Kalondán összefolytak az esőcseppek és a könnycseppek

Kalonda vendége volt a Pro Kalondiensis Polgári Társulás meghívására kilenc palóc és egy székely település, hogy együtt ünnepeljenek és emlékezzenek.

Székelyföldről Siklód, a Nagykürtösi járásból Óvár, az anyaországból a szomszédos Ipolytarnóc, továbbá Rimóc, Garáb, Kozárd, Hollókő, Berkenye és Rétság településekről több száz meghívott vendég ünnepelte a kalondaiakkal, illetve a Losonc és Fülek vonzáskörzetéhez tartozó palócokkal az összetartozást, valamint elmékeztek a kitelepítésekre, deportálásokra.

Az ünneplő tömeg végigvonult Kalondán, fejet hajtott az egykori kalondai templomot jelképező emlékmű előtt, megkoszorúzta a Világháborús Hősök Emlékművét, s végül a Kitelepítettek és Meghurcoltak Emlékművénél, Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke szívszorító beszéde után a 10 település küldöttsége megkoszorúzta az emlékművet. A kitelepítettek nevében előadott versnek (Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben) aktuálpolitikai története volt. Ennek a versnek az elszavalásáért akkor 8 hónap börtön és kitelepítés járt….2010-ben vajon mi járna érte egy Kaliňáktól?…

Az ünnepi fogadáson Duray Miklós mondott pohárköszöntőt, majd a berkenyeiek műsora következett. A testvértelepülések küldöttségét és a kitelepített kalondaiakat meghitt beszélgetésen fogadta Erdélyi Erzsébet polgármester asszony, Papp Andrea a Pro Kalondiensis PT vezetője, valamint a kizárólagosan hölgyekből álló kalondai képviselőtestület.

A Palóc Vásár és Mulatság már a szórákozásé volt. A rimóciak, a ragyolciak, a losonci Pitypang, a füleki Pro Kultúra Férfikar vastaps közepette hagyták el színpadot a vasútállomás udvarán kialakított vásáron, ahol több mint 30 kézműves árulta értékes portékáját. Nem hiányzott a „férfi meghajtású” körhinta sem, de a baranta bemutató, valamint a hollókőiek által megszervezett magyar-török szalmavárcsata is vonzotta a szép számú közönséget. Pro Kalondiensis PT által a Szlovák Államvasutatktól bérelt vasútállomás épületében (“bérbe vettük, hogy gazdája legyen az épületnek a megszüntetett személyszállítás után is”) a Jogfosztottság évei c. kiállítást és installációt tekinthették meg a vendégek. Korabeli dokumentumokkal és vetítéssel emlékeztünk a Beneš-dekrétumok által okozott szenvedésekre. A kiállítást ajánlani fogjuk minden környékbeli magyar általános és középiskolának, már csak azért is, mert ehhez hasonló kezdeményezés nincs a nógrádi régióban.

Az időjárás szinte végig kegyes volt a szervezőkhöz, csak a szabadtéri műsorok végén eredt el az eső, ezért a siklódiak férfikara és zenekara már a művelődi ház nagytermében remegtette meg az ódon falakat!

A nap záróakkordjaként az EDDA adott egy nem hagyományos, az összetartozást jelképező, s éppen ezért emlékezetes koncertet a Kalondai Palóc Múzeum nagyszínpadán. A zuhogó esőben éneklő 1100 ember hangja úgy beterítette az Ipoly völgyét, hogy annak a 90-éves határkövek sem tudták útját állni! A környező domboktól visszaverődve messzire szálltak a koncert végén közösen elénekelt Magyar Himnusz és a Székely Himnusz hangjai…egészen a székelyföldi Siklódig és a Korond melletti Kalonda-tetőig…

Megszakítás