(születésnapi köszöntő 2020. február 7.)
Valamikor a 21. évszázad elején – 2008 táján – Pozsonyból Losoncra kocsikázva Érsekújvár után, Udvardot is elhagyva megérkeztünk Koltára.
- Gábor, megérkeztünk származási helyedre.
- Bevallom őszintén, nekem ehhez a községhez és nevéhez semmi közöm – volt az őszinte válasza.
Elfogadtam, hiszen az egész Kárpát-medencében nincs Dura nevű község, engem mégis Duraynak hívnak. Az is igaz, hogy az én eredetemnek sokkal kevesebb köze van ehhez a földrajzi térséghez, mint a Gáborénak.
De tessék megkérdezni: hol van Budapesten a Szánkódomb? A hetvenévesektől és az idősebbektől eltekintve alig valaki tudja vagy emlékszik rá. Pedig 1983-ban még volt. Hol? A Városligetben. És ezt a helyet most hogyan nevezik? Királydomb.
De miért?
Az akkori 33 évesek zsenialitása miatt, amit röviden István a király c. rockoperában lehet összefoglalni. Rendezője Koltay Gábor volt és az előadás helyszíneként a Városligeti szánkódomb kínálkozott a legalkalmasabbnak. Százhúsz ezer ember tapsolta végig az előadást. Az az érzésem, akkor kezdődött a nemzeti rendszerváltás, ami még folyamatban van, de néha meg-meg torpan és ki tudja mikor ér a siker közelébe.
Kevés embernek adatik meg, hogy miatta vagy ő általa eresszen gyökeret egy földrajzi elnevezés. Ez nem sikerült sem első Ferenc Józsefnek, sem Joszif Visszarionovics Sztálinnak, mert a róluk elnevezett Magas-tátrai csúcs ismét a Gerlachfalvi-csúcs nevet viseli. De Koltay Gábor nevéhez, alkotói tevékenységéhez mégis kapcsolódik egy helyi elnevezés változás. Mi lesz a következő? Például Magyarország lesz-e egyszer a magyarok országa, vagy csak volt?
Még van időnk, csak kevesebb mint eddig.
Isten éltessen, Te „Gabi”.
Ölel „Miki”.