Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Beszélgetés Gubík Lászlóval, a SZAKC új elnökével
A Szövetség a Közös Célokért társulás élén, a Léván megrendezett közgyűlésen június 27-én tisztújításra került sor. Duray Miklós Gubík Lászlót, a Via Nova elnökét és az Esterházy Akadémia igazgatóját jelölte új elnöknek, akit a közgyűlés meg is választott. Új lendületet, új eszközöket, új stílust ígért, de a régi alapelvek mentén. Gubík Lászlóval beszélgettünk az elképzelésekről, hiszen már meg is hirdették az Esterházy Lujza-programot és a Pogány Erzsébet-emlékdíjat.
Milyen irányelveket fogalmazott meg az elnöki székfoglalóban?
Három központi gondolat mentén foglaltam össze az elképzeléseimet: az Együttélés politikai örökségének képviselete, egy keresztény-szociális társadalmi program megvalósítása és egy erős intézményszövetség létrehozása. Az értékrend és az irány, amelyet Duray Miklós egész életében következetesen képviselt, változatlan marad. nekem annyi a dolgom, hogy a kor kihívásainak megfelelően „frissítsem a szoftvert”.
Hogyan fogadták ezt az elképzelést a küldöttek?
Megválasztottak, amit én úgy értelmezek, hogy a szövetség bizalmat szavazott a programomnak.
Hogyan lett a szövetség elnökjelöltje?
Duray Miklós döntése volt. Nem én jelentkeztem be, ő keresett meg. A tavaly novemberi közgyűlésen Párkányban be is jelentette a szándékát, hogy szeretné átadni az elnöki tisztséget, és az utódját is kiszemelte. Azóta az igazgatótanácsban alelnökként részt vettem a SZAKC napi munkájában.
Éppen László napján, a szülővárosában, Léván választották meg elnöknek. Mit jelent ez Önnek?
A szerencse fiának érzem magam. Szülővárosomban, a közéleti pályám bölcsőjének tartott Reviczky Házban, a nevem napján és a példaképem jelölése nyomán. Valahol meg volt ez írva, és így kellett történnie.
Ez akkor már a harmadik szervezet, amelynek az élére állt. Bár az ifjúsági szervezet korábban is a szövetség tagszervezete volt, hogyan képzeli el a jövőben a SZAKC, a Via Nova és az Estrerházy Akadémia közös sorsát?
Nem intézmény-összevonásról beszélünk, hanem intézményszövetség-építésről. A három szervezetet közösen szeretném működtetni. Azt gondolom, hogy a via novában és az esterházy akadémiában megvan az a szükséges lendület, amely a szövetség a közös célokért által is képviselt értékrendet gazdagítani tudja.
A Felvidéken egyedülálló erőforrásokkal rendelkezünk: lassan 20 éves múlt, elkötelezett munkatársi állomány, országos irodahálózat, a legelső felvidéki hírportál és összesen 60 polgári társulás. Úgy gondolom, ez már egy olyan erő, amely lehetőséget teremt, hogy érvényt szerezzünk az elképzeléseinknek.
Mit foglal magába konkrétan a szervezetek közös működtetése?
A koronavírus-járvány ideje alatt szinte elsőként reagáltunk, és a telefonos lelki elsősegélyt biztosító szolgálat tapasztalataiból építkezve meghirdettük az Otthon segítünk! akciót. A rászorulóknak és az időseknek felajánlottuk az élelmiszerek és gyógyszerek megvásárlását és házhoz szállítását. A programot a SZAKC munkatársai koordinálták, a terepmunkát pedig a Via Nova és az Esterházy Akadémia fiataljai végezték. Ez máris egy kiváló példa arra, mekkora lehetőséget rejt magában az intézmények munkájának összehangolása. Ha ez működött a járvány alatt, működni fog a járvány után is a társadalmi élet minden területén.
Ami a szervezet támogatási rendszerét illeti, erről mit lehet tudni?
A szövetség pályázati forrásokból biztosítja a működését. Kiemelt jelentőségű nemzeti intézménynek számít, hiszen alapítása óta a fajsúlyos nemzetpolitikai feladatok végrehajtása a küldetése. Ugyanakkor a szövetség tevékenysége annyira szerteágazó, hogy egyéb bevételi forrásokra is szükség van a feladatok kielégítő ellátásához, legyenek azok magyarországi minisztériumok, a Kisebbségi Kulturális Alap, helyi vagy megyei önkormányzatok, esetleg európai uniós programok pályázatai. Pogány Erzsébet fájó távozása komoly kihívás elé állította a SZAKC-ot, de az igazgatók kiválóan helytálltak, így nyugodt szívvel állíthatom, hogy van kire támaszkodnom.
S ha már a programoknál tartunk, melyek lettek a SZAKC fő pillérei, amelyek már eddig is beindultak, s mi az, ami még tervben van?
A közelmúltban elindítottunk egy bevált gyakorlatokra épülő társadalmi programot. Ennek több eleme fut, másiknál az előkészületeknél tartunk. A Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonos Szolgálat és az Otthon segítünk! mintájára több telefonos segélyvonal indítása van kilátásban. Elkezdtük a mozgáskorlátozottak társadalmi szerepvállalását segítő munkát is.
A lévai Reviczky Társulás szlovákoknak szóló magyarnyelv-oktatását más, hasonló városokban is alkalmazni lehet a nyelvhatár mentén. A családalapítást népszerűsítő programjaink mindig kiemelt profilját adták a szövetségnek. Gondolok itt a Házasság hetére, az Emeld a magasba a gyereket! akcióra vagy a Köldökzsinór programra, aminek kedvezményezettjei lettek a határon túli családok is és a Felvidéken mi nyújtunk tájékoztatást a lehetőségről. Bekapcsolódunk az Esterházy János boldoggá avatásáért folytatott munkába, a Felvidék.ma vállalta, hogy minden hónap első szerdáján élőben közvetíti az erre a célra bemutatott szentmiséket az alsóbodoki zarándokközpontból.
Ha összegezzük ezeket a tevékenységeket, akkor egy kész társadalmi program rajzolódik ki a szemünk előtt, melynek célja a társadalmi és nyelvi peremen élők felkarolása és a felvidéki magyar közösség kohéziójának erősítése. Ahogy a szombati beszédemben is mondtam: nem kitalálni kell a Felvidéket, hanem összerakni!
Milyen nevet fog viselni a SZAKC társadalmi programja?
Esterházy Lujza-programnak neveztem el, főkoordinátora pedig Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója lesz. Esterházy János nővére a két világháború között az Országos Keresztényszocialista Párt mellett hasonló társadalomépítő munkát folytatott. Lényege a keresztény tanítás átültetése a közéletbe, szociális érzékenység, nem engedni senkit kiszakadni a magyar kultúrkörből, és nem hagyni senkit leszakadni a közösségtől. Az üzenet ma is aktuális, és ebben a SZAKC-nak nagyon fontos küldetését látom.
A közgyűlésen egy díjat is előterjesztettek. Erről mit kell tudni?
A Pogány Erzsébet-emlékdíj alapítását Duray Miklós jelentette be, immár a szövetség tiszteletbeli elnökeként. Az első díjátadóra jövőre kerül sor Pogány Erzsébet életpályájának valamelyik évfordulóján. A részleteket egy héttagú kuratórium dolgozza majd ki, amelynek tagjai a szövetség mindenkori elnökségi tagjai. Olyan személyeknek szeretnénk odaítélni, akik régiójukban a közösségi élet motorjai, önfeláldozó társadalmi munkát végeznek, az emberszeretet és a kiapadhatatlan szervezőerő jellemzi őket. A díjjal a csendes háttéremberek munkájának fontosságát szeretnénk kiemelni.
Milyen lehetőség van arra, hogy további szervezetek csatlakozzanak a szövetséghez?
Ezen a közgyűlésen az Iván Tamás vezette Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége csatlakozott, és remélem, hogy évről évre bővül a velünk együttműködni és alkotni szándékozók köre. A gondolatvilágunk egy nyitott könyv. Aki egyetért vele, az előtt az ajtónk mindig nyitva áll.
Kinőhet ebből egy egészen nagy felvidéki ernyőszervezet. Miben látja a csatlakozások jelentőségét?
A tagszervezetek számának a gyarapodása nem lehet öncélú. Ne csak azért gyarapodjunk, hogy többen legyünk, hanem azért, hogy abból közösen valami jót hozzunk ki. A polgári társulások zöme a helyi vagy régiós közösségi élet pillére. Úgy tapasztalom, hogy a helyi és regionális identitás a legerősebb a felvidéken. azért jó a szövetség ernyőszervezeti működési modellje, mert az alapító nagy országos szervezetek mellett jellemzően a saját régiójukban tevékenykedő civil szervezetek alkotják, amelyek a legjobban tudják, hogy helyben mi fáj, mi jó és mire lenne szükség. Ennek a társadalmi tőkének a jelentősége megmutatkozhat példának okáért a 2021-es népszámlálási kampányban.
Ezek szerint a SZAKC aktívan kiveszi a részét a népszámlálás pozitív kimeneteléből?
Ez a 2021-es év talán legfontosabb feladata. Jelen vagyunk az egyeztető fórumokon. Biztatjuk a tagszervezeteket, hogy jelöljenek népszámlálási biztosokat, és kapcsolódjanak be a kampány előkészületeibe. Közösen meg tudjuk találni a mikéntjét egy racionális és lelkesítő kampány felépítésének.
Miben látja a felvidéki magyar közélet legfőbb problémáját?
Nagyon elcsépelt lenne, ha azt mondanám, hogy a megosztottságban. Mindenki ezt harsogja, csak éppen azt látom, hogy minél hangosabban akarunk összefogni, annál széttöredezettebbek vagyunk. A legnagyobb gondot a jövőkép hiányában látom. nincs egy évtizedre szóló programszerű víziónk. A távlati, de kézzelfogható, gyakorlatias tervek nagyon hiányoznak a felvidéki magyar közbeszédből. Olyan célok, amelyek embereket mozgatnak meg, s amelyekért lelkesedni lehet. Amíg csak görcsösen össze akarjuk tapasztani a valamit, addig döcögni fog a történet. Valakinek azt is meg kéne végre határozni, hogy mi mentén építkezzünk. Én a szövetséggel erre teszek kísérletet.
Ezzel azt is ki tudjuk mondani, hogy a civil szféra talán jobban össze tudja fogni a közösséget, mint a politika?
Az egyik nincs a másik nélkül. Egy közösség társadalmi pillére csak addig igazán hatékony, amíg érdekérvényesítő erő is van mellette. És ez fordítva is érvényes: a politikum csak akkor látja el jól a dolgát, ha közösségi igényekből táplálkozik.
A SZAKC hol foglal helyet ebben a politikai térben?
Ez az alapítástól adott, hiszen az MKP a szövetségünk egyik alapítója, s a politikai formációk közül az egyetlen tagszervezete. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy szövetségünk nem politikai párt, hanem egy társadalmi ernyőszervezet, és mint ilyen, mindig azokat a politikusokat fogja segíteni, akik azt az értékrendet képviselik és érvényesítik a politika világán belül, amelyet a szövetség is magáénak vall.
A közeljövőre vonatkozóan milyen célt tűzött ki maga elé a SZAKC?
Az Esterházy Lujza-program elindítása már folyamatban van. Legkésőbb szeptemberig tervezek egy országjárást, mert szeretném helyben is látni az irodáinkat és a polgári társulások működését. Csak így tapasztalható ki, hol vannak rejtett erőforrásaink, és csak így állítható fel egy olyan összkép, amely hasznos receptként szolgálhat a népszámlálási kampányban. Martoson jövőre lakiteleki mintára indul a népfőiskolánk, amely egy újabb hiánypótló eleme lesz a hazai közéletnek. Rövidesen pedig látni fogjuk, milyen erő rejlik mindezen intézmények tudásának és lehetőségeinek összehangolásában.
Forrás: Pósa Homoly Erzsó / Felvidék.ma