Váci Emléknap a trianoni évfordulón

Tallózó: Dunakanyar Régió – online, 2012. június 8. / Az 1920-as trianoni szerződés 92. évfordulójára emlékeztek a Duna-parti Ereklyés Országzászlónál a váciak a Nemzeti Összetartozás Napján, melyen a helyi polgárok sokasága között megjelent Fördős Attila polgármester, Pető Tibor és Mokánszky Zoltán alpolgármester, Dr. Beer Mikós megyéspüspök, a képviselő-testület több tagja, pártok és civil szervezetek képviselői, az intézmények vezetői. Az Emléknapon Pető Tibor köszöntőjét követően Dr. Duray Miklós író mondott beszédet.

A Polgármesteri Hivatal által rendezett Városi Emléknap a Duna-parti emlékműnél a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Pető Tibor alpolgármester mondott köszöntőt, aki szerint 1920. június 4-én Magyarország két képviselője a világtörténelem alighanem legrosszabb békeszerződését írta alá, amely a magyar történelem legfájdalmasabb sebe. A múltat megváltoztatni nem tudjuk, de fontos, hogy feledni se feledjük – mondta. Az alpolgármester ezt követően idézte néhai Antall József miniszterelnök 1992-ben elmondott gondolatait: „Ki vonhatja kétségbe azt, hogy fájdalmat okozott ennek a népnek és ennek az országnak az I. világháborút követő trianoni békeszerződés. Hazug embernek tartanának bennünket a másik oldalon állók, ha erre egy magyar ember is azt tudja mondani, számomra közömbös. Lemondtunk a határok megváltoztatásának erőszakos politikájáról a Helsinki Záróokmányban, és a Párizsi Charta aláírásával ezt az elvet elfogadtuk Európa többi népével. De ehhez az elvhez szorosan hozzátartozik az is, hogy nem lehet az emberi jogokat, sem az önrendelkezési jogot a nemzeti kisebbségi jogok védelme nélkül elfogadni. Ne mondja senki, hogy a kisebbségi kérdés belügy.”

Az alpolgármester emlékeztette hallgatóságát, hogy a diktátumot megelőző népszavazás eredményét figyelmen kívül hagyva, az önrendelkezés jogát felrúgva hozták meg döntésüket a nagyhatalmak, melynek következményeként Magyarországot súlyos veszteség érte. „Ma már sem az etnikai, sem a politikai lehetőség nincs meg arra, hogy határainkat felülvizsgáltassuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bele kell törődni abba, ami történt.” – jelentette ki Pető Tibor, aki Bibó Istvánt idézve megerősítette: „Nem adhatjuk fel az autonómia jogát”.

Ugyancsak Antall Józsefet idézve – aki 15 millió magyar miniszterelnökeként vezette kormányát – célként jelölte meg, hogy a magyarság összekovácsolódjon és gazdaságilag, morálisan megerősödjön. Mint mondta: „Ma az Összetartozásnapját ünneplejük, holnaptól pedig az összetartozás jegyében dolgozzunk együtt, egy 15 milliós, erős, Kelet-Európa vezető szerepét betöltő nemzetért, a magyarságért.”

Megemlékező beszéde kezdetén dr. Duray Miklós író kijelentette: „Nem a magyar az egyetlen nemzet a világon, a Föld népeinek sorában, amelyet szétszaggattak. Nem a magyar nemzet az egyetlen, melynek egy részét világgá űzvén, szórvánnyá morzsoltak, melynek sorait megtizedelték, s amelybe a békecsinálók beletörölték a lábukat. Vannak más nemzetek is, melyeket származásuk miatt meghurcoltak. Európában azonban a magyar az egyetlen nemzet, melyet tervezetten hét felé szakítottak, a nyolcadik rész az a maradék Magyarország… Csak a magyarnak róják fel, a szétszórt és szétszakított nemzet részeit össze akarja fogni. Csak a magyart gyanúsítják azzal, hogy kétségbe vonja a világháborúk után kialakult egyezményes állapotot, mikor szóvá teszi az elszakított nemzettársait sújtó jogsérelmet. Csak a magyart vádolják azzal, hogy megkérdőjelezi a szomszédos államok területi egységét és veszélyezteti a nemzetközi egyensúlyt, amikor nyilvánvaló teszi, hogy a magyar nemzet őshonos részei a Magyarországgal szomszédos államok területén élnek, akik együttesen hiszik, érzik és vallják magukat egy nemzetnek.”

Ma a 21. század elején úgy tűnik, hogy a 20. század elején kialakított európai rend senki másra nem lenne kötelező csak a magyarokra – folytatta Duray Miklós, aki félórás beszédében megrázó szemléletességgel mutatta be a magyar nemzetet ért sérelmeket, a magyarság lelkét roncsoló sajgó sebet, melyből közel „egy évszázada szivárog a vér.” Emlékeztetett Trianon máig ható következményeire, miközben csodálattal beszélt azokról a magyar milliókról, akik a békediktátum után sem hagyták cserben szülőföldjüket. „Magyarország és talán a nemzet is, annak köszönhetően nem omlott össze, a Trianonban meghozott döntés következtében, hogy az elszakított nemzetrészek szülőföldjükön maradtak. Magatartásukkal tanúsítva hisznek a változásokban. Azok is Trianon hősei, akik a maradék országban szellemi teljesítményükkel, kitartó szorgalmukkal és fizikai erejükkel – sokan bizony nélkülözések árán – lehetővé tették, hogy a nemzet törzse túlélje a csonkolást és ismét megerősödhessen. Mert a nemzet általuk él” – hangzottak az író szavai, aki felhívta a figyelmet többek között az államhatárokon átívelő nemzetpolitika aktualitásaira, a nemzeti egység eszmei és gyakorlati fontosságára. „Az összetartozás igazi bizonyítéka, az együtt cselekvés” – zárta beszédét Dr. Duray Miklós.

Az emlékező szavakat a Fónay-Humánia-Társulat műsora követte Nábelek Anita és Smál Gábor előadásában. A Duna-parti megemlékezés végén a jelenlévők koszorúk és virágok elhelyezésével, valamint gyertyagyújtással emlékeztek meg 1920. június 4-ről, majd közösen elénekelték a Szózatot.
Ezt követően a Városi Emléknap zárásaként a Fehérek templomában tartott hangversenyen a Váci Szimfonikus Zenekar Erkel Ferenc és Liszt Ferenc egy-egy művét adta elő

V. I.
Fotó: KesziPress
http://www.dunakanyarregio.hu/index_article.php?cikk=3847