A felvidéki magyarság társadalmi ereje gyengébb, mint a diktatúra éveiben (Echo TV, Unió)

Az Echo Televízió idei szeptemberi első adásának stúdióvendége Duray Miklós volt. A felvidéki író-politikust a szlovákiai magyarság társadalmi helyzetéről kérdezte a műsorvezető Csóti György. Duray szerint ez roszabb, mint amilyen a diktatúra időszakában volt, a felvidéki magyarság társadalmi szervezettsége és ereje napjainkra gyakorlatilag szétesett.

A Magyar Koalíció Pártja volt stratégiai alelnöke az MKP választási vereségét egyrészt az MKP vezetősége által elkövetett hibákban, másrészt az elmúlt 12 év szlovákiai magyar politizálásának hibáiban látja. “A szlovákiai magyar politika csődbe jutott, minden újra kell gondolni” – mondta Duray Miklós, aki az MKP vezetőinek hibái között a saját mulasztását is megnevezte: “Nem voltam elég erélyes, túlságosan kötöttem magam a pártfegyelemhez” – mondta. Duray szerint az MKP sikertelenségének két “külső” okai is van. Az egyik a szlovák politikának az önálló szlovákiai magyar politizálás gyengítése irányába megnyilvánuló törekvései, amelybe legutóbb mintegy 10 milliónyi eurót fektettek be. Ez viszont csak úgy lehetett eredményes, ha ehhez megtalálják maguknak a szlovákiai magyarok között is a megfelelő partnert, a segítőtársat. Megtalálták, Bugár Béla személyében, aki felsorakoztatott egy olyan csapatot, amelynek identitása kétséges, azaz, egyértelműsítette, hogy nem magyar pártként vesznek részt a közéletben. Duray emlékeztetett arra, hogy Bugár Bélát a szlovák politika már többször felhasználta arra, hogy a felvidéki magyarság törekvéseit (az autonómia és az önkormányzatiság irányába) derékba törje. “Az a jó partner a szlovák politikának, amely nem felel meg a magyar igényeknek” – mondta Duray Miklós.
A szlovák törekvések megvalósulását segítette, hogy a felvidéki magyarság Európa legmegfélemlítettebb népcsoportjává vált a II. világháborút követő csehszlovákiai magyarellenes politika következtében. Nemcsak fizikailag, hanem lelkiekben is, “kulturálisan kódolttá” vált a felvidéki magyarságban a félelem, és ennek máig látható jelei vannak, hajlamossá vált a kisebb nyomás irányába való eltolódásra. Ezt mutatja az is, hogy a kilencvenes évek elején jogai érvényesítése érdekében még tüntetéseket is szerveztek, de ma gyakorlatilag nem mutat ellenállást jogai csorbításával szemben. Sokkal gyengébb a társadalmi ereje a felvidéki magyarságnak, mint a diktatúra éveiben volt, ugyanis a diktatúrikus elnyomás erősíti a vele szemben álló erkölcsi magatatást, ám az a céltudatos közösségromboló politika, amellyel az önálló Szlovákiában szembesül a felvidéki magyarság, társadalmi széteséshez vezet. A szlovák példára a Kárpát-medencei magyarság is figyelnie kell, mert megtörténhet, hogy a román vagy a szerb politikai is tanul abból a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), illetve a Vajdasági Magyar Szövetség meggyengítése céljából.

Kiútkeresés? Duray szerint most két sürgős feladata lehet a felvidéki magyarságnak: a gazdaságot megerősítő regionális politizálás, és az oktatási-művelődési önkormányzatiság megvalósítása. Duray Miklós saját szerepét a felvidéki magyarság civil része összefogásának segítésében látja.

www.duray.sk