Duray Miklós is előadója volt az ’56-os ifjúsági tábornak Kiskunmajsán

Sikeresen véget ért az ’56-os ifjúsági tábor, melyet augusztus 2-9-e között rendeztek Kiskunmajsán. Az idei táborba is érkeztek diákok a Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből.

A Pongrátz Gergely Alapítvány tizenhatodik alkalommal szervezte meg a fiatalok történelmi táborát Kiskunmajsán. Az 56-os ifjúsági tábor létrehozója Pongrátz Gergely (1932-2005), a Corvin közi harcok egyik irányítója volt, akit a tábor közelében álló Kapisztrán Szent János kápolnában temettek el. A kápolnát az Pongrátz Gergely 1956 áldozatainak emlékére építtette.

A mostani táborba Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről is érkeztek diákok, hogy megismerkedjenek 1956 valódi történéseivel és a kelet-közép-európai rendszerváltás időszakával – mondta el Nahimi Péter táborvezető, a Pongrátz Gergely Alapítvány alelnöke. Hozzátette: hamarosan befejeződik a múzeum teljes felújítása, és reményeik szerint október 23-án már egy új tárlattal fogadhatják a látogatókat.

Duray Miklós: az átlag feletti teljesítményeknél kezdődik a történelem

A történelem mindig ott kezdődik, ahol az emberek átlag feletti teljesítményt tudnak nyújtani – mondta Duray Miklós felvidéki közíró, egyetemi docens kedden, augusztus 4-én Kiskunmajsán, az ’56-os ifjúsági tábor részvevőinek tartott előadásában.

Példaként a Pongrátz testvéreket említette, akiket 1956 hőseinek nevezett. Szembeszálltak a túlerővel, még akkor is, ha tudták, hogy a szovjet hadsereget nem lehet legyőzni, ám tudták azt, hogy lesznek, akik hozzájuk hasonlóképp cselekszenek – emlékezett Duray Miklós a táboralapító Corvin-közi főparancsnokra, a 2005-ben elhunyt Pongrátz Gergelyre. A néhai szabadságharcost és 2009-ben meghalt fivérét, Pongrátz Ödönt Kiskunmajsán, az 56-os áldozatok tiszteletére emelt Kapisztrán Szent János kápolnában helyezték örök nyugalomra.
Pongrátz Gergely a kiskunmajsa-marispusztai egykori népiskolában hozta létre az ország mindmáig egyetlen 56-os múzeumát, majd 1999-ben fogadtak először diákokat az 56-os ifjúsági táborban.

Duray Miklós a cselekvő hazaszeretet példaképeiként szólt a Pongrátz testvérekről, akik tudták, hogy mit kell tenniük 1956 októberében, és azt is tudták, hogy a szabadságért az életüket is kockáztatják. Duray, aki a csehszlovákiai kommunista hatalom ellenzéki politikusaként vált ismertté, beszélt a fiataloknak azokról az évekről, amikor a tiltakozások megszervezése nem volt egyszerű. 1977-et hozta példaként, amikor közös akarattal és összefogással sikerült megakadályozniuk, hogy bevezessék a szlovák nyelvet a felvidéki magyar iskolákban. “Megnyertük a háborút és megmentettük a magyar iskolát” – fogalmazott Duray Miklós, aki szerint az ilyen helyzetekben “süllyed el az ember vagy válhat példamutatóvá”.

Duray Miklós saját életútjából is több meghatározó történést idézett fel, amelyek miatt kétszer is bebörtönözték. A politikus a rendszerváltozás folyamatáról – amelyet véleménye szerint struktúraváltásnak lehet tekinteni – úgy vélekedett, nem igazán hozott gyökeres gondolkodásváltást. Az elmúlt huszonöt év, úgy tűnik, még nem volt elegendő, hogy elfelejtsük a rabszolgaságot és a bálványimádást – mondta az író-politikus, aki szerint még huszonöt év kell ahhoz, hogy ez is megtörténjen.

Hagyományosan az egyik legkedveltebb program az volt, amikor minden résztvevő csapat bemutatta a saját szülőföldjét, annak világát a többieknek. Az előadásokon kívül több külső programon is részt vettek, így strandoltak, látogatást tettek Hódmezővásárhelyre és Szegedre. A kötött programok mellett szabad foglalkozások töltötték ki az időt: esténként bulik, közös játékok, választható vetélkedők stb. Szőcs Géza augusztus 8-án látogatott a táborba.

Szőcs Géza: az ’56-os generáció vívta ki számunkra a szabadságot

A Szovjetunió széthullása 1956-ban kezdődött Budapesten, ahol “halálos sebet kapott a birodalom” – jelentette ki Szőcs Géza költő-politikus a kiskunmajsai 56-os ifjúsági tábor résztvevőinek tartott szombati, augusztus 8-i előadásában.
Azt mondta: mindazok, akik az 1989-es kelet-európai változások tanúi, részesei, haszonélvezői lettek és a később születettek elsősorban annak köszönhetően válhattak szabaddá, hogy 1956 őszén, Budapesten fegyvert fogott a Corvin köz népe.
A költő, a milánói világkiállításon való magyar részvétellel kapcsolatos koordinációért felelős kormánybiztos beszélt az 1980-as évek romániai diktatúrájáról is, amikor néhány erdélyi fiatal szembefordult “a Ceausescu-féle rémálommal”. Rettenetes és szörnyű volt az a rendszer, ahol “állandó kiszolgáltatottságban éltünk” – jellemezte a korszakot a marosvásárhelyi születésű költő, aki szerkesztője volt az Ellenpontok című szamizdat kiadványnak, amiért később többször is letartóztatták.
Szerényebb módját választották az ellenállásnak – tette hozzá. “Igazából nem akartuk fölforgatni a rendszert, hanem csak bírálatokat fogalmaztunk meg a tarthatatlan állapotokról” – mondta az előadó.
Szőcs Gézát és társait a Securitate, a román államvédelmi hatóság 1982-ben letartóztatta.
A költő-politikus kérdésre válaszolva úgy vélekedett: többféle szabadságfogalom létezik, és értelmezés kérdése, hogy kivívott, óhajtott vagy ajándékba kapott szabadságról beszélünk-e.

A magyar társadalom 1989 óta mintha nem tudott volna élni az ajándékba kapott szabadsággal, úgy, ahogyan azt az ’56-os generáció, “amely lényegében kivívta számunkra a szabadságot”, képzelhette – mondta Szőcs Géza.
Véleménye szerint az a generáció, amely ’89-ben egyik napról a másikra szabaddá lett – és ezért a változásért jóformán semmit sem tett -, még csak meg sem élte mindezt katartikus élményként, hozzátéve, ezért nincs például az utolsó szovjet katona kivonulásának “jelentős esztétikai lenyomata” például egy képzőművészeti alkotásban vagy egy regényben.

mti nyomán Felvidék.ma