Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
A Pátria Rádióban 2004. november 13-án elhangzott beszélgetés szerkesztett, rövidített változata. A riporter Hominda Katalin volt. A szerkesztett változatot készítette O.N. Megjelent a Szabad Újságban, 2004. november 17-én „Egy nagyon zajos, de annál érdekesebb MÁÉRT-ülésen vettünk részt, amely kezdettől fogva feszült légkörben zajlott. Ez a feszültség jellemző az elmúlt hetekben az egész Kárpát-medencei magyar politizálásra, aminek fő oka a december 5-i, az ún. kettős állampolgárságról szóló népszavazás megítélésében rejlik. További feszültségkeltő ok az, hogy a MÁÉRT előző ülése óta eltelt másfél esztendőben rengeteg megoldásra váró probléma merült fel, és már csak ezek miatt is többször össze kellett volna hívni a MÁÉRT ülését. Most – amikor megtörtént –, kiderült, hogy úgy volt »előkészítve« az értekezlet, hogy megkezdéséig nem kaptuk kézhez a meghívás alapját jelentő programot, ami egyértelműen a magyarországi miniszterelnök felelőtlensége” – jellemezte a budapesti találkozót Duray Miklós, aki az MKP küldöttségének tagjaként vett részt a tanácskozáson.
– Hogyan süllyedhettünk oda, hogy a magyarországi közvélemény a magyarságot barátokra és ellenségekre osztja? Az egyik alkotmányjogásznak (Zlinszkynek) az volt a véleménye, hogy ez a folyamat a státustörvény felhígításával kezdődött…
– Ez csak részben igaz. Egyrészt azért, mert a magyar társadalom szétverése már Trianon előtt elkezdődött. Hiszen 1918 októberében és 1919 tavaszán is szemben állt egymással, kettészakadva a nemzet két része. A jelenleg tapasztalható megosztottságnak viszont idénypolitikai okai vannak. A két magyarországi kormánypárt az állampolgársági ügyben tartandó népszavazással kapcsolatban letette a garast a nem-mel való szavazás mellett, a két parlamenti ellenzéki párt pedig az igent szorgalmazza. Számomra elsősorban a Magyar Szocialista Párt magatartása érthetetlen, mivel nagy és felelős pártként zsákutcába vezeti a magyarságot. Szembekényszeríti a párt támogatóit az összmagyar érdekekkel. Az SZDSZ következetes maradt, hű önmagához. Korábban is elutasító volt, most is az, de az ő hátuk mögött a magyarországi társadalomnak csupán parányi része áll.
Az elmúlt hónapokban nagyot mulasztott a magyarországi politika. Már egy éve sejteni lehetett, hogy lesz népszavazás az állampolgársági ügyben. Azóta a kormány és a parlament semmit sem tett azért, hogy egy jó törvény elfogadásával elkerülje a népszavazást. December 5-ig egy ilyen elhárító lépést már nem lehet megtenni, mert az állampolgársági törvény elfogadásához a parlamenti képviselők kétharmadának igenlő szavazata szükséges. Egy ilyen egyetértés megteremtése a jelenlegi politikai helyzetben elképzelhetetlen. Ez tulajdonképpen a magyarországi politika csődjét jelenti, és sajnos nem ez az első az elmúlt száz év során.
– Olyan látszat alakult ki, hogy a Gyurcsány-kormány néhány jó javaslattal elébe megy a vitának, és az állampolgárság helyett adnak külhoni útlevelet, munkalehetőséget és anyagi támogatást is a határon túli magyaroknak. Állítják, ez többet jelent, mint az állampolgárság…
– Az ilyen javaslatok a lényegről való figyelemelterelést jelentik, és csak néhány részletkérdésre vonatkoznak. Görcsös kísérletek ezek a népszavazás tárgyának oktalanná nyilvánítására. Azt állítják például, hogy ez a kérdés az EU-tagság miatt elveszti jelentőségét – de hiszen az uniós tagság nem jelent európai állampolgárságot. Ezt a badarságot eddig csupán Kovács László külügyminiszter és Eörsi Mátyás, az SZDSZ külügyese állította. Az viszont lényeges kérdés, hogy egy Ukrajna területén élő magyar csak azért maradjon ki a magyar–magyar kapcsolattartás normális lehetőségéből, mert akkor Trianonban ott húzta meg néhány félrészeg és félművelt kvázipolitikus az államhatárt, ahol most is létezik.
– Elég vadul ijesztgetik a magyar közvéleményt. Azzal riogatják, hogy a kettős állampolgárság akkora megterhelést jelent majd az államháztartásnak, hogy az életszínvonal csökkenését eredményezheti. Hová vezethet ez a taktika?
– Nehéz ezt előre jelezni. A rémületkeltő előrejelzéseket felelőtlennek tartom, mert arról nincs mérvadó felmérés, hogy mivel járna a magyar állampolgárság könnyített megszerezhetősége, és miképp mozgatná meg bármelyik szomszédos országban az ott élő magyarokat. Ezeknek az adatoknak a hiánya is kormányzati mulasztás, mert költségvetési pénzen fel lehetett volna mérni az állampolgárság könnyített megszerezhetőségének lehetséges következményeit. A magyarországi kormány tudatosan elzárkózott attól, hogy hatásvizsgálatot végeztessen, ehelyett a lehető leghajmeresztőbb érvekkel riogatja a lakosságot. Ha a kormány azt állítja, hogy majd 800 ezer ember árasztja el Magyarországot e törvény elfogadása miatt, azt is mondhatná nyugodt szívvel, hogy 3 milliárd, mert sem ez, sem az nem igaz, sőt hihetetlen. Személy szerint – noha baklövésnek tartom a népszavazás kiírását ebben az ügyben – mindenkit arra bíztatok, hogy vegyen részt rajta, és szavazzon igennel. Sikeresnek kell lennie, hogy a Trianon által nyakunkba szakadt szörnyű hontalanságot mérsékeljük.
Örvendetes viszont, hogy nem csak riogatják a jámbor választókat. Ma már kiállnak a magyarországi civil szervezetek az igennel való szavazás népszerűsítésére. Példa erre az Értékmegőrzők levele, melyet számos magyarországi művész, sportoló látott el kézjegyével. Továbbá a baloldali politikusok között is ismerek olyanokat, akik szívükön viselik a nemzet sorsát. Remélem, nem engedik odafejlődni a magyar kormánypolitikát, hogy „truccból” kárt okozzon a Magyarország határain túl élő magyaroknak és az egész nemzetnek.
– Elhangzott egy olyan vélemény is, hogy a kettős állampolgárság egy másik Trianont jelenthet, de ezt már mi magunk teremtjük meg…
– Ez költői feltételezés, viszont aki azt mondja, hogy a mindenkori Magyarország állampolgárságát ne kaphassák meg azok a magyarok, akiket elcsatoltak, annak a lelkében a trianoni döntéshozók raktak fészket!
– Az állampolgárság ügyén kívül volt más érdemi pontja a mostani MÁÉRT-nek?
Annak ellenére, hogy a mostani MÁÉRT-ülésnek nem volt programja, megpróbáltunk minden fontos kérdést felvetni, természetesen a Selye János Egyetem finanszírozásának ügyét is. Sok kérdésben látszólag egyezségre jutottunk, de az volt az álláspontunk, hogy csak olyan zárónyilatkozatot adjunk ki, amely pozitív üzenetet közvetít a magyar közvéleménynek, és nem árulkodik megosztottságról. A két magyarországi kormánypárt viszont ennek az ellenkezőjét akarta. Így első pillanatban úgy tűnik, csődhelyzetbe jutottunk, viszont 1996 óta szinte valamennyi magyar–magyar csúcstalálkozó zárónyilatkozatában volt legalább egy olyan pont, amelyet az említett két párt nem akart elfogadni, de mindig sikerült olyan megegyezésre jutnunk, hogy azt végül ők is aláírják. Most egyértelműen nemet mondtak, elutasították az összmagyarság iránt való szolidaritást – és így gyakorlatilag tiszta víz került a pohárba.