A család közvetíti az embert a társadalomba

Felvidéki Magyar Családok Fesztiváljának Bögös Sándor volt a házigazdája és egyben műsorvezetője, aki Duray Miklós politikussal, közíróval, egyetemi tanárral, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnökével a magán- és közéletben játszott szerepünkről és a családi hovatartozás fontosságáról, személyes élettörténetéről, azon keresztül pedig a múlt, illetve a jelen fontos társadalmi kérdéseiről beszélgetett.

Mint Bögös Sándor fogalmazott, Duray Miklós, a haza embere 1945-ben épp akkor született, amikor vége lett a második világháborúnak, a lánctalpasok és a tankok már nem dübörögtek, viszont jöttek az oroszok, s velük egy teljesen új világ, melyben jogfosztottakká és üldözöttekké váltak a magyarok. „Amikor Duray úr felcseperedett, megszólalt az igazságérzete” – tette hozzá Bögös.

Duray az elején leszögezte, hogy ahhoz, hogy valaki elinduljon a közéleti tevékenység irányába, látnia kell a társadalmat súlyosan érintő problémákat; a politika azon fejleményeit, amelyek közvetlenül befolyásolják az életünket. S ha úgy érezzük, hogy életünkre negatívan hatnak az események, akkor le kell vonnunk valamilyen tanulságot.

„Ahhoz, hogy az ember meggyőződéses tagjává váljon a társadalomnak,  ki kell alakulnia a magánéletének, az egyéniségének, megfelelőképpen kell működnie a családi életének, s a családon keresztül valamilyen módon a társadalomhoz kell kötődnie. Hogy a társadalomhoz kötődjön, pozitív családi élményeket is kell magával hoznia” – magyarázta Duray a közönségnek, amelynek soraiban több fiatal is ült, akik megszívlelhetik az elhangzottakat.

Duray hangsúlyozta, hogy az egyén a közösségen keresztül kötődhet a közélethez. Mindehhez viszont egyéni meggyőződés szükséges, ellenkező esetben hiába él jó családi életet, nem tud bekapcsolódni a közéletbe. „A család az egyén és a társadalom közötti nagyon fontos közvetítő eszköz, de önmagában nem elegendő, hogy tudatos közösségi életet éljen az egyén” – tette hozzá Duray.

Szó esett Duray Miklós életútjáról, arról, hogy nagyon sokszor megpróbálták ellehetetleníteni, börtönbe zárták, eltiltották a közélettől, a politikától. Hasonló helyzetben sokan belefáradtak volna a harcba, hátat fordítottak volna a társadalomnak, s élték volna az életüket. Duray nem ezt tette.

„Ahogy ismerem Duray Miklós életútját, azt látom, hogy egy életen át küzdött, miközben tudta, hogy egy perc nyugalma sem lesz, mert minden hatalmon lévő szervezet azon volt, hogy őt eltávolítsa. Ennek ellenére rengeteg dolgot elért” – szögezte le Bögös Sándor.

Duray a legnagyobb kommunista elnyomás idején kifejtett tevékenységét tartja a legsikeresebbnek. Úgy véli, látni lehetett, hogy hol vannak a rendszer sebezhető pontjai. 1963-64-ben kezdték szervezni Pozsonyban a felvidéki magyar egyetemistákat, mert nagyon fontosnak tartották, hogy megfelelőképpen alakuljon az egyéni meggyőződésük, a családon belüli kapcsolataik, s a család révén a közösséghez való kapcsolódásuk.

Rávilágított, hogy ha az 1970-80-as években a bebörtönzése ellenére nem sikerült volna megmenteni a felvidéki magyar nyelvű oktatást, akkor a mai Szlovákiában nem lenne magyar iskola. Szerencsére azonban nem sikerült véghezvinni, amit terveztek, s 1984-ben, a legsötétebb Husák-érában kénytelenek voltak visszavonni a törvényjavaslatot. „Akkor a társadalmat sikerült úgy megszervezni, hogy tízezer ember ment tiltakozni” – tette hozzá Duray. Szomorúan állapították meg viszont, hogy a magyarságot 1991 után újra szétverték Szlovákiában.

„Elszomorító, hogy ma ugyanolyan értékzavar uralkodik a közéletben, mint 30-40 évvel ezelőtt. Más szavakat, más kifejezéseket használnak ugyan, de ahol értékzavar van, ott zűrzavar is támadhat” – zárta Duray Miklós a fórumbeszélgetést, majd megkérte a családszervezeteket, hogy gondosan szervezzék, irányítsák tevékenységüket, mert ezen múlik minden. „A család közvetíti az embert a társadalomba, s nem mindegy, hogy milyen ez a közvetítő kapocs” – hangsúlyozta.

Forrás: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma, fotó: Pósa Homoly Erzsó