Közös uniós feladataink

Budapesti konferencia – Az ülést vezető Schmitt Pál mielőtt Duray Miklóst, a Magyar Koalíció Pártja stratégiai alelnökét kérte a mikrofonhoz, kihangsúlyozta, hogy az Európai Parlamentben az Európai Néppárton belül szoros az együttműködés az MKP képviselőivel,  Duka Zólyomi Árpáddal, Bauer Edittel, és ugyanígy egyeztetik lépéseiket és az erdélyi Tőkés Lászlóval, Sógor Csabával és Csibi Magorral.

Duray Miklós felszólalása:

Tisztelettel köszöntök mindenkit, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim.

Különösen szeretettel üdvözlöm azokat az Európai parlamenti képviselőjelölteket, akik majd Szlovákiában fognak megküzdeni elsősorban a magyar választópolgárok támogatásáért az európai magyar politika erősítése érdekében, a Magyar Koalíció Pártja színeiben.

Egy történettel kezdem, melynek nem sokkal a 2004. május 1-jén bekövetkezett uniós csatlakozásunk után voltam részese. A szlovák közszolgálati televízió egyik publicisztikai műsorában vitapartnerem volt egy akkor még ellenzéki szlovák politikus, aki ma már Szlovákia kormányának egyik alelnöke. Ő szembesített engemet egy felfedezésével, miszerint rájött arra, hogy a magyarok miért EU-pártiak.  Azért, mert az EU-ra úgy kell tekinteni, mint a nagy világbirodalmakra, amelyek elkezdenek növekedni, elérik a csúcspontjukat, majd utána elindulnak a szétesés felé. És a széteső Európai Unióból a magyarok megerősödve fognak majd kijönni, és majd a szomszédos országok területeit el fogják foglalni.
Megdöbbentem, nem csak amiatt, hogy egy felelős parlamenti képviselő ilyen vad ötlettel áll elő a nagy nyilvánosság előtt nem sokkal az EU-hoz való csatlakozás után. Hozzáteszem, a jelenlegi kormányban éppen hozzá tartoznak az EU-s ügyek.

Nos, egyben igazságot mondott ez az ember, hogy mi magyarok Szlovákiában valóban az EU propagálói voltunk, hiszen abban az időben a szlovákiai magyar párt kormányalakító volt, és a kormányon belül mi kezeltük az EU-s ágendát. Sikerrel. Hozzá kell tenni azt is, hogy nem teljesen önzetlenül voltunk és vagyunk az EU hívei. Annak ellenére, hogy közöttünk is vannak euroszkeptikusok, akiknek a véleményét tiszteletben kell tartani, és érdemes elgondolkozni azon, hogy miért azok. Tehát azért sem voltunk teljesen önzetlenül EU-pártiak, mert tudtuk, hogy az EU egy olyan kaput nyit meg a magyar nemzet előtt, amelyet előttünk évtizedekkel ezelőtt bezártak. Ez a nemzeti együttgondolkodás kapuja. Az Európai Parlament ugyanis mintegy 90 év elmúltával ismét lehetővé tette nekünk azt, hogy a magyarországi magyarok, és a szülőföldjükön élő, de más ország területén élő őshonos magyarok ugyanazon parlamentben üljenek, egymás kollégái legyenek, és ha úgy látják jónak, az anyanyelvükön beszélhessenek. Mert tudnunk kell azt, hogy a Magyarországgal szomszédos országok parlamentjeiben nem szólalhatnak fel anyanyelvükön.

De ez csak egy része a mi EU-pártiságunknak. Volt egy keresztény-konzervatív gondolkodású magyar politikus a két világháború között, egy lengyel-magyar származású politikus, Esterházy János. Ő egyszerre volt a keresztény-szociális gondolat hirdetője, hívő keresztény és a konzervatív értékek képviselője. Ha visszatekintünk a munkásságára és a magatartására, akkor abból kiolvashatjuk a mai magyar kereszténydemokrácia elveit is. Annak a kereszténydemokráciának az elveit, melynek oroszlánrésze van abban, hogy az Európai Unió létrejöhetett. És mivel mi az ő hagyományait követjük, ezért is voltunk és vagyunk az Európai Unió elkötelezettjei.

Ezen az úton haladtunk akkor is, amikor a szlovák parlamentben a másik két testvérpártunkkal szemben – melyek az Európai Parlamentben szintén az Európai Néppártba tömörülnek – a kormánypártokkal kellett szavaznunk a Lisszaboni Szerződés elfogadása érdekében, mert egyébként az megbukott volna.

Az Európa-párti magatartásunknak köszönhetően Szlovákia szalonképesebb arculathoz jutott, amellyel 2004-ben Szlovákia is az EU tagjává válhatott. Hozzá kell tennem, ismét nem teljesen önzetlenül, hanem azért mert így akartunk hozzájárulni ahhoz, hogy minél több magyar nemzetiségű és magyarul beszélő ember lehessen uniós polgár.

Úgy gondoljuk, hogy a mi elkötelezett európaiságunk közös magyar érték. A Románia és Szlovákia területén megválasztott magyar EP-képviselők ezt a közös magyar értéket tudják erősíteni és megjeleníteni az Európai Unióban.

Ért bennünket csalódás is az EU-tagsághoz vezető folyamatban. Az EU korábbi tagországai nem segítettek nekünk abban, hogy olyan állapotban léphessünk be az EU-ba, hogy oda már ne kelljen bevinnünk magunkkal a múlt terhét. Történetesen arra gondolok, hogy a II. világháború után Csehszlovákiában olyan nemzeti, faji alapon létrejövő megkülönböztetés működött, amelyben nagyon sok magyar és német a végsőkig szenvedett. Ezt a terhet is bevittük az EU-ba, és ezt követően Szlovákiában a parlament ismét megerősítette azokat az elveket, melyek alapján annak idején meg voltunk különböztetve. Áll előttünk egy feladat: hogyan lehet az EU tagjaként kidobnunk ezeket a terheket úgy, hogy valóban egyenrangúnak érezhessük és tudhassuk magunkat.  Ugyanis van polgári egyenjogúság, amely a törvény és a bíróság előtti egyenjogúságot és adófizetői kötelezettséget jelent. De továbbra is ott van rajtunk a kollektív bűnösség bélyege, közös EU-s feladatunk azt lemosni.

További célunk, hogy segítsük hozzá az EU többi tagállama politikusainak a gondolkodását ahhoz, hogy világossá váljon, hogy nem csak államok léteznek az EU-ban (noha annak államok a tagjai), hanem nemzetek is, amelyek viszont nem azonosak az állammal.

Tudatosítanunk kell, hogy akkor, amikor a jelöltjeinket megválasztják az Európai Parlament képviselőivé, akkor azok nem csak egy bizonyos állam területéről valók, hanem egy nemzetet is képviselnek. Tudatosítani kell, hogy a kettő között hol a határ, hogy mikor kell képviselni az államot, és mikor a nemzetet. Ez egy nagyon nehéz feladat, és nem biztos az sem, hogy ezt zökkenőmentesen tudjuk teljesíteni. Barátian és nyíltan kell elmondanunk a kollégáinknak az Európai Parlamentben és az összes európai fórumon, hogy velünk, a magyar nemzettel ez a helyzet. Ez is egy súlyos európai örökség.

Tehát van mit tennünk közösen, és van értelme annak, hogy arra törekedjünk, hogy minél többen legyünk az Európai Parlamentben, és ott az európai keresztény-konzervatív értékeket képviseljük. Ez az elkövetkező hónapok időszerű feladata, mely beleilleszthető a 2025-ig tervezett feladatokba.”