Korunk szabadságharcosa Duray Miklós

(az interjút Ménes Henriett készítette. Megjelent a www.líceum.hu honlapon és a Főnix református újságban, Debrecenben)

 

Október 20-án Debrecenben az Apolló moziban volt a Szabadság Ára című film díszbemutatója. Koltay Gábor filmrendező új dokumentumfilmjében Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, közíró személye áll a középpontban. A már-már életúthoz hasonló alkotás a felvidéki magyarság életéről, sorsáról és megpróbáltatásairól szól. Duray Miklós hitelesen és  őszintén beszél pályafutásáról, életéről.

Duray Miklóst a díszbemutató előtt arról kérdeztem, mi volt az indítéka a film elkészítésének, valamint a szereplőkről, a felvidéki magyarság helyzetéről, a kettős állampolgárságról és saját gazdasági-területfejlesztési koncepciójáról tettem fel neki kérdéseket.

Mi volt az előzménye annak, hogy ez a film elkészüljön?

Amikor Koltay Gábor Trianonról készítette filmjét, a tizennégy részes sorozatot, akkor sok órányi felvételt forgatott velem. Eközben fogalmazódott meg a gondolat, hogy mindarról, amiről beszélek, egy külön filmben kellene szólni. A munkásságom és a könyveim révén Koltay Gábor már régebben megismerkedett velem. Többet tudott rólam, mint én őróla.
Az első elképzelés az volt, hogy ez egy játékfilm legyen, színészekkel és előre megírt feszes forgatókönyvvel. Ez sajnos nem sikerült, mert a forgatókönyvíró közben elhunyt.
Ezt követően egy- két évet még várt ezzel az ötlettel és utána döntött, hogy akkor csináljunk egy dokumentumfilm szerű mozifilmet. Az előkészületek 2008-ban elkezdődtek és 2009-ben le lett forgatva a film. 2010 júliusában egy próbavetítés volt róla.Ezt a rendező születésnapi ajándéknak szánta, akkor voltam 65 éves.

Miért nem vetítették tovább a filmet?

Kiderült, hogy újra kell vágni, emiatt újabb utómunkálatok következtek mire elkészült a mostani változatában. Majdnem egy évig dobozban hevert, de jó is ez így, mivel akkor még hivatásos politikus voltam és bárki félre érthette volna, hogy kampányfilmet csináltattam magamnak. Ma ezt nem vethetik a szememre, mivel kiléptem a hivatásos politikából.

Kik a megszólalók a filmben?

Munkatársaimmal válogattuk össze őket azért, hogy minél több vélemény hangozzék el. A válogatás egyetlen szempontja az volt, hogy beavatottak szóljanak hozzá, mindazt, amit én elmondok ők kiegészítsék.

Mi a véleménye: a rendszerváltozás folyamán mennyire változott a felvidéki magyarok helyzete?

Változott, hisz a rendszerváltozás ezt természetesen hozta magával. Annyiban mindenképpen változott, hogy a kommunista rendszer megbukott és az egypárti elnyomás megszűnt. Az ember a véleményéért nem kerülhet börtönbe, de polgárjogi pert indíthatnak ellene, ami lehet akár súlyosabb teher is, mint a börtön, hiszen egy célzott itélettel, akár koldúsbotra is juthat az ember. Ezentúl nem biztos, hogy a többi változás pozitív, de ez nem csak a felvidéki magyarokra  vonatkozik, Magyarországon is érezhető, hogy  az emberek létkörülményei nem igazán javultak úgy, hogy megelégedettségük növekedett volna. Ez nem azzal függ össze, hogy az emberek általában elégedetlenek, hisz a fejlődés egyik mozgatórugója az elégedetlenség, de ezúttal az emberek okkal azok. Szerintem ez abból származik, hogy a gazdasági viszonyok a piacgazdaságra való átváltással egyrészt egészségesebbé váltak, mert növekedett a szabadság foka, ugyanakkor megnőtt a kiszolgáltatottság foka is, mert a rendszerváltozás kezdetén, amikor még nem következett be az átállás, ami hosszú folyamat, azonnal ránktelepedett a tőke versenyszelleme. Csak azok tudtak ennek a helyzetnek megfelelni, akik a kommunista rendszerben loptak (a kivétel nagyon ritka). Az elégedetlenség fő oka, hogy a gondolkodásunk nem változott meg, rögzült benne a kommunizmus – nem az ideológia, hanem a szisztéma. Az elmúlt húsz évet végignyomozva kiderülne, hogy a formális változások mögött ott van a változatlanság a gondolkodásban. Ez benne van a film üzenetében is, csak nincs egyértelműen kimondva. Az elnyomási szándékok továbbra is megmaradtak.  Az ember, aki hatalomra jut, azt hiszi, hogy ő rendelkezik ezzel és nem tudatosítja, hogy kölcsönbe kapta a néptől, a választópolgártól. Ez a gondolkodásmód csak sokára fog megváltozni. A negyven éves vándorlás a pusztában nem véletlen, ennyi kell a gondolkodás átalakításához. Két nemzedéknek kell elmúlnia ahhoz, hogy az ember szellemileg is felszabaduljon és elfelejtse a rabszolgaságot.

Sajnos aki felveszi a magyar állampolgárságot az elveszíti a szlovákot. Mi erről a véleménye?

Egyenlőre ez van érvényben. Ez a jogszabály egy bosszútörvénynek nevezhető, de nem tökéletes, mert vannak nehezen végrehajtható részei. A Magyar Országgyűlés törvényhozói, amennyiben hallgattak volna ránk, elkerülhető lett volna ez a újabb lélektipró helyzet.

Mi a helyzete ma a felvidéki magyar iskoláknak?

Az 1980-as években sikerült megmenteni a magyar iskolákat és szerencsére azóta sem sikerült nekik megszüntetni. Ma is közel 300 magyar iskolánk van.

Tudjuk, hogy ön stratéga. Több előadást tartott a területi fejlesztésről. Milyen felvidéki magyar fejlesztési terve van?

Jelenleg ez olyan elméleti kérdés, ami egyszerre válóságossá válhat, ha hozzáadódik a politikai akarat..A szempontok és eszközök fontosak. Néhány előadásom volt közgazdász konferenciákon, bár én nem vagyok közgazdász, hanem geológus, bár a kettő nem áll túl messze egymástól, főleg ami a nagy szerkezeteket illeti. Azt kell tudatosítanunk, hogy a felvidéki magyarok által lakott mintegy nyolcezer négyzetkilométernyi térség a gazdaságilag legelmaradottabb területe Szlovákiának. Azzá tették. Ez az államhatár közelsége miatt van, az infrastruktúra fejletlensége, nemfejlesztése miatt és a tudatos visszafellesztés miatt. Ezeket a területeket csak a határon átnyúló  együttműködés keretében lehet valamennyire kiemelni a szegénységből és a nagy munkanélküliségből. Közös projekteket kell megfogalmazni magyarországi vállalkozókkal és közös pályázatokat kell létrehozni, indítani. Ez egy nagyon sokrétű feladat. A határmenti területet a határ mindkét oldalán egységes gazdásági térségnek kell tekinteni és humánpolitikailag is hasonlóan kell kezelni.

A film készítése alatt nem tépte fel a sebeket az emlékezés a múltra?

Amit végigéltem az a fizikai valóság. Abban nem érzelmek voltak, hanem tervek, elképzelések, tevékenység és szervezés. A múlt ott kapcsolódik az érzelmekhez, hogy emberek szerencsétlenedtek el, jutottak tudati és erkölcsi válságba. Igyekeztem soha sem érzelmileg megélni az elmúlt negyven-ötven évet. Noha itt-ott engem is elkapott ennek a hulláma.
Az igazi érzelmek akkor csaptak fel,  amikor édesapámat elvesztettem, mert annyira elgyengült az üldöztetések miatt, hogy nem bírta tovább fizikailag.

Skip to content