Duray Miklós is előadója volt az ’56-os ifjúsági tábornak Kiskunmajsán

Sikeresen véget ért az ’56-os ifjúsági tábor, melyet augusztus 2-9-e között rendeztek Kiskunmajsán. Az idei táborba is érkeztek diákok a Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből.

A Pongrátz Gergely Alapítvány tizenhatodik alkalommal szervezte meg a fiatalok történelmi táborát Kiskunmajsán. Az 56-os ifjúsági tábor létrehozója Pongrátz Gergely (1932-2005), a Corvin közi harcok egyik irányítója volt, akit a tábor közelében álló Kapisztrán Szent János kápolnában temettek el. A kápolnát az Pongrátz Gergely 1956 áldozatainak emlékére építtette.

A mostani táborba Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről is érkeztek diákok, hogy megismerkedjenek 1956 valódi történéseivel és a kelet-közép-európai rendszerváltás időszakával – mondta el Nahimi Péter táborvezető, a Pongrátz Gergely Alapítvány alelnöke. Hozzátette: hamarosan befejeződik a múzeum teljes felújítása, és reményeik szerint október 23-án már egy új tárlattal fogadhatják a látogatókat.

Duray Miklós: az átlag feletti teljesítményeknél kezdődik a történelem

A történelem mindig ott kezdődik, ahol az emberek átlag feletti teljesítményt tudnak nyújtani – mondta Duray Miklós felvidéki közíró, egyetemi docens kedden, augusztus 4-én Kiskunmajsán, az ’56-os ifjúsági tábor részvevőinek tartott előadásában.

Példaként a Pongrátz testvéreket említette, akiket 1956 hőseinek nevezett. Szembeszálltak a túlerővel, még akkor is, ha tudták, hogy a szovjet hadsereget nem lehet legyőzni, ám tudták azt, hogy lesznek, akik hozzájuk hasonlóképp cselekszenek – emlékezett Duray Miklós a táboralapító Corvin-közi főparancsnokra, a 2005-ben elhunyt Pongrátz Gergelyre. A néhai szabadságharcost és 2009-ben meghalt fivérét, Pongrátz Ödönt Kiskunmajsán, az 56-os áldozatok tiszteletére emelt Kapisztrán Szent János kápolnában helyezték örök nyugalomra.
Pongrátz Gergely a kiskunmajsa-marispusztai egykori népiskolában hozta létre az ország mindmáig egyetlen 56-os múzeumát, majd 1999-ben fogadtak először diákokat az 56-os ifjúsági táborban.

Duray Miklós a cselekvő hazaszeretet példaképeiként szólt a Pongrátz testvérekről, akik tudták, hogy mit kell tenniük 1956 októberében, és azt is tudták, hogy a szabadságért az életüket is kockáztatják. Duray, aki a csehszlovákiai kommunista hatalom ellenzéki politikusaként vált ismertté, beszélt a fiataloknak azokról az évekről, amikor a tiltakozások megszervezése nem volt egyszerű. 1977-et hozta példaként, amikor közös akarattal és összefogással sikerült megakadályozniuk, hogy bevezessék a szlovák nyelvet a felvidéki magyar iskolákban. “Megnyertük a háborút és megmentettük a magyar iskolát” – fogalmazott Duray Miklós, aki szerint az ilyen helyzetekben “süllyed el az ember vagy válhat példamutatóvá”.

Duray Miklós saját életútjából is több meghatározó történést idézett fel, amelyek miatt kétszer is bebörtönözték. A politikus a rendszerváltozás folyamatáról – amelyet véleménye szerint struktúraváltásnak lehet tekinteni – úgy vélekedett, nem igazán hozott gyökeres gondolkodásváltást. Az elmúlt huszonöt év, úgy tűnik, még nem volt elegendő, hogy elfelejtsük a rabszolgaságot és a bálványimádást – mondta az író-politikus, aki szerint még huszonöt év kell ahhoz, hogy ez is megtörténjen.

Hagyományosan az egyik legkedveltebb program az volt, amikor minden résztvevő csapat bemutatta a saját szülőföldjét, annak világát a többieknek. Az előadásokon kívül több külső programon is részt vettek, így strandoltak, látogatást tettek Hódmezővásárhelyre és Szegedre. A kötött programok mellett szabad foglalkozások töltötték ki az időt: esténként bulik, közös játékok, választható vetélkedők stb. Szőcs Géza augusztus 8-án látogatott a táborba.

Szőcs Géza: az ’56-os generáció vívta ki számunkra a szabadságot

A Szovjetunió széthullása 1956-ban kezdődött Budapesten, ahol “halálos sebet kapott a birodalom” – jelentette ki Szőcs Géza költő-politikus a kiskunmajsai 56-os ifjúsági tábor résztvevőinek tartott szombati, augusztus 8-i előadásában.
Azt mondta: mindazok, akik az 1989-es kelet-európai változások tanúi, részesei, haszonélvezői lettek és a később születettek elsősorban annak köszönhetően válhattak szabaddá, hogy 1956 őszén, Budapesten fegyvert fogott a Corvin köz népe.
A költő, a milánói világkiállításon való magyar részvétellel kapcsolatos koordinációért felelős kormánybiztos beszélt az 1980-as évek romániai diktatúrájáról is, amikor néhány erdélyi fiatal szembefordult “a Ceausescu-féle rémálommal”. Rettenetes és szörnyű volt az a rendszer, ahol “állandó kiszolgáltatottságban éltünk” – jellemezte a korszakot a marosvásárhelyi születésű költő, aki szerkesztője volt az Ellenpontok című szamizdat kiadványnak, amiért később többször is letartóztatták.
Szerényebb módját választották az ellenállásnak – tette hozzá. “Igazából nem akartuk fölforgatni a rendszert, hanem csak bírálatokat fogalmaztunk meg a tarthatatlan állapotokról” – mondta az előadó.
Szőcs Gézát és társait a Securitate, a román államvédelmi hatóság 1982-ben letartóztatta.
A költő-politikus kérdésre válaszolva úgy vélekedett: többféle szabadságfogalom létezik, és értelmezés kérdése, hogy kivívott, óhajtott vagy ajándékba kapott szabadságról beszélünk-e.

A magyar társadalom 1989 óta mintha nem tudott volna élni az ajándékba kapott szabadsággal, úgy, ahogyan azt az ’56-os generáció, “amely lényegében kivívta számunkra a szabadságot”, képzelhette – mondta Szőcs Géza.
Véleménye szerint az a generáció, amely ’89-ben egyik napról a másikra szabaddá lett – és ezért a változásért jóformán semmit sem tett -, még csak meg sem élte mindezt katartikus élményként, hozzátéve, ezért nincs például az utolsó szovjet katona kivonulásának “jelentős esztétikai lenyomata” például egy képzőművészeti alkotásban vagy egy regényben.

mti nyomán Felvidék.ma

Megszakítás