Búcsú Stelczer Elemértől

Nagy részvét mellett 2008. január 24-én eltemették Stelczer Elemért, a Rákóczi Szövetség alapító tagját, az Esterházy Emlékbizottság örökös elnökét, a Pro Probitate-díj tulajdonosát a budapesti Kerepesi temetőben. A Magyar Koalíció Pártja képviseletében Duray Miklós alelnök vesz részt a temetésen.

A szertartás kezdetén a gyászoló sokaság előtt először Kovács Zoltán tárogatóművész kuruc kesergőket játszott, majd Barbinek Péter színművész mondta el Ébert Tibor Pozsonyt megidéző Bolyongás című versét. Az evangélikus szertartás szerint zajlott temetésen a zsoltár után a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság nevében Martényi Árpád búcsúzott az elhunyttól, majd Duray Miklós mondott beszédet. Mindketten kiemelték Stelczer Elemér Esterházy jogi, politikai, de leginkább társadalmi rehabilitálása érdekében kifejtetett munkáját, amelyért örök hálával tartozik neki az Esterházy-tisztelők egyre népesebb tábora.

A szertartás után a gyászolók a családi sírhelyhez kísérték Stelczer Elemér hamvait. A sírnál a Magyar Nemzetőrség tagjai álltak díszőrséget, hiszen benne tiszteletbeli őrnagyukat vesztették el. A közös imádság után tárogató hangjai mellett helyezték örök nyugalomra Stelczer Elemér hamvait.

MÁ, Felvidék Ma  

Stelczer Elemér 1925. november 21-dikén született Pozsonyban. Itt végezte iskoláit, itt töltötte fiatalságát, itt voltak barátai, első szerelme, ide kötötte minden: az utcák, a terek, az iskolák, a templomok, a sportpályák, a vívóterem. Itt élt szüleivel és Endre bátyjával, az induló tehetséges költővel, akinek 1945. áprilisában bekövetkezett tragikus halála is mély nyomot hagyott az öccse lelkében. De a legnagyobbat mégis a menekülés!

1945. május 7-dikén jóakarók figyelmeztették telefonon a családot, hogy Esterházyt letartóztatták, meneküljenek Magyarországra, amíg nem késő. A család, minden értéket hátrahagyva, egy hátizsákkal hagyta el a szeretett Pozsony városát és kalandos úton jutott el Budapestre. Stelczer Elemér szülei már soha nem láthatták viszont szeretett városukat. Elemér második otthona lett Budapest, azóta is ott él, de szíve most is Pozsonyért dobog, Pozsonyba húzza vissza.

A 80-as évek végén bekövetkező politikai és társadalmi változások megtalálják az aktív Stelczer Elemért. Alapító tagja az 1989-ben megalakuló Rákóczi Szövetségnek, a határon túli magyarság ügyeinek előmozdítására és a kitelepítettek összefogására alakult civil szervezetnek mint választmányi és elnökségi tag toboroz, szervez, emlékeit és tapasztalatait felhasználva intézi a Szövetség ügyeit. A menekültek, a kitelepítettek és a lakosság-csere által Magyarországra kerültek között még sok olyan ember volt, akik együtt dolgoztak Esterházy Jánossal, vagy ismerték őt. Így ezek az Esterházy-tisztelők a fiatal történész, Molnár Imre javaslatára 1991. márciusában a Rákóczi Szövetség kebelén belül megalakították az Esterházy Emlékbizottságot. Az Emlékbizottság első, azóta is örökös elnöke, Ébert Tibor, pozsonyi születésű író javaslatára Stelczer Elemér lett. (Az Emlékbizottság többi tagja: Neumann Tibor, Selmeczi Elek, Csáji Attila, Tamáska Péter és Molnár Imre.) A Bizottság nagy lendülettel látott munkához. Elsőként meghatározta saját programját, amely aztán zsinórmértéke lett a másfél évtizedes munkának. A program három legfontosabb eleme: Esterházy szellemi hagyatékának őrzése, Esterházy rehabilitációjának előmozdítása és Esterházy megemlékezések szervezése.