Az önrendelkezés a kulturális közösséget megillető jog

Budapesten Az emberi jogok érvényesülése az Európai Unióban elnevezésű konferenciának két felvidéki előadója is volt: Bauer Edit, a Magyar Koalíció Pártja európai parlamenti képviselője és Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke. Duray szerint az emberi jogoknak a kérdése egyben a felelősség kérdése is, hiszen a kidolgozott elméleteknek csak akkor van értelme, ha azokat a gyakorlatba is át tudjuk ültetni. Bauer Edit reménnyel tekint a jövőbe, mert ahogy emlékeztetett rá, az “Európai Unió mindig előre menekül”.

Duray Miklós az elmélet a gyakorlat közötti különbségeket egy konkrét példával, a szlovákiai magyar pedagógusok problémájával is szemléltette: “A polgári és politikai jogok egyetemes nyilatkozatában ott szerepel például az önrendelkezés és a szabad szakszervezetek alakításának joga. Viszont ha az önrendelkezéshez való jogra a nemzetekre, azaz a kulturális és történelmi közösségre vonatkozóan tekintünk, akkor abban a pillanatban egy áthághatatlan politikai falnak ütközünk. Pedig az önrendelkezés éppen a kulturális közösségeknek a joga kell hogy legyen, és nem az államoké. A szabad szakszervezetekkel kapcsolatban emlékezhetünk arra, hogy Szlovákiában a kilencvenes években nemcsak a magyar iskolák kerültek veszélybe, hanem a magyar pedagógusok is. Amikor egy jelentős csoport egy ágazaton belül a hatalmi törekvések kiszolgáltatottjává válik, akkor annak szakszervezetet kellene alakítania. De a felvidéki magyar pedagógusok szakszervezete nem jöhetett létre! Nem azért, mert valahol írásban rögzítették volna, hogy ilyen nem létezhet, hanem azért, mert a köztudatban az a nézet uralkodik, hogy nemzeti alapon nem jöhetnek létre szakszervezetek. Pedig ebben az esetben teljesen logikus lett volna, hogy a szlovákiai magyar pedagógusok saját érdekvédelmi szakszervezetet hozzanak létre. Helyette van egy pedagógusszövetségünk, amely nem tud érdeket védeni. De az alapvető jogoknak csak akkor van értelme, ha azokat a gyakorlatban is alkalmazni tudjuk.”

Duray Miklós rámutatott, hogy az Európai Unió elsősorban még ma is a gazdasági kapcsolatok területe, és még mindig nem fordít elegendő figyelmet arra, hogy valóban védje az emberi jogokat és azok gyakorlati megvalósítását, illetve azokat lehetőleg minél egyetemesebb módon elősegítse. “És ennek nem nem a minimum irányába kell történnie, hanem az emberi jok szempontjából is élhető társadalom irányába. Legalább annyira, amennyire a gazdaságban igyekszik a fenntartható fejlődés megteremtésére”.

Skip to content