Szlovákia térségünk leggyengébb láncszeme

Medveczky Attila interjúja a Magyar Fórumban

Politikai termék-e az új szlovákiai államfő, vagy több (rosszabb) annál? Hasra essünk-e attól, hogy Čaputová magyarul is elmondta, „keszenem”? Mennyire tartják fontosnak a szlovák liberálisok a Visegrádi Együttműködést? Kire és milyen arányban szavaztak Felvidéken a magyarok? Merre tovább felvidéki magyar politikum? – ezekre a kérdésekre kereste a választ a Magyar Fórum Duray Miklóssal, a Szövetség a Közös Célokért elnökével, politikussal, íróval, egyetemi oktatóval az április 8-án megjelent cikkében, melyet az alábbiakban teljes terjedelemben közlünk.

Mielőtt az elnökválasztást elemeznénk, kérem, beszéljen arról, mennyire széles Szlovákiában az államfő jogköre. Azt szokták mondani, hogy ahol közvetlenül a nép választ, ott sokkal szélesebb az elnök jogköre.

– Szlovákiában ez nincs így, mert a közvetlen elnökválasztás egy 1992/1993-ban gyökerező politikai kényszer következménye, közvetlen oka pedig az, hogy 1998 tavaszától egy éven át nem volt Szlovákiának államfője. Ezt elkerülendő vezették be a közvetlen elnökválasztást 1999-ben. Az államelnök jogköre meglehetősen szűkre szabott. Ő a hadsereg főparancsnoka, az alkotmánybírókat az elnök nevezi ki, bizonyos esetben feloszlathatja a parlamentet, visszaadhat törvényeket a parlamentnek újratárgyalásra. Tehát korlátozottak a funkciói, és éppen ezért azok a kormányzatbontó elvárások, amelyek a korábbi köztársasági elnök, Andrej Kiska felé irányultak, általában nem jöttek be, mert nem volt jogi lehetősége saját hatáskörének az iránta támasztott politikai elvárások szerinti túllépésére. A parlamentnek sokkal nagyobb a jogköre, mint az államfőnek – éppen csak hadiállapotot nem rendelhet el, mert ezt az elnöknek kell kihirdetnie. Amennyiben Szlovákia köztársasági elnökének nincs politikai párttámogatottsági háttere, gyakorlatilag a mozgástere behatárolt. Hiszen nem rendelkezik semmilyen politikai eszközzel, ha nem áll mögötte kormányzati politikai erő. De ez így működik minden kancelláriai rendszerben. Szlovákia annyiban különbözik a többi hasonló európai jogállamtól, hogy hamarább volt alkotmánya, mintsem állami önállósága.

A győztesről a kampány előtt Magyarországon nagyon keveset hallottak. Sokan azt állítják, hogy az elnök asszony nem más, mint egy politikai termék.

– Valóban, Zuzana Čaputová teljesen ismeretlen személyként jelent meg a közéletben. Első közszereplésekor élére állt azoknak a tüntetőknek, akik a Pozsony tőszomszédságában fekvő bazini szemétlerakó ellen tiltakoztak. Ez a tiltakozás annyiban volt sikeres, hogy Bazin helyett máshol épül fel ez az üzem. Egyébként sajátos: egy ismeretlen embert környezetvédelmi ügyben futtatok fel, hogy majd sikeressé tehessem. Ez csak egy módszertani megjegyzés volt, de visszautalás az elmúlt negyven év zöld mozgalmainak tevékenységére, amelyekben soha nem a természet, hanem a „zöldség” volt a fontos. Ez tehát az 1960-as évek közepétől kialakított politikai taktika.

Zuzana Čaputovának van politikai háttere? Annyit írnak róla, hogy liberális. Szlovákiában mit takar ez a jelző?

– Nem tudom pontosan, hiszen senki sem tudja. Szerintem jelenleg a liberálisnak az a jelentése, mint hajdan a libertinistának; tehát nem szabadelvű, hanem szabadosság-párti – azt tesz, amit akar. Ez azt is jelentheti, hogy azt tesz, amit én akarok, vagy amit tesz, azt én is akarom. Azok irányába nyit tehát, akik nyerészkedni akarnak a politikai térben – nem a gazdaságira gondoltam. Visszatérve Čaputovára, aki teljesen ismeretlen volt, amikor a parlamenten kívüli liberális párt – nem balliberális –, a Progresszív Szlovákia jelöltjeként indult, ott állt mögötte a most leköszönő köztársasági elnök is. Kiska bejelentette, hogy leköszönése után marad a politikai életben, s valószínűleg a nevezett pártnak lesz a támogatója, tisztségviselője, de az is lehetséges, hogy új pártot alapít. Az is érdekes, hogy a Progresszív Szlovákia párt liberalizmusa abban rejlik, hogy nem ismerjük a programját. Čaputová is ennek a pártnak volt a tagja, csak akkor mondott le a párttagságról, mikor elnökjelöltté vált. De a párt programját a nevének értelmezésén túl nem ismerjük.

Azért több mint furcsa, hogy Čaputová úgy indult el, hogy az őt jelölő párt programja ismeretlen. A hölgy legalább közzétette programpontjait?

– Azt hangoztatta, hogy küzdeni akar a korrupció ellen. A választási jelszava pedig nagyon furcsa volt „álljunk a rossz ellenébe, együtt sikerülni fog”.

Ennyi?

–Ennyi. Ez majdnem annyit jelent, mint mikor egy magyar nemzetiségű kétségbeesésében felkiált: Isten, áldd meg a magyart! Ez még nem program. Attól, hogy valaki korrupcióellenes, még nem kell, hogy államfőjelölt legyen. Lássuk: Romániában, Szerbiában, Albániában, Montenegróban stb. – egy nagyon érzékeny övezetben – mindenütt a korrupcióellenességgel szólítják az utcára az embereket, és követelik a kormányváltást. Ebben a térségben, mivel nem volt jogállamiság, mindig a korrupció uralkodott. Sajátos, hogy a pénz uralma helyettesítette a jogállamot. Trianon előtt egy-két-három évtizeddel a magyarok általi elnyomás ellen biztatták ezeknek az embereknek a dédszüleit. Akkor a magyarok ellen, most a korrupció ellen. Mi lesz a következő jelszó? Már napirenden van a migránsválság képében. Aki befogadó, az elfogadható. Aki feladja a kereszténységet, az az igazán liberális, aki érték nélküli, az a globális világ elkötelezettje. Aki pedig ennek az elkötelezettje, elfogadja a pénz uralmát.

Az, hogy Zuzana Čaputová nyeri meg a második fordulót, borítékolható volt, csak arról szólt a vita, hogy mennyire marad alul a kormányzó párt, a Smer jelöltje, Maroš Šefčovič…

– Valóban, de amint mondtam, a győzelem csak az első forduló előtti utolsó három hétben volt borítékolható. Čaputovának február elejéig még csak 14%-os támogatottsága volt. Januárban még Bugár Béla támogatottsága is fölülmúlta a 10 százalékot. Čaputová mögött nem volt társadalmi háttér. Úgy emelkedett hétről hétre a támogatottsága, mintha „pumpálták” volna.

De mégis kik álltak a háttérben? Egy párhuzam; azt írják az ukrán választásokról, hogy a vezető humorista jelölt mögött egy oligarcha áll.

– Igen, de az ukrán humorista ismert a médiából. Népszerűsége valóságos. Pénzbevételei ellenőrizhetők. Vagyonát nem dugipénzekből dagasztotta. Ilyen népszerűsége Čaputovának nem volt, inkább az ismeretlenség ködébe burkolózott. Mégis február 13-án a hatodikról a harmadik helyre jött fel, majd 2-3 héttel később a legrégebbi jelöltet, Robert Mistríket visszaléptették az ő javára, pedig addig Mistrík volt a legnépszerűbb.

Ha már a visszalépést említette… Az a tény, hogy a Magyar Közösség Pártjának (MKP) jelöltje, Menyhárt József február 12-én, még az első forduló előtt visszalépett Mistrík javára, és úgymond magyarként csak Bugár Béla, a vegyespárt jelöltje maradt a porondon, mennyire keltett zavart az ott élő magyarság körében?

– Esetünkben a politikai baklövések sorozatát látom. Menyhárt József jelölése szükségszerű, de rossz volt, mert az MKP-ban azok a személyek, akik szóba jöhettek volna olyan jelöltként, hogy a pártot is népszerűsítették volna az EP-választások előtt, nem vállalták a köztársaságielnök-jelöltséget. Az MKP mégis úgy döntött, indítsanak jelöltet, s ezt a megbízatást a párt elnöke vállalta. Sajnálatos tény, hogy Menyhárt Józsefet, az MKP elnökét nem eléggé ismerik a felvidéki magyarok. A jelölését követő héten 1,7%-os volt a támogatottsága, és ez az arány megmaradt a visszalépéséig – nem tudta megmozdítani a magyar választókat. Később hasonló bénultsági együttható derült ki Bugár Béláról is, aki reménykedett abban, hogy bekerül az elnökválasztás második fordulójába, ám csúfosan leszerepelt a 3,1%-ával. A felvidéki magyarok jelentős része pedig nem is ment el szavazni. A második fordulóban a magyarok több mint 75% nem vett részt a szavazáson. Egyes 4000 lélekszámot meghaladó magyarok lakta településeken a 20%-ot sem érte el a részvételi arány. Túlzónak tartom azokat a magyarországi „szakvéleményeket”, miszerint a magyarok túlnyomó többsége a köztársaságielnök-választás második fordulójában a sikeres elnökjelöltre szavazott volna. Hozzáteszem: ez nem közvélemény-kutatás. Ettől függetlenül Zuzana Čaputováról még lehet jó véleményük, mint ahogy én is kellemes és intelligens jelenségnek tartom.

Azért is lényeges a részvételi arányt kiemelni, mert a magyarországi média attól hangos, hogy a felvidéki magyarok nagy számban a liberális jelöltre, Zuzana Čaputovára szavaztak. De arról hallgatnak, hogy mennyien járultak az urnákhoz.

– A leadott szavazatok jelentős része támogatta Zuzana Čaputovát, ám számban nem jelenthetett többet 30 ezer voksnál. Ez körülbelül a leadható magyar szavazatok 15%-a.

Akik a hölgyre voksoltak, inkább protestszavazók? Csak azért szavaztak a liberális jelöltre, hogy ne Fico embere legyen az államelnök?

– Ne nevezzük őket ellenszavazóknak, hiszen nem Šefčovič személyével volt bajuk, hanem a Smer, Fico pártjának a jelöltje ellen voksoltak. A magyarok körében ez az elnökválasztás főleg egy negatív magatartás következménye. Ebben nemcsak a jelöltekhez való viszonyulást kell látni, hanem a felvidéki magyarság politikai szétesésének folyamatát. Az utóbbinak sokkal komolyabb következményei lehetnek, mint hogy nem mennek el államfőt választani. Az ellenszavazás már több mint fél évtizedes „politikai eredmény” a felvidéki magyarok széteső közéletében.

A korábbi elnökválasztáson az MKP állított jelöltet, Bárdos Gyulát, aki több mint 5%-ot szerzett az első fordulóban. Akkor nagyobb volt a választási kedv a magyarok részéről?

– Az első fordulóban Bárdos Gyula 5,1 %-a ahhoz képest, hogy csak egyetlen magyar jelölt volt, elég kevés. Ezzel nem Bárdost, hanem a szlovákiai magyar politikumot minősítem, mert nem tudták kellően mozgósítani a magyarságot. Így sajnos nem lehetett kimondani, hogy „országos méretben 8-9 %-os a szavazóbázisunk, és mindannyian Bárdos Gyulát támogatjuk.” Azt viszont el tudták érni, hogy a második fordulóban a magyarok részvétele igen megnövekedjen, és többségben Kiskát támogassák Fico ellenében. Most viszont kiderült, hogy már a közösségi érdek mentén sem tudunk mozgósítani – s ez nagyon veszélyes.

Arról még nem is esett szó, hogy a jelöltek az országos médiában szerepelhetnek, és közvetve, közvetlenül ismertté teszik pártjukat.

– Ezért tartom politikai hibának az MKP elnökének visszalépését, mert így nem használta ki azt az egyetlen lehetőséget sem, ami az MKP népszerűsítését jelentette volna.

Olyan hangok is hallatszottak, hogy a felvidéki magyaroknak az az alapvető érdekük, hogy az anyaországuk vezetői legyenek nemzetiek, értük felelősséget vállalóak, míg a többségi nemzet képviselői liberálisak, irányukban toleránsak. Attól, hogy egy szlovák politikus liberális, már rögtön magyarszeretővé válik? Azt sem hallottam, hogy Čaputová a Beneš-dekrétumokat megemlítette volna. Holott ha valóban liberális, akkor kezdeményezhette volna a dekrétumok eltörlését.

– Amikor a csehországi elnökválasztás két fordulója között Karel Schwarzenberg jobboldali, befutónak látszó jelölt kijelentette, hogy felül kell vizsgálni a Beneš-dekrétumokat, támogatóinak jelentős részét elveszítette. Szlovákiában sem nyerhet egy jelölt – legyen bármilyen párt tagja – a Beneš-dekrétumok eltörlésének hangoztatásával. Nyíltan egyik szlovák jelölt sem meri felvállalni a felvidéki magyarság problémáinak orvoslását. Az pedig, hogy Zuzana Čaputová az első forduló után nagy nehezen magyarul mondott egy „keszenemet”, a magyaroknak igen kevés.

Ígért valamit a magyaroknak?

– Azt, hogy a tanácsadó testületben helyet kap egy magyar is. Erre már volt példa Havel idején is 1990 és 1992 között, de semmit sem ért.

A szlovák lapok azt írták, hogy az államfőválasztás eredményeiből következtethetünk a jelenlegi kormánypártok bukására. Valóban létezik ilyen komoly összefüggés?

– A jelenlegi kormánykoalíció támogatottsága egyre csökken, a márciusi felmérések szerint 76 képviselővel rendelkeznének, ami éppen csak 50% + 1 fő, de az elnökválasztás második fordulója után mért eredmény ettől sokkal rosszabb. A mostani kormánykoalíció már nem tudna kormányt alakítani. Ez problémát jelent, mert a Smer, a legerősebb kormánypárt 20%-ra lecsúszott. Ha bármelyik kisebb kormánypárt elhagyja a koalíciót, akkor új választásra számíthatunk. Ahogy arra is, hogy a médiában rövidesen nagyobb szerephez jut a liberális Progresszív Szlovákia, és a leköszönő mostani államfő. Az a politikus, aki kritizálja a V4-ek létjogosultságát – ezt Čaputová is megtette – , és támogatja a migrációs politikát. Ha a liberálisok megkerülhetetlenek lesznek a kormányalakításkor, akkor problematikus lesz a három-tenger koncepció, a V4-ek vagy a balti nyolcak irányában alakuló kapcsolat. A visegrádi, közép-európai építkezést, ami jelenleg nagyon sikeres, teljesen szétverhetik a megerősödő szlovák liberálisok. Erre megy ki a játék, mert Szlovákia a térség leggyengébb láncszeme, ott a legkönnyebb megvásárolni politikusokat, akik kiszolgálhatják az országot olyan külföldi érdekcsoportoknak, amelyek mindent megtesznek a Visegrádi Együttműködés gyengítéséért.

Megjelent a Magyar Fórum 2019. április 8-ai számában.