Már tíz éve? !

(Antall József halálának tizedik érfordulóján, 2003. december 12.)

A huszadik század utolsó néhány évtizedében tájainkon keveseknek adatott meg, hogy megérjék az érintetlenség boldog állapotát. Ezen kevesek egyike Antall József volt, aki fölött úgy zúgott el a kommunizmus vihara, hogy nem tudta eltorzítani látását, hallását és gondolkodását. Ő valóban különbözött a környezetétől, más volt, mint korunk embere. Ezért volt könnyű kiválasztani őt és felemelni a miniszterelnöki székbe, mert látható volt, hogy arra termett. Szellemében tükröződött a magyar politika összes nagy alakja Kossuthtól Bethlen Istvánig. De különbözősége a közegembertől ellenséggé gerjesztette ellenfeleit, mert éppen egyik legnagyobb értékét, a kiváló másságát nem tudták neki megbocsátani – azok dobálták őt sárral, akik szennyesek voltak a kommunizmus sarától. Most ugyanezek hivatkoznak rá és idézik őt képmutatón, azt a hamis látszatot keltve, hogy ő is egy volt azon sokak közül, akik a kommunizmus fertőjében henteregtek. De ahogy miniszterelnökként lepergett róla a méltatlanok által rádobált szitok, halálában sem tudják őt beszennyezni.

Meggyőződése és kiválasztottsága mondatta ki vele a huszadik század végének korszakváltó mondatát, amellyel hátat fordított a mögöttünk maradó évszázadnak, és kaput nyitott a huszonegyedik századra, remélve, hogy az előttünk álló kor a korábbi ellentétje lesz. Általa vette kezdetét a modern magyar nemzetpolitika. Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ez által vált magyar miniszterelnökké. A lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke küldetésének kiteljesedését csak betegsége és korai halála gátolta meg, de amit tett és képviselt, az által vált örökre lelkünkbe zárt miniszterelnökünkké.