jó lenne, mert hozzásegítenék ezt a nagy térséget ahhoz, hogy Szerbián belül növekedjen a súlya. Ez segítené az itt élő magyarokat is a saját érdekérvényesítésükben, mert nagyobb súllyal tudnának résztvenni mind a vajdasági, mind a belgrádi parlamentben.
Nem arról van szó, hogy néhány ember helyzetét megkönnyítsük. Nem ezért kell összefogni, hanem azért, mert akit a délvidéki magyarok a magyar politikusok közül megválasztanak – és reméljük, hogy minél többet – , azokat az embereket az egész világon a délvidéki magyarok képviselőjeként fogják tekinteni. nemcsak a vajdasági és belgrádi parlamentben.
Az összefogás azért is szükséges, mert jobban lehet ellenőrizni a délvidéki magyar politikát. Fontos, hogy oda-vissza tudjuk egymást ellenőrizni, civil módon, párbeszéd, interpellációk, vita útján. De ez csak összefogás esetén lehet, mert ha széthúzás van, akkor a politikusok csak egymásra mutogatnak, és nincs kitől mit számon kérni. Az összefogásnak ugyanis az az egyik fontos célja, hogy számonkérhetővé váljanak azok, akik az Önök bizalmát élvezik, elnyerik. Ha nincs összefogás, akkor a politikai osztály elveszíti a választóinak a bizalmát. Hiszen láthatjuk itt is és máshol is, hogy ott, ahol a teljesítmény nem jó, ott a bizalom csökken, a politikusok elveszítik súlyukat a többségiek szemében. Pedig közös társadalmi és közös politikai érdekünk van: az érdekképviseletünk és az érdekérvényesítésünk.
Érdekérvényesítésről viszont csak összefogással szó lehet ilyen körülmények között. Sokan mondják, hogy egy pártegyesülés antidemokratikus. Én úgy vélem, nem az, esetleg a helyzet lehet antidemokratikus. Nézzük Dél-Tirolt, amelynek autonómiája van, Dél-Tirolban több német párt működik, de Róma felé csak egyetlen párt képviseli a dél-tiroli németséget. Tehát a demokratikus helyzet akkor következik be, ha autonómia van. Ha nincs autonómia, akkor politikai egységre kell törekedni, és azt létre is kell hozni. Ezt a nép által egyébként egyértelműsített elvárást a politikusok közül is kevesen értik meg.
A Felvidéken úgy sikerült megteremtenünk a politikai egységet, hogy a felvidéki politikából kezdettől fogva kiközösítettük a besúgókat, és félreállítottuk az útból azokat, akik a kommunista rendszerben a nomenklatúrába tartoztak. Ennek következtében tiszta lappal tudtunk indulni, és meg is tudtunk egyezni. Valószínűleg ez az egyik titka egységünk létrehozásának.
Vizsgálják meg Önök is, hogy mik a feltételei a délvidéki magyar politikai egység kialakításának és a hitelképesség újraerősítésének is és megteremtésének. Gondolom, hogy a Civil Mozgalom, a civil szervezetek ezt akarják és a délvidéki magyarság is ezt akarja, akár tömbben él, akár szórványban él.