Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
(2013. január 20, Felvidék.ma, kiegészítve január 26-án.)
Az agarak laposan simuló szőrzetét is felborzolni képes évkezdet köszöntött 2013 januárjában a huszadik század bűneivel súlyosan terhelt cseh közéletre és közgondolkodásra.
Csehország külügyminisztere (államminisztere), Karl von Schwarzenberg az egyik esélyes államfőjelölt, a most leköszönő Václav Klaus elnök valamikori szoknyavadász vetélytársa és mindenben ellenlábasa, Miloš Zeman, zseniális hóhányó mellett. A cseh közszolgálati televízióban 2013. január 17-én, az államfőjelöltek nyilvános vitájában Schwarzenberg beledurrantott a simalisztbe, de ellenfele és még sokak lelkületébe is.
Az ausztroszláv (vagy deutschböhm?), magát egyetlenül csehnek valló főnemesi család sarja, a cseh politika leginkább tabunak tekinthető témájával, a németeket és a magyarokat kollektíve bűnösnek minősítő Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban úgy nyilatkozott „Mindig azt mondtam, és emellett most is kitartok, hogy azt, amit 1945-ben tettünk, ma az emberi jogok durva megsértéseként ítélnék el. Az akkori kormány – beleértve Edvard Beneš államfőt is – valószínűleg Hágában találná magát”. Ezzel nem mondott kevesebbet, mint azt, hogy amit akkor tettek, háborús bűnnek lenne minősíthető a mai felfogás szerint.
Karl, azaz Karel (erdőmérnök), a nagy vadász hírében álló szuverén, valamikori főnemes, aki 1990 után visszakapta a tőle, a kommunisták által elkobzott csehországi birtokokat, ezzel a biztonságérzettel a háta mögött nyugodtan mondhat mást, mint a hivatalos cseh politika. Ő valóban független ember – egyesek kissé hütyörnek is tartják. Hozzá képest a vetélytársa, aki családnevének jelentése szerint köznemes, Miloš Zeman, csak pocsolyában hempergő lurkó, még ha rettentően nagyképű és jellemtelenül alávágó ellenfél is, de ízig-vérig cseh, akárcsak Klaus (az nem tesz semmit, hogy neve csak németül értelmezhető, hiszen az első csehszlovák államfő nevét is csak magyarul lehet értelmezni). Egy azonban biztos: mind Zeman, mind Schwarzenberg politikailag más oldalon állnak, mint a mostani államfő, Zeman Beneš vonatkozásában mégis Václav Klaus-szal képvisel azonos álláspontot. Ez a cseh nyárspolgári valóság – elgondolkodtató a magyarok számára is.
Schwarzenberg azt állítja, hogy a jogfosztó elnöki dekrétumokat az 1991-ben még a csehszlovák szövetségi parlament által elfogadott emberi jogokról szóló alkotmánylevél (ami részét alkotja a cseh és a szlovák jogrendnek is) elfogadásával a jogrenden kívülre helyezték. Ez elméletileg és a szukcessziós jogfelfogás szerint igaz, de mivel ezt – szó szerint – nem nyilatkoztatta ki semmilyen csehszlovák, cseh és szlovák jogszabály, ezért szövegszerűen mégis a cseh alkotmánybíróságnak van igaza (és a szlovák álláspontnak is), miszerint részét alkotják a jogrendnek, csak nem hatályosak. Ezért a cseh politika és a söröző cseh emberek serege is Miloš Zemannak fog igazat adni (hiszen a hozzájuk hasonló elődeik öltek meg kézi szerszámokkal és zsákmányolt fegyverekkel legkevesebb 350 ezer védtelen német embert és nem tudni mennyi magyart), akik számára a cseh alkotmánybíróság világosan megállapította, hogy a csehszlovák Nemzetgyűlés 1946-os határozatai, amelyek a Beneš-dekrétumokat alkotmányos szintre helyezték, továbbra is a cseh (és a szlovák) jogrend részét alkotják. Kérdés, milyen véleményen lesz a cseh népnek a kevesebb sört és több száraz szalámit fogyasztó része (utalván az 1945. május 5-i prágai felkelés „legszörnyűbb” tapasztalatára: három napig száraz szalámin éltünk, sör nélkül).
Ne legyenek rózsaszínű álmaink. Emlékezzünk az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtti évekre. A lichtensteiniek (a Lichtenstein-i Nagyhercegség és a Lichteinstein család) kezdeményezésére valamint a Szudétanémet Honi Szövetség (Sudetendeutsche Landsmannschaft) is, vizsgálatot indítottak Csehország csatlakozási szándéka ellen a Beneš dekrétumok kapcsán. Ennek ellenére az Európai Bizottság Jogi Szolgálata 2002-ben a Frohwein jelentésben azt a véleményt fogalmazta meg, hogy ez a kérdés az unió jogterületén kívüli, mert 1957 (az első Római Szerződés) előtti időben keletkezett ügyre vonatkozik. Még ha a korabeli Csehszlovákia vonatkozásában a németeket és magyarokat illetően csaknem ötmillió ember jogfosztását és teljes biológiai kiszolgáltatottságát jelentették is.
Egyébként is Benešnek, éppen a tisztségéből most leköszönő Klaus állíttatott szobrot Prágában és az ő idején fogadtak el törvényt ennek a náci lelkületű fasisztának a cseh államiság érdekében kifejtett áldásos tevékenységéről.
Nem szabad elfelejteni: hivatalosan csak az minősítendő nácinak és fasisztának, ami a hitlerizmussal és a holocausttal függ össze. Ami attól független, még ha azzal azonosnak is minősíthető, a második világháború utáni rend megbonthatatlan része. Még akkor is, ha például a koncentrációs táborokból visszatérő felvidéki magyar zsidókat sújtotta – ne vallották volna magukat magyarnak.
Schwarzenbergnek szurkolok, még ha veszíteni is fog. Amit ő kimondott a cseh közszolgálati televízióban, azt eddig senki sem tette meg.
Ne felejtsük el a latin közmondást: Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo (a csepp vájja a követ, nem erővel, gyakori eséssel).
***
Soraimmal egy időben egy szlovák újságíró, a .Týžden c. hetilap főszerkesztője, Štefan Hríb írta le lapjának vezércikkében „ Karel Schwarzenberg gyökere német, katolikus és főnemesi. Ettől hátrányosabb kiinduló helyzet a csehek köztársasági elnökévé választásához el sem képzelhető. A németek, a katolikusok és a főnemesség a cseh történelemben egynéhány maradandó emléken kívül főleg fájdalmas nyomokat hagytak. Velük szemben fogalmazódott meg a modern cseh államiság. Mindennek ellenére, ha a herceg bejutott az elnökválasztás második fordulójába és valós esélye nyílik a Vár bevételére, ez a cseh közgondolkodás felnőtté válásának hihetetlen előrelépéséről tanúskodik. A herceg a kulcskérdésekben nem enged, a szudétanémeteknek a második világháború utáni kiűzését a cseh televízió elnökválasztási kampány-műsorában továbbra is bűntettként minősítette. Megítélésem szerint ez az elnöki választási esemény csúcsa, ami akár egy erkölcsi áttörést is jelenthet, amit egész Csehországnak kívánok, egyben irigylem is tőlük.” (megjelent 2013. január 21-én).
Schwarzenberg véleménye ellen azonnal fellépet Václav Klaus, hivatalban lévő államfő, aki éppen Varsóból tért haza és hozta magával a lengyel államfő állítólagos egyet nem értő véleményét is. Az ellenfél Zeman is keményen elhatárolódott a herceg-államfőjelölttől. Csehellenességgel vádolta meg őt és kijelentette, hogy egy ilyen „szudétanémet” nézeteket valló ember nem lehet cseh államfő. Nem érdemes részletesen foglalkozni Klaus és Zeman véleményével, hiszen mindketten Beneš pártján állnak – a csoda az, hogy életükben először értettek egyet.
Szlovákia miniszterelnöke is társult Schwarzenberg ellenzékéhez. Robert Fico szerint Pozsonyt nagyon meglepte a hivatalban lévő cseh külügyminiszter nyilatkozata a Beneš-dekrétumokról, mert Szlovákia destabilizációs tényezőnek tekint minden olyan kísérletet, amely a rendeletek felülvizsgálatára irányul. Fico a Právo című cseh baloldali napilapnak január 24-én azt mondta: „a nyilatkozat nyugtalanságot váltott ki bennünk, mert a dekrétumok a jogrend részét képezik a Szlovák Köztársaságban ugyanúgy, ahogy a Cseh Köztársaságban”. Majd leszögezte: a Szlovák Köztársaság kormánya szerint a dekrétumok megváltoztathatatlanok és nem lehet őket megszüntetni, mert a második világháború után kialakult viszonyokat rögzítik. „Ezért bármiféle kísérlet megszüntetésükre vagy korrigálásukra a második világháború eredményeinek komoly megkérdőjelezését váltja ki. Ezért lepett meg minket rendkívüli módon a Cseh Köztársaság hivatalban lévő külügyminiszterének nyilatkozata… Mi ezt destabilizációs elemnek tekintjük. Mivel olyan témáról van szó, amely komolyan beavatkozik Szlovákia nemzetállami érdekeibe…”.
Schwarzenberg rádöbbent, hogy őszinteségével és a huszadik századi cseh bűnök által nem terhelt gondolkodásával darázsfészekbe csapott. Igyekezett csillapítani az elszólása miatt keletkezett zűrzavart. „Mindig annak a híve voltam, hogy minden helyzetben az igazat kell mondani, legyen az nagyon kemény vagy kellemetlen” – jelentette ki Schwarzenberg a Hospodárské Noviny című prágai gazdasági napilapban, január 24-én megjelent interjújában.
„Provokáltam, ez nyilvánvaló. Talán mérsékeltebben kellett volna fogalmaznom, meggyőződésem azonban, hogy nem jó, ha múltunk néhány problematikus cselekedetét elhallgatjuk. Már Freud arra tanított minket, hogy amit elhallgatunk, az később rosszabb változatban újra előjön. Meggyőződésem, eljött az ideje annak, hogy múltunk vitatható kérdéseivel is foglalkozzunk” – így magyarázta korábbi álláspontját a külügyminiszter-államfőjelölt. Végül megjegyezte: az izlandiakon, és részben a dánokon kívül „a szerencsétlen 20. században minden európai nemzet vagy annak tagjai elkövettek valamilyen bűncselekményt”.
Csehországban 2013. január 26-án nem fordult meg a világ. Az elnökválasztás második fordulójában a hagyományos cseh gondolkodáshoz közelebb álló Miloš Zeman győzött. Helyre állt a rend. A két hagyományos ellenfél egyenlített. A korábbi elnök szeretői és a most győztes elnökjelölt szeretői ilyen tekintetben kielégülhettek. De mi lesz a voksolók azon 45 százalékával, akik a „szudétanémet” gondolkodású Schwarzenbergre szavaztak? Ők, főleg a fiatalok közül toborzódtak. Elvesznek? Feloldódnak? Kivándorolnak, munkahelyet keresvén? Új pártot alapítanak? Egy újabb Ifjú (Ifjabb) Csehek mozgalmát? Ha igen, ők a partnereink. Hiszen megérett az idő az Ifjú Magyarok mozgalmának megalapítására is, mert sok mindenre kellene válaszként NeM-et mondanunk.