Duray: Megtört a felvidéki magyarság

2010. szeptember 27. – Sinkovics Ferenc – Magyar Hírlap – A legendás múltú politikus először a szocialista államrend felforgatásáért állt a bíróság előtt. Duray Miklós szerint kevesen tudják, hogy Eduard Benes 1938. október 6-án még úgy értékelte rádióbeszédében a müncheni egyezmény következményeként kialakult tárgyalásos folyamatot, hogy az akár „a szomszédainkkal való megbékélés útja is lehet”. De már aznap este titokban elindult Londonba, s magával vitte a Csehszlovák állam aranykészletének egy részét…

Duray Miklós figyelmeztet egyébként, hogy a Felvidék sorsával kapcsolatos tárgyalásokon nem Csehszlovákia, hanem az akkor már autonóm státust élvező Szlovákia vett részt. Prága hivatalosan is Pozsonyra bízta a megbeszélések lefolytatását.
A szélesebb értelemben vett közvélemény szinte semmit sem tud arról, miként fogadták a csehszlovák politikusok a második bécsi döntés hírét, amely Erdély egy részét adta vissza Magyarországnak. Duray Miklós szerint ezt a későbbi csehszlovák történetírás sem kutatta ki alaposan. Annyi bizonyos, hogy ebben az időszakban semmiképpen sem működött az úgynevezett kisantant államok szolidaritása. És nemcsak Erdély, de a Délvidék visszavételének esetében sem. A későbbi csehszlovák történettudomány az 1938–1941 közé eső magyar területi revíziókat a nácik háborús tevékenységének részeként kezelte. Az események, így tehát az első bécsi döntés csehszlovák megítélésében is 1943 hozott döntő fordulatot, véli Duray Miklós. Ekkor született Moszkvában az úgynevezett karácsonyi szerződés, amelyet csehszlovák részről Eduard Benes, az emigráns londoni kormány feje írt alá. Duray Miklós szerint ez a találkozó egyszerűen és szenvtelenül csak a csehszlovák és a szovjet érdekek összekapcsolásáról szólt. Semmi másról. Ha már Benes, teszi hozzá Duray Miklós, tudni kell azt is, hogy az elnök kezdetben nem volt magyargyűlölő. Csupán egy nagyobb, átfogóbb politikai érvrendszer részeként jelent meg a magyarellenessége. Azokat a területi ambíciókat erősítette vele, melyek szerint Magyarország északi határát Vácnál és Miskolcnál kellene meghúzni. Ismert, hogy a románok Debrecenig, a szerbek pedig Pécsig akartak jönni. Számítások szerint így a magyarság ötven százaléka került volna a „határokon túlra”, és ezt már robbanásveszélyes helyzetnek tartották az első világháború győztesei. Duray Miklós úgy véli egyébként, a nagyra törő benesi álmok látványos vereséget szenvedtek 1938-ban. Hiába a békéről szóló beszéd 1938. október 6-án, a bécsi döntéstől kezdve jelent meg a magyarellenes düh és indulat Benes politikájában, illetve így vált a korábban csak politikainak nevezhető ellentét megbélyegzéssé, üldözéssé, fizikai atrocitássá. Mint amilyen például a kitelepítés volt.

A demokrácia következményei

Felvetődik a kérdés, hogyan értékelte a csehszlovák vezetés a háború után született párizsi békét? Amely konzerválta tulajdonképpen Magyarország számára a trianoni diktátumot.
Duray Miklós szerint az akkori csehszlovák vezetés nem Párizsra, hanem az 1938 előtti határok visszaállítására koncentrált. Hogy ezt tette lényegében a párizsi béke is? Csehszlovák szemszögből nem egészen. Prága ugyanis elveszítette azt a Kárpátalját, amely 1938 előtt a fennhatósága alá tartozott. A szocialista Csehszlovákia történetírása ugyan több helyütt is megemlékezik erről, de mindig a beletörődés, illetve az elfogadás hangján. Annál is inkább, mert Csehszlovákia viszont megkapta azokat a falvakat, amelyeket a pozsonyi hídfő kibővítésére követelt. Eredetileg öt települést kért, hármat kapott. Oroszvárt, Horvátjárfalut és Dunacsúnyt.
Duray Miklós 1960-ban, tizenöt évesen határozta el, hogy a felvidéki magyarság sorsának jobbítására teszi fel az életét. Egyben antikommunista érzelmek is fűtötték, innen kezdve ezen a párhuzamos vágányon futott a sorsa. Jellemző a szocialista Csehszlovákia történelmi és szellemi beállítottságára az a per, amelyben először bíróság elé állították. Az ellene felhozott vád a szocialista államrend elleni felforgatás volt. Formailag. Tartalmilag azonban azért fogták perbe, mert a felvidéki magyar iskolákért kezdett harcot. Ezért a rendszer dühösebben és kíméletlenebbül bánt el vele, mint például egy cseh vagy szlovák ellenzékivel. Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy a szocialista Csehszlovákia nagyon is érzékenyen reagált mindenre, ami a magyar kisebbséggel, s az elcsatolt Felvidékkel volt kapcsolatos. Érzékenyen, ha nem is hangosan. Duray Miklós szerint ez a rendszer amúgy mindig is a konfliktusok elkerülésére törekedett. Így a nemzeti konfliktusok kerülésére is. Paradox módon éppen azért került nehezebb helyzetbe Csehszlovákiában, majd pedig Szlovákiában a felvidéki magyarság, mert a demokrácia a konfliktusok kiélezésének, az érdekek ütköztetésnek a nyílt terepe. Ezúttal azonban nem a börtön jelenti egy felvidéki magyar számára a legkomolyabb fenyegetést, ha vállalja nemzeti identitását, hanem a nyílt megkülönböztetés, a háttérbe szorítás, az egzisztenciális ellehetetlenítés. Állítja Duray Miklós. Hozzáteszi, hogy nagyon is élő probléma ez, melyen ráadásul sokat súlyosbított az elmúlt nyolc esztendő magyar kormányzati politikája…

Ha megtörik a félelem

Többféleképpen is fel lehet darabolni a történelmet. Duray Miklós szerint például térségünkben 1914-től 1992-ig tartott a nagy változások ideje. Ami a nemzeti kisebbségek sorsát illeti, több történész is védi az egykor volt Osztrák–Magyar Monarchiát, ezen a belül pedig a Magyar Királyságot, amely korrektül bánt a nemzetiségekkel. Pontosabban: korrektebbül, mint ahogy ma a szomszéd államok teszik ezt a területükön élő magyarsággal. Duray Miklós úgy véli, végül is a Palesztinához fűződő hatalmi érdekek nyújtották el az első világháborút, s vezettek az Osztrák–Magyar Monarchia szétdarabolásához is. Szerinte már 1916-ban befejezhették volna a harcot azzal, hogy álljon vissza Európában az 1914 előtti status quo. Az, hogy a szomszédos országok nem tartották be azokat a kisebbségvédelmi intézkedéseket sem, amelyeket egyébként a trianoni diktátum előtti évben előírtak számukra, maga a politikai viszonyrendszer magyarázza. Egészen másként festett ez például Észak-Európában, ahol a második világháború után szinte modellértékűvé lett a svéd és a finn kisebbség viszonya. Duray Miklós szerint ennek éppen az az egyik legfontosabb oka, hogy egy svéd származású marsall, történetesen Carl Gustav Emil Mannerheim vezette a finnek Szovjet-Oroszország ellen vívott hősies harcát. Duray Miklós amúgy nem tartja jónak a mai, európai kisebbségek helyzetét, de nem tartja reménytelennek sem. Példaként Spanyolország átalakulását hozza fel. Szerinte ha a spanyolok után, a franciák vagy a görögök sem félnek majd saját nemzetiségeik önrendelkezésétől, akkor látványos javulás lesz a kisebbségek ügyében. Olyan, amelyhez már nem kellenek háborúk és áldozatok. És mindez, az élet új minőségéhez vezethet Európában.
Izgalmas pillanat volt az, amikor Duray Miklós három évvel ezelőtt felvetette, kapjanak személyi elvű autonómiát a felvidéki magyarok. Személyit, mert ehhez nem kell átalakítani a szlovák területi közigazgatási rendszert. Nemcsak a szlovák politikusok támadták élesen ezért, de saját pártja, az MKP is elhatárolódott tőle.

Egy lobbi és a pártja

Megtört a felvidéki magyarság kitartása… Ez Duray Miklós egyik legújabb, s talán legkeserűbb nyilatkozata. Mondja ezt azért, mert szerinte változatlan erővel él tovább a felvidéki magyarság köreiben az a hármas megosztottság, amely mindjárt az ottani rendszerváltozás után éreztette hatását. És amely olyan abszurd helyzetekhez vezetett, mint amikor épp a Független Magyar Kezdeményezés szervezett tömegmozgalmat egy létrehozandó magyar egyetem ellen. Most pedig Bugár Béla, a Híd elnöke igyekezett mindjárt a Budapesten született törvény hatályba lépése után kijelenteni, semmiképpen sem kéri a kettős állampolgárságot. Vajon meglepődött-e ezen Duray Miklós? Ő azt mondja: a Híd egy erős gazdasági lobbi érdekeit képviseli. Annak pedig nem fáj a feje egyetlen nemzet, illetve nemzetiség sorsáért sem.
És az egyszerű felvidéki embe­rek? A kettős állampolgárság törvénye nagy öröm számukra, de félnek is a benne rejlő csapdától. Már ha nem sikerül az elhíresült, Fico-féle „megtorló jogszabályt” kiiktatni. Új hír, hogy Radicová kormányfő ígéri, ők kiiktatják.