Sikerkorszak után, világválság idején

Amíg Csáky Pál az MKP elnöke, addig a lobbicsoportok és félbűnözők nem nyerészkedhetnek a felvidéki magyarság kárára – mondta Duray Miklós a Magyar Hírlapnak adott interjújában.

– Kezdjük a legaktuálisabb üggyel: Szlovákiában euróval fizetnek január 1-je óta. Milyen a közhangulat, drágult-e az élet?

– Szerintem az emberek megszokták az új fizetőeszközt. Áremelkedésről nem beszélhetünk, azt inkább az euró bevezetése előtt tapasztaltunk. Kétségkívül van drágulás a magyarországi árszinthez képest, ezt viszont csakis a forint gyengülésével magyarázhatjuk. Az értékkülönbség egyesekben olyan érzést kelt, mintha Szlovákiában emelkedtek volna az árak.

– Ne feledkezzünk el ugyanakkor a lelki hatásokról: az az ország, ahol tegnap még szovjet csapatok állomásoztak, jobban Európához tartozik, ha a polgárai euróval fizetnek.

– Kétségtelen, hogy az euró bevezetése Szlovákia számára biztonságot nyújt a válság idején. Ami Magyarországot illeti: ha az Orbán-kormány idején megszabott terv szerint valóban bevezették volna 2007-ben, jobb volna a helyzet. Azt most nem részletezem, hogy a jelenlegi magyar kormány mennyire felelős a bajok elmélyítésében, de ahol euróval fizetnek, ott kétségkívül könnyebb a válságkezelés.

– Idősebb kárpátaljaiak még ma is azt mondják, hogy bár a 20. században öt országban is éltek, az egyéni szabadságfokot és az életszínvonalat tekintve a két világháború közötti Csehszlovákiában volt a legjobb. Lehet, hogy egy napon Szlovákia lesz a demokrácia fellegvára?

– Nem hiszem, hogy a mai helyzetet az ötven évvel ezelőttivel kellene megmérni. Tény, hogy a két világháború közötti Csehszlovákia modernebb államberendezkedésű volt, mint például Magyarország. A polgárosodás azonban azért alakulhatott másként, mert a cseheknél addigra eltűnt a nemzeti arisztokrácia, a főnemesség, Magyarországon nem. Nyilvánvalóan más típusú államberendezkedés jön létre egy polgári társadalomban, mint a szerencsétlenebb történelmi fejlődésű országban.

– Csak azért kérdeztem ezt, mert nemrégiben a Szepességben jártam, és számomra Szlovákia a szebbik arcát mutatta. Tisztaság, rend, nyugalom, kávéházak, éttermek mindenfelé, jókedvű és bizakodó emberek Eperjesen, Lőcsén. Tudom, hogy Kelet-Szlovákiában, például Királyhelmec környékén rosszabb a helyzet, de mindenfajta kisebbségi érzés nélkül is úgy tűnik, Szlovákia polgárosultabb vagy legalább annyira polgárosult, mint Magyarország.

– Én nem ezt tapasztalom. Inkább azt látom, hogy Szlovákiának vannak olyan területei, amelyek nagyobb odafigyelést, több pénzt kapnak a pozsonyi kormányzattól. Könnyen talál az országban gazdaságilag igen elmaradott, nyolcvan évvel ezelőtti szinten vegetáló régiókat. Ha átlépjük a Garamot kelet felé, olyan szegénységet tapasztalunk, amely Magyarországon aligha létezik.

– Hadd emlékeztessem egy viszonylag friss felmérésre, amely látszólag ellentmond önnek: egyre több felvidéki magyar lojális a szlovák államhoz, ma már semmilyen gondot nem jelent számukra, hogy az ország polgárai.

– Ennek két oka van. Egyrészt 1998 és 2006 között a Magyar Koalíció Párja (MKP) kormányon volt, s ezalatt felülről nem gerjesztettek magyarellenességet. Másrészt a 2002 óta regnáló magyar kormány magatartása elbizonytalanította a szlovákiai magyarságot, gondoljunk csak a balul sikerült népszavazásra.

– Nem túlzás azt állítani, hogy Robert Fico hallatlanul sikeres miniszterelnök. Vajon mi a titka?
– Fico sikere mindenekelőtt rendkívüli demagógiájában rejlik. Jól el tudja adni a meg nem valósult szociálpolitikát. Mindenki tudja, hogy a 1998 és 2006 közötti kormányzás építette fel Szlovákia makrogazdaságát, és tette vonzóvá a beruházók számára az országot. Fico rendkívül kedvező helyzetet örökölt, a jelenlegi világgazdasági helyzet azonban nem igazán kedvez neki. Tegyük hozzá, hogy már a Dzurinda-kormány idején is gondot okozott, ami most a Fico-korszaknak is a legsebezhetőbb pontja. Régen a nehéziparra és a fegyvergyártásra, a rendszerváltás után az autóiparra alapozták az ország gazdaságát. A világgazdasági válság azonban megmutatta, hogy globálisan túlméretezték az autógyártást. A mostani, már-már paradicsomi állapotokból Szlovákia könnyen zuhanópályára kerülhet.

– Pozsonyi lapértesülés szerint Szlovákia-szerte aláírásokat gyűjtenek azért, hogy Bugár Béla visszatérjen az MKP élére. Igaz a hír?
– Én is körülbelül annyit tudok az aláírásról, mint bárki más. Olyan emberrel azonban nem találkoztam, aki akár egyetlen ívet is látott volna a szóban forgó aláírásokból. Könnyen meglehet, hogy figyelemelterelésről, zavarkeltésről van szó.

– Van jelentősége annak, hogy szlovák oldalról érkezett a hír?
– Ha létezik ilyen aláírásgyűjtés, akkor feltehető, hogy egy szlovákiai magyar érdekcsoport állhat mögötte. Nagyobb jelentőséget azonban nem tulajdonítok az esetnek. Az MKP alapszabálya nem ismer olyat, hogy petíciógyűjtés, politikai változásokat ilyen módon elérni nem lehet.

– Sikeresnek tartja Csáky Pál elnökségét?
– A Magyar Koalíció Pártjának sikerkorszaka 1998 után lezárult. 2002-ben a tömbmagyarságban 15 ezer szavazatot vesztett a párt, és csak a bizonytalan identitásúak körében szerzett új híveket. Én inkább arra figyelmeztetnék, hogy a mostani hangulatkeltők személyesen is hasznot húztak az egykori kormányzati helyzetből. Ha Bugár Bélát Csáky Pál helyébe ültetik, akkor 2010-ben ők tárgyalhatnak a koalícióról. Amíg azonban Csáky Pál az MKP elnöke, addig a lobbicsoportok és félbűnözők nem nyerészkedhetnek a felvidéki magyarság kárára.

Szentesi Zöldi László, Magyar Hírlap, 209. február 27.

Skip to content