Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Duray Miklós felvidéki ugyan nemrégiben bejelentette, hogy visszavonul az aktív pártpolitizálásból, napjainkban is ott van a magyar összetartozást építő jelentős eseményeken, és aktívan jelen van a közéletben. Aktív véleménynyilvánítással jelen volt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának lehetővé tételéről szervezett népszavazás kampányában is,
s bár akkor azt mondta, nem a kettős állapolgárságot tartja az igazi megoldásnak, és a magyarság összetartozásának kulcskérdésének – hanem a szülőföldön való megmaradást és a nemzeti összetartozást megteremtő státustörvényt – a magyarság megosztásának veszélyét látva kiállt a kettős állapolgárság mellett. Akkor, a 2004. december 5-ei népszavazás nagy csalódást okozott, most viszont az idén az anyaországi választásokat követő új felállásban a magyar Országgyűlés májusban elfogadta azt a törvénymódosítást, amellyel bevezette az egyszerűsített honosítási eljárást. A minap, amikor egy tanácskozáson találkoztunk, kíváncsian kérdeztem Duray Miklóst, mit szól a kettős állampolgárság lehetőségéhez?
– A 2004-es népszavazás után mindenki azt remélte, hogy az állampolgárság ügye mégis megoldódik és lehetővé válik a magyar állampolgárság megszerzése. A népszavazás ellen ágáló Gyurcsány-kormány egyesítette a nemzetben gondolkodó magyarságot Magyarországon és a határon túli nemzetrészekben, de mégis, 2010-ben az állampolgársági törvény módosításának az elfogadása nem ugyanazt a reakciót váltotta ki, amit évekkel ezelőtt kiválthatott volna. Időközben ugyanis megváltozott a helyzet, és elsősorban a vajdaságiak és a kárpátaljaiak számára jelent ez rettentő nagy előrelépést, az erdélyiek esetében ez már nem váltott ki olyan nagy lelkesedést, illetve érzelmi reakciót, mint a 2004-es népszavazás. Felvidéken meg az történt, hogy a magyarországi törvénymódosítás elfogadásának a napján a szlovák parlament elfogadott egy törvényt, amelynek értelmében mindazok, akik felveszik a magyar állampolgárságot, elveszítik a szlovákot, ami azt jelenti, hogy azok, akik a felvidékiek közül fel akarják venni a magyar állampolgárságot, mindaddig, amíg ezt a szlovák törvényt nem változtatják meg, csak az állampolgárság elveszítésének terhe alatt kérhetik a magyar állampolgárságot és konspirációra lesznek kényszerítve, titkolván, hogy felvették a magyar állampolgárságot. Mert, ha nem titkolják, elveszítik a szlovákot!
Magyarország és Szlovákia kapcsolatait nézve mégis úgy tűnik, hogy idővel majd lesz megoldás erre az értelmetlen ellentmondásra?
– Nem fog megoldódni ez a kérdés. Valószínüleg olyan megoldást fognak találni, ami a nagy tömegeket nem érinti ugyan, de az emberek egy részét igen negatívan fogja érinteni. Olyan megoldás várható ugyanis, mint annak idején Romániában volt, amely szerint azok, akik kettős állampolgárok, nem vállalhatnak állami tisztséget. Valószinüleg ilyen irányban fogják változtatni a szlovákiai törvényt, de részletekbe ne menjünk bele.
A magyar állampolgársági törvény módosítása viszont már megvan, és már csak néhány hét választ el bennünket a külhoni magyarok magyar állampolgársának megadását szolgáló ügyintézés kezdetétől. Bár azt mondta, hogy a magyar parlament e döntése nem váltott ki akkora örömujjongást, mint amekkora talán évekkel ezelőtt érzékelhető lett volna, egybehangzó vélemények szerint ez a törvény most mégis a magyar összetartozás jogi alapját teremti meg. Hogyan érintette Önt e törvény meghozatala?
– Szerintem úgy rohantak bele a törvény elfogadásába, hogy nem voltak eléggé körültekintőek, már maga a törvényszöveg is hagy maga után kívánni valókat. Én két dolgot tartok nagyon rossznak a törvénymódosításban. Azt, hogy honosításról beszél és nem újrahonosításról. Ugyanis, ha én azért kapom meg könnyített eljárással a magyar állampolgárságot, mert a felmenőm magyar állampolgár volt – esetemben az édesanyám és az édesapám, nagyszüleim és mindenki magyar állampolgár volt -, akkor nem beszélhetünk honosításról, hiszen egy ideig kényszerűségből csupán szünetelt a magyar állampolgárságom, mert a körülmények nem tették lehetővé, hogy magyar állampolgár legyek, tehát ilyen esetben az eljárást újrahonosításnak kellene nevezni. Kifogásolom az állampolgári eskütételt is, ugyanis én nem azért voltam, vagy még pillanatnyilag nem azért nem vagyok magyar állampolgár, mert lemondtam róla, vagy azért, mert kiköltöztem Magyarországról, hanem azért, mert megvonták tőlem különböző nem magyarországi törvények következtében, illetve akadályoztak abban, hogy magyar állampolgár legyek. De, ez idő alatt is volt egy szunnyadó állampolgárságom a felmenőim révén, tehát ilyen esetben a magyar állampolgárság megszerzésekor újrahonosított vagyok és szükségtelen az állampolgársági eskütétel. Megjegyzem, az állampolgársági eskütétel kiválthat további komplikációkat is főleg a szomszédos országok irányába.
Egy olyan civil találkozót követően beszélgetünk, ahol anyaországi és határon túli magyar szervezetek erősítették kapcsolataikat. Évek hosszú sora alatt több ilyen jellegű rendezvény is volt, Ön lát-e haladást, megkapaszkodást, megerősödést a civil szervezetek révén?
– A civil szervezetek intézményes kapcsolatai rendkívül fontosak, kérdés az, hogy a találkozásokban, vagy a közös munkában merülnek-e ki. A súlyt a közös munkára helyezem, ami nemcsak a civil szervezetek esetében, hanem minden szervezeti formában létrejött kapcsolatban fontos. A lényeg, hogy ennek a munkának a kapcsán hogyan tudjuk erősíteni Magyarországon az évtizedeken keresztül földbedöngölt magyarságtudatot, az összetartozás érzését, ugyanakkor hogyan tudjuk a határok túloldalán élő magyarok közösségét életben tartani és fejleszteni. Sajnos az a helyzet, beleértve még az erdélyi nagy magyar tömböt is, hogy nem elegendő az önerő ahhoz, hogy az adott körülmények között a magyar közösségek életét úgy tudjuk fejleszteni, hogy az jövőképes legyen. Arra még van erőnk, hogy lassítani tudjuk a fogyást és az asszimilációt – tehát az eltünésünknek a gyorsaságát -, de nincs annyi önerőnk, hogy fejleszteni tudjunk. Ezt csak közösen lehet az egész magyar térség összefogásával.
Friedrich Anna