Nem lesz Duray szappanopera

(Interjú Duray Miklóssal a Debrecen Facebook-oldalon) Ma rosszabb a felvidéki magyarok helyzete, mint húsz évvel ezelőtt – mondja Duray Miklós, aki nem óhajt a jövőben visszatérni a hivatásszerű politikába. Tanítás, tankönyvírás, civil mozgalmak támogatása szerepel tervei között. 2011 október 20-án, 19 órától Debrecenben, az Apollo mozi Nagyterem díszbemutatón láthatták a debreceniek a Duray Miklósról forgatott dokumentumfilmet „A szabadság ára” címmel. A vetítés előtt készült az interjú.

Önnek hogy tetszik a film?
Furcsa volt viszontlátni a saját életemet, s az elmúlt évtizedek történetét.

Volt olyan érzése, hogy így a látottak alapján bármit másképp kellett volna csinálnia?
Nem éreztem, hogy ma bármit is másképpen tennék. Ami a filmet illeti, egy remekül felvett és jól szerkesztett munka. Sok minden ki is maradt belőle, s lehet, hogy kifejezetten a fiataloknak érdemes lenne egy külön, rövidebb részekre vágott verziót is készíteni belőle.

A filmben is, akár az életben, nyers őszinteséggel mondja el sok mindenről a véleményét. Ez a fajta egyenes beszéd sokakat provokál, főképp régen provokált, amikor még mondjuk a hetvenes vagy nyolcvanas években fogalmazott ilyen nyíltan, s fordult szemben a fennálló hatalommal. Ismeri a régi viccet, „ez a ló vak vagy bátor”? Szóval mennyire volt ez tudatosan vállalt hozzáállás és stílus, s ma indokolt-e ugyanez a nyers őszinteség?
Teljesen tudatosan vállaltam a szembenállást, az őszinte beszédet, mert sem akkor, sem ma nem voltam és vagyok hajlandó megalkudni a meggyőződésem ellenére. Lehet, hogy ez nem mindig politikus, s lehet, hogy nem vagyok a legsimulékonyabb alkat, de ez adottság. Csak azt kívánom felvállalni, ami a meggyőződésem.

Manapság sem rejti véka alá a véleményét, s néha azt mondják, Ön sem enyhíti a konfliktusokat.
A konfliktusokat nem én szítom, hanem felfedem, s szólok a visszás helyzetek ellen. Ma a felvidéki magyarság helyzete megítélésem szerint rosszabb, mint volt húsz évvel ezelőtt. A rendszerváltozás előtt jobb volt ennek a közösségnek a helyzete, a közérzete. A rendszerváltozás előtt egyetlen ellenfél volt, ma ez különböző táborokra oszlott. A magyarsággal szemben vagy vele alkalmazott módszerek is változtak. A felvidéki magyarság sem egységes. A legnagyobb hibát a politikai osztály követi el, mikor egység helyett még jobban megosztja a közösséget, s ki-ki különböző, a többségi politikával kötött különalkukkal próbál érvényesülni. Így lesz a magyar közösségen belül is ellenségkeresés, megosztottság, s rosszabbul tudjuk képviselni az érdekeinket.

Ebben a helyzetben Ön teljesen visszavonult?
Nem kívánok visszatérni a hivatásszerű politikába. Tanítok, tankönyvírásra készülök, egy nemzetismereti tankönyvet készülök írni, amely segíti az egyetemi oktatást. Írok tanulmányokat, cikkeket, s sok írásomat még nem publikáltam, azokkal is van még feladat. Több civil szervezet felkért, támogassam őket, vagy dolgozzam velük, ehhez ugyancsak nagy kedvem van.

S mi a helyzet a fotózással? Nemrég még kiállítása is nyílt Losoncon, s nagyon tehetségesek, érdekesek a képei.
Ez már a múlt, abbahagytam a fotózást, de örülök, hogy tetszenek a képeim. Az interneten láthatóak, ha jól tudom.

Visszatérve a filmre, sok bemutatón vett már részt, s milyen a film fogadtatása?
A budapesti díszbemutatón természetesen ott voltam, ahol kicsit többen jelentek meg, mint a az Uránia mozi kapacitása, de végül talán mindenki befért valahogy.  Örülök a debreceni bemutatónak is! A film fogadtatásáról én nem tudok beszámolni, de azt hallom, ahol eddig vetítették, ott szerették. Ahogy az elején mondtam, lehet, hogy érdemes lenne külön a fiatalokra gondolva, szerkeszteni belőle több rövid részt.

Duray szappanopera?
Arra talán nem gondolnék, de ahhoz, hogy meg tudjuk a fiatalokat szólítani, az ő nyelvükön, s az ő szokásainak megfelelően kell beszélnünk. S erre ez a filmes anyag szerintem maximálisan alkalmas, Koltay Gáborék remek munkát végeztek.

Skip to content