Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Az atlas.sk szlovák nyelvű internetes újság beszélgetést közölt Duray Miklóssal, a Magyar Koalíció Pártja stratégiai alelnökével. A következőkben az interjút magyar fordításban adjuk közre.
Duray úr, hogyan is került bele a politikai életbe?
Nehéz ezt pontosan leírni. Ha valaki 1945-ben születik, akkor már csecsemőként olyan történések részese, melyeket különböző politikai irányvonalak határoznak meg. Lényegében az egész életem olyan környezetben játszódott, melyben éreznem kellett a politika hatását.
Ez azt jelenti, hogy életem, ami az élményeket és a gondolkodást illeti, át volt szőve a politikával. Tehát én tulajdonképpen nem belekerültem a politikába, hanem egész egyszerűen beleszülettem. Politikai és társadalmi aktivitásom fokozatosan fejlődött a kulturális és az ifjúsági szervezeten keresztül. A konkrét kezdete pedig 1968-ra tehető.
Ugorjunk kicsit az időben. Ön az Együttélés alapítója, majd később az MKP-é. Miért lett része az Együttélés az MKP-nak? Csupán a Mečiar-féle törvény volt az, mely ezt a lépést kikényszerítette?
Ez az utolsó lépés volt. Én már 1992-től igyekeztem tenni a magyar pártok egyesüléséért. Meg voltam győződve ugyanis arról, hogy az egyesült párt jobb és erősebb egy olyan koalíciónál, mely akármikor széteshet. A közös pártnak viszont bizonyos belső kötelékei vannak, amelyek kedvezőek az eredményesebb tevékenységhez.
Az MKP elnöke Bugár Béla lett, aki addig az MKDM elnöke volt. Ön is támogatta őt erre a tisztségre. Milyen egyezség volt ön között és Bugár úr között a közös párt vezető tisztségeit illetően?
Ez úgy történt, hogy az utolsó pillanatban mi ketten egyezségre jutottunk abban, hogy miképp is nézzen majd ki a közös párt. Én támogattam az ő elnökké való választását, és igyekeztem az egyesülő közgyűlésre érkező Együttélés-küldötteket is ugyanerről meggyőzni. De nem mindenki szavazott rá, voltak, akik Csákyra voksoltak.
Tehát már akkor egy apró ellentét keletkezett. Ön miért Bugárra és nem Csákyra szavazott?
Én akkor Csákynak is előre megmondtam, hogy Bugárra fogok szavazni.
Sajnálja ma ezt a döntését?
Akkor meggyőződésem volt, hogy ez a helyes lépés. És az akkori meggyőződésem azóta sem változott.
Mikor kezdett önben megfogalmazódni az a nézet, hogy cserére van szükség a legmagasabb párttisztséget illetően? Hiszen ön személyesen ebben a dologban nagy aktivitást fejtett ki.
Néhány év alatt jutottam arra a meggyőződésre, hogy változtatás kell a párt élén, mert a pártvezetésben sematizmus lépett fel, és elvesztettük az eredetiséget.
Ön valahol úgy nyilatkozott, hogy Csáky Pállal helyreállt az MKP karakteres politikája.
Igen, változás történt az MKP politikájában. Nem lényeges változás, de a pártban mostantól sokkal nagyobb szerepe lett a vitáknak. És ez rendkívül fontos.
Ezek szerint korábban monokratikus vagy karakter nélküli volt a pártvezetés?
Elég monokratikus volt, de nem karakter nélküli – ez utóbbi kifejezést helytelen lenne használni az akkori állapotra. A karakternélküliség ugyanis mást jelent, mint a karakter elvesztése. Csáky Pál megválasztása előtt a párt elveszítette a képességét arra, hogy nyílt vitákat folytasson.
Most, hogy ellenzékben vagyunk, ezen viták eredménye nem igazán látható. Az ellenzéki pártok ugyanis csak szavakkal tudják a viták eredményét tudatni a polgárokkal, nincsenek más eszközeink a nyilvánosság tájékoztatására.
Maradjunk a párt aktuális fejlődésénél. A párt belső kritikusai egyre gyakrabban hangoztatják, hogy Csáky Pál alkalmatlan a tisztségére, és ezért cserére van szükség a párt élén. Ön mit tesz akkor, ha az ön által támogatott Csáky Pál elveszíti az elnöki tisztséget?
Azok, akik azt mondják, hogy szükség van a párt jelenlegi elnökének cseréjére, olyan emberek, akiket meglepetésként ért, hogy Bugár Béla elveszítette a közgyűlésen az elnökválasztást. A motivációjuk tehát egyszerű és világos.
Csáky győzelme azonban nem volt ilyen egyszerű. Mi történik akkor, ha a mérleg nyelve ismét a Bugár Béla körül lévő emberek felé billen, és azok ismét többségben lesznek?
Ez nem ilyen egyszerű. Erre a párt alapszabálya értelmében 2011-ben, a választások utáni közgyűlésen kerülhet sor. Az elnökcserére természetesen korábban is sor kerülhet, erre azonban nincs ok.
Ön valószínűleg nem lát erre okot. De mi van akkor, ha elég olyan ember lesz, akik ezt másként látják?
Erre egyetlen ok lehet csak, ha valaki más akarna elnök lenni. Egy normális választás során bárkit jelölhetnek. Rendkívüli esetre csak akkor kerülhet sor, ha az elnök súlyosan vétene az alapszabály ellen, vagy valóban valaki nagyon elnök akarna lenni. Valójában más, harmadik lehetőség nincsen.
Tételezzük fel, hogy még a választások előtt sor kerül az elnökcserére. Ön hogyan cselekedne ebben az esetben? Elhagyná a pártot?
Ehhez több mint 200 szavazatra lenne szükség, tehát a közgyűlés küldötteinek kétharmadára. Ennyi szavazata nem lehet az ellenfélnek. Egyszerűen nem lehet annyi szavazatot összegyűjteni a közgyűlésen, hogy leváltsák az elnököt.
Térjünk át azon témákra, melyektől hangos a közélet. Itt van a Szlovák Testvériség vagy a Magyar Gárda. Ön hogyan tekint a Királyhelmecen történtekre, ahol a Nemzeti Őrsereg mintegy harminc tagja vonult fel bizonyos jelképekkel. Vita folyik arról, hogy vajon fasiszta jelképek-e ezek…
Egyértelmű, hogy nem azok. Az a karszalag, melyet viseltek, ugyan emlékeztet ilyenre, de nem azonos vele. Az egyenruha… nem tudom, hogy honvéd- vagy gárdista egyenruháról van szó, ebben a dologban nem ismerem ki magam. Úgy rémlik azonban, hogy azoknak, akik nyilaskeresztet viseltek, fekete ruhájuk volt. Ennek megítélése azonban inkább a történészek dolga.
Tehát a helyzethez megfelelő mértékűnek tartja a királyhelmeci rendőrségi beavatkozást?
Azt nem tudom, hogy a rendőrségnek volt-e oka a beavatkozásra, vagy sem. Az, hogy letartóztatták őket, más dolog. A lényeg az, ha meg akartak valamiről emlékezni, akkor polgári öltözékben kellett volna jönniük. Mindenesetre, az ilyen színházi fellépés nem az én kedvemnek való. Feleslegesen mérgezi a légkört. Az ugyanis egy dolog, hogy van bizonyos meggyőződésem, de ilyen módon kifejezni ezt… Nincs ínyemre az ilyen.
Hogyan értékeli a szlovák szervek azon döntését, hogy betiltották a Szlovák Testvériség működését?
Ez egy kissé meglepett, hogy a betiltásuk a belügyminisztérium döntésének az eredménye. Úgy gondolom, hogy egy szervezet betiltását bírósági döntéssel kellene végrehajtani. Ez helyesebb lenne. Amennyiben egy állami szerv teszi ezt, akkor a háttérben mindig lehet valamilyen politikai elgondolás.
Tehát helytelennek tartja, hogy a belügyminisztérium betiltotta ezt a szervezetet?
Szerintem a belügyminisztériumnak bírósági eljárást kellett volna kezdeményeznie a betiltásukra. Attól függetlenül, hogy egyetértek-e ezzel a szervezettel vagy sem.
A minisztériumnak tehát nem kellett volna betiltania?
Úgy gondolom, hogy nem. Ez így helytelen volt, bírósági úton kellett volna.
Tehát csak azzal az eljárással van gondja, ahogy a betiltás történt?
Igen, ez elvi és nem tartalmi kérdés.
A Szlovák Testvériséghez hasonló szervezetek Magyarországon is vannak. Említhetjük a Magyar Gárdát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat vagy a Jobbikot. A Jobbik még politikai pártként is működik…
Őszintén megvallom, nem nagyon ismerem őket. A céljaikról tudok, de nem ismerem a politikai programjukat. Csak újságcikkekben olvastam ezekről.
A Jobbik képviselői egyebek mellett Szlovákia déli részének Magyarországhoz való visszacsatolását szorgalmazzák és bírálják a trianoni szerződést is. Ön szerint meg kellene nyitni a trianoni szerződésről szóló esetleges vitát?
A trianoni szerződésről nem lehet vitát folytatni. Bármilyen nézetem is lehet erről, de ez már a történelem. A trianoni szerződés már nem aktuális jogi dokumentuma a 2008-as esztendőnek.
Ugyanezt el lehetne mondani a beneši dekrétumokról is.
Nem, ez így nem igaz. A beneši dekrétumok alapján ma is lehet döntéseket hozni. Az azok alapján végrehajtott döntések ma is érvényesek.
A trianoni szerződés alapján húzták meg viszont az államhatárokat.
Igen, még 1920-ban, de a mai határokat a párizsi békeszerződés határozza meg.
Ez viszont már a második világháború után volt.
Igen, a trianoni szerződésből lényegében egy mondatot vettek át a párizsi békeszerződésbe. Mást nem. Az 1947 utáni határok nem azonosak az 1938-assal.
Ezek azonban csak amolyan „ kozmetikai” eltérések.
Nem azonosak a trianoni határokkal Csehszlovákia 1947-es határai sem, és a mai szlovák határok sem. Nem a trianoni, hanem a párizsi szerződés az érvényes. Trianon ma inkább egy jelkép a történelemben.
Ön gyakran szól róla és támogatja is Szlovákia déli részének autonómiáját. Egyre gyakrabban hallani ilyen hangokat Magyarországról is – különböző pártoktól. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is támogatja a történelmi Magyarországhoz való visszatérést. Mi erről a véleménye?
Az autonómiáról beszélni legitim dolog, az autonómiára való törekvés is az. Autonómiát létrehozni azonban csak többségi akarattal lehet.
Ez egyértelmű. Az ön véleménye érdekel erről.
Miután beszélni az autonómiáról és törekedni rá egyaránt legitim dolog, de azt csak többségi akarattal lehet létrehozni – az autonómia megvalósulásának kérdésében ez utóbbinak van döntő szerepe.
Ez így rendben van. Hogyan képzelné el Duray Miklós az autonómiát? Mondja, hogy az autonómiának több formája lehet. A közelmúltban azt mondta, hogy tíz év múlva a magyar kisebbség autonómiája olyan is lehet, hogy annak olyan szervei lesznek, amelyek legalább a kisebbség jogainak betartására ügyelnek.
Ezt felesleges részletezni, valóban sok formája lehet az autonómiának. Elméleti fejtegetésbe bocsátkoznánk a reális lehetőségek taglalása helyett.
Az autonómia melyik fajtája lenne ideális az önök számára?
Ha szlovák lennék, azt javasolnám a szlovák pártoknak, hogy a kulturális és a személyi autonómiát támogassák.
Mit ért a személyi autonómia alatt?
A személyi autonómia a kulturális autonómia lehetséges formája. Önkormányzati szervek hozzák létre, de nem vonatkozik valamilyen földterület kijelölésére. Abba a rendszerbe kapcsolódik, amely amúgy is létezik. A személyi autonómia alapján kisebbségi önkormányzati szervek alakulnak, amelyek elsősorban nyelvi, kulturális és oktatásügyi kérdésekről dönthetnek. Vannak, akik ezt helytelenül iskolai autonómiának hívják.
És magyarként hogyan tekint erre?
Elmondhatom, hogy ez jó, de nem reális Szlovákiában.
Önnek, mint magyarnak, mi lenne elégséges?
Úgy vélem, hogy ha Szlovákiában személyi autonómia működne – nem csak a magyarok számára –, nagy elégedettség lenne itt. A szlovákok részéről is. A személyi autonómia semmilyen rendszert nem sért, hanem azt erősíti.
Ki állna egy ilyen autonómia élén?
Minden szervnek vannak képviselői és tagjai.
Ön törekedne egy ilyen tisztségre?
Nem hiszem, hiszen ehhez már elég idős vagyok.
Milyen viszonyban állnának ezek az önrendelkezési szervek például a parlamenttel?
Ezt az alkotmánynak kellene meghatároznia. Említettem már, hogy csak a többség akaratából jöhet létre.
Milyen erről az ön elképzelése? Úgy működne, mint a parlament valamiféle tanácsadó szerve?
Azért mondom, hogy ez az alkotmánnyal függ össze, mert a jogköröket meg kell határozni. Éppen úgy, ahogy a településekről szóló törvényben a községekre ruházták át a jogköröket, ebben az esetben is hasonló módon működhetne. Viszont semmiképp sem eredeti, hanem átruházott jogkörök alapján. Eredeti jogkörrel ugyanis csak település vagy állam, esetleg megye rendelkezhet vagy pedig más önkormányzati terület.
Térjünk rá a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára. Ön tagja ennek az intézménynek. Mi a véleménye az ezt elítélő hangokról?
Ez a dolgok helytelen értelmezése. Szlovákián kívül sehol máshol nem tekintenek így erre. Én a Szlovák Köztársaság polgárainak szavazatai alapján váltam képviselővé, akik többségükben magyar nemzetiségűek. Kevés szlovák szavazott az MKP képviselőire.
Ők is szlovák polgárok.
Igen, a Szlovák Köztársaság állampolgárai. Azért mondtam, hogy többségükben Szlovákia azon polgárai választottak bennünket, akik magyarok, és azon túl, hogy a Szlovák Köztársaság állampolgárai, egyben a magyar nemzet tagjai is. És itt nincs semmilyen ellentét. És mint a magyar nemzet tagjai, érdeklődnek a nemzet többi tagjával való együttműködés iránt is.
Ön tehát a magyar nemzet nevében vesz részt ezeken az üléseken?
Nem a nevében, hanem a tagjaként. Egy Szerbiában élő szlovák tagja a szlovák nemzetnek? Igen.
Szeretné, ha a fórum tanácsadó szerve lenne a szlovák parlamentnek is, ahogy az a magyar parlament esetében van?
Nem, tanácsadó szerve nem lehet. Ez egy fórum a nézetegyeztetésre és a véleménycserére.
Csáky Pál a közelmútban azt nyilatkozta, hogy Szlovákia számára előnyös lenne, ha Orbán Viktor barátai a szlovák kormányban lennének.
Ezt képletesen kell értelmezni.
Orbán Viktornak valószínűleg nincs sok híve Szlovákiában. És ha mégis, akkor azok is főleg az MKP-ban.
Orbánnak viszonylag sok szimpatizánsa van Szlovákiában, és a szlovákok között is.
A választópolgárok azonban nem lehetnek a kormánykoalíció részei.
Ezért mondom, hogy ezt képletesen kell értelmezni. A képviselő a választópolgárokat képviseli, tehát a választók nézetének egy részét jeleníti meg.
Nyugodtabb lenne a szlovák-magyar viszony, és jót tenne Szlovákiának, ha az MKP a kormánykoalíció része lenne?
Úgy gondolom, igen. Ez nagyon egyszerű dolog. Itt volt a 1998-2006-os időszak, amikor kormányban voltunk. Voltak ekkora problémák Szlovákia és Magyarország között? Nem. 1998 előtt voltak és 2006-tól újra vannak.
Amennyiben a politikai matematika nem téved, a kormánykoalíciót ismét a Smer alakítja majd.
A kormánykoalíció felállítása elsősorban politikai feladat. A matematika csak olyan mértékben játszik közre, hogy a kormánykoalíciónak parlamenti többségre van szüksége. De hogy milyen lesz, azt a politikai nézetek szabják meg. Finnországban már évtizedek óta a kormánykoalíció tagja a Svéd Néppárt. És úgy tűnik, ez helyes.
Sok szakember – külföldön is – úgy látja, hogy a Smernek az MKP-t kellett volna bevennie a kormányba.
2006-ban erről a lehetőségről is tárgyaltunk a Smerrel.
Tehát a következő választások után is készek ilyen tárgyalásokra?
Ha nem lennénk készek az ilyen tanácskozásokra, akkor az ostobaság lenne. A választások után tárgyalni kell a kormányba lépés lehetőségeiről is. Egy olyan párt, amely elzárkózik az ilyen tárgyalásoktól, nem is érdemli meg a párt nevet. Hiszen ez minden párt politikai kötelessége.
Önnek vannak kormányzati ambíciói?
Csak 1989-ben volt lehetőségem arra, hogy a kormány tagjává váljak. De akkor sem történt meg, és lényegében örültem is ennek.
Az MKP alelnöki tisztségét ismét megpályázza?
Ezt még nem tudom.
A pártambíciói magasabbak ennél? Átvenné Csáky tisztségét, ha ő belebukna?
63 éves vagyok, az ilyen dolgokat az ifjabbakra kell hagyni. A 15 évvel ezelőtti ambícióim már nincsenek meg. 1992-ben, mikor a magyar pártok egyesülése mellett álltam ki, tudtam, hogy én nem lehetek elnök.
Miért?
Mert tudtam, ha pártelnöki ambícióim lennének, nem kerülhetett volna sor a pártegyesítésre. Valakinek azt is ki kell mondania, hogy nem akar pártelnök lenni.
Sokan mondják, hogy a Szlovák Nemzeti Pártnak és a Magyar Koalíció Pártjának szükségük van egymásra.
Nyíltan kimondom, hogy nekem nincs szükségem a Szlovák Nemzeti Pártra. Lehet, hogy nekik ránk igen, de az MKP-nak rájuk nincs.
Tehát nélkülük is lenne politikai agendájuk?
Természetesen.
Személyes síkon is mondják, hogy Duray Miklósnak szüksége van Ján Slotára és fordítva.
Ez úgy hangzik, mint egy erőltetett, rossz vicc.
(Fordítás: Felvidék ma)