A magyarországi roma gyilkosságot követően Szlovákia ismét Magyarországot támadja. Volt már példa arra, hogy a szlovák titkosszolgálat az alvilággal összefogva dolgozott a cseh és a magyar NATO-csatlakozás ellen. Most vajon kizárható, hogy Szlovákiában Magyarország destabilizációjáért szurkoljanak, sőt, tegyenek is érte? – kérdezte a Hírtelevízió tegnap esti stúdióvendégét, Duray Miklóst.
– A politika ilyen vonatkozásban szennyes dolog. A politikusok, ha alantas szándékok vezérlik őket, akkor nem csak a jelenségeket próbálják felhasználni a saját hasznukra, hanem olyan helyzeteket is próbálnak gerjeszteni, amelyekből majd hasznot húzhatnak. Valóban tudjuk azt, hogy 1998 előtt a szlovák titkosszolgálatnak volt egy olyan utasítása, hogy Csehországot és Magyarországot destabilizálni kell a NATO-csatlakozás megakadályozására. Persze ez nem biztos, hogy szlovák, és nem inkább orosz érdek lehetett. És ilyen politikai szándékok máskor is lehetnek.
Jó az a szlovák vezetésnek, ha Magyarország gyenge? Mintha példákat látnánk erre akár Malina Hedvig esetében, akár a dunaszerdahelyi szurkolók megverésének esetében…
Tény, hogy Szlovákiában felderítetlen bűntettek vannak. A legismertebb ezek közül Daniel Tupýnak a meggyilkolása, és ez az ügy a mai napig nincs lezárva. De Malina Hedvig ügye is már három éve húzódik, és a mai napig a szenvedő alanyt próbálják gyanúsítani, hogy megpróbálta félrevezetni a rendőrséget. A dunaszerdahelyi szurkolóknak a megverése inkább egy látványos erődemonstráció volt. Erre márt volt példa Pozsonyban 1992-ben is a Fradi-szurkolók ellen. Az az érzésem, hogy az ilyen esetek többségét a politikai érdek gerjeszti. Ha a szlovák vezetés azt látja, hogy az erősen megosztott magyar közélet és elit egységesen állást foglal a szlovák módosított nyelvtörvény bevezetése ellen, akkor ez az érzet még inkább megerősödhet.
A szlovákok is érzik, tudják, hogy az a nyelvtörvény, amelyet elfogadtak, messzemenően nem felel meg az európai szokásoknak. Ha valamilyen példát keresünk az európai gyakorlatban, akkor viszont évtizedekre kell visszamennünk a történelemben, például Franco Spanyolországába, ahol valóban büntettek azért, ha valaki nem a spanyol nyelvet használta. Vagy visszamehetünk a második világháború előtti fasiszta Olaszországba, ahol a dél-tiroli német ajkúakat üldözték és telepítették ki. Szlovákiában, illetve a korábbi Csehszlovákiában ezek későbbi begyűrűzött hasonló politikai magatartások a magyarokkal szemben. A baj az, hogy ennek a mai napig nyoma van, a politikában pedig szándék is van ehhez, és sajnos, ahogy látjuk, a tettek is, ahogy ezt a mostani nyelvtörvény is bizonyítja.
Önt most amiatt támadják, mert azon bírósági per után, mely arra kötelezte önt, hogy kérjen bocsánatot a Szlovák Nemzeti Párttól, mivel egy 2006-os magyar kereskedelmi rádióban fasisztának minősítette őket, ön ezt a bocsánatkérést egy levélben magyarul tette meg…
Nekem ehhez jogom volt. Ezt nem tiltja semmilyen törvény. És ha a törvény valamit nem tilt, akkor az állampolgárnak arra joga van. Tény az, hogy amikor az InfoRádióban elhangzott a kijelentésem, akkor ez magyarul hangzott el. Hogy ezt hogyan értették meg, az ő dolguk, de megértették. Akkor az általam szó szerint lefordított, bíróság által meghatározott szöveg ugyanígy érthetővé válhat számukra. Ha esetleg megint bírósági vagy valamilyen más jogi eljárást akarnak ellenem indítani, akkor most valószínűleg már a jogászok fognak egymással összecsapni, akiknek a véleménye ebben bizony megoszlik.
Ján Čarnogurský volt miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az alkotmány minden egyes kisebbségnek biztosítja azt a jogot, hogy a saját nyelvét használja akár a közéleti értekezésben is. Tehát Ön mellé állt…
Čarnogurský egy korrekt jogász, aki nagyon vigyáz arra, hogy a jogot egyenesen és egyértelműen értelmezze. A kommunista időszakban is emiatt került összetűzésbe a kommunista rendszerrel. Örülök a megszólalásának, ahogy annak is, hogy a nyelvtörvény ügyében is megszólaltak olyan szlovákok, mint például Anna Záborská, az Európai Parlament egyik kereszténydemokrata szlovák képviselője. Ez azt mutatja, hogy ugyan a magyarellenesség Szlovákiában politikai ütőkártya, de nem mindenki fogékony erre.
A Magyar Koalíció Pártja és a civilek mit akarnak tenni a nyelvtörvény ellen?
Szeptember elsején hatályba lép a módosított nyelvtörvény. Ez egyben a Szlovák Köztársaság Alkotmányának Napja is. Az, hogy egy ilyen nyelvtörvény el lehet fogadni, az alkotmány szelleméből származik. Ezért szeptember elsején egy nagy tüntetést szervezünk a nyelvi jogainkért.
A magyar politikai elit is azt tervezi, hogy az európai színtéren is megpróbálnak lépéseket tenni a nyelvtörvény ellen. Ezt önök hogyan értékelik?
Örülök annak, hogy nemzetközi viszonylatban sikerült kialakítani egy összefogást. És ez nem kizárólag csak magyar összefogás. Ez azt mutatja, hogy Európának egy jelentős része – elsősorban a nyugati fele – átlépett azon a vonalon, amelyet a második világháború jelentett, és egy új korszakot kezdett el. A szolidaritás ennek az egyik jele, amely az Európai Uniónak az alapjait is megteremtette. Itt lenne az ideje annak is, hogy Szlovákia is tudatosítsa, hogy szembe kellene fordulnia a rossz emlékű múltjával.