Hova tűnt a felvidéki értelmiség?

Forrás: Felvidék Ma
Most, amikor Szlovákiában a magyargyűlölet ismét fizikailag érzékelhetővé vált – magyarokat vernek, magyarokat fenyegetnek meg és egyre gyakrabban jelennek meg magyarellenes falfirkák és hasonlók – most igazán érdekes feltenni a kérdést: vajon hol is tart ma a szlovák-magyar párbeszéd? Vajon milyen mikor válhat valóra Szlovákiában a két nép közötti teljes megbékélés? S vajon mit tesz a két fél az ügy érdekében?

Az, hogy a szlovák pártok a nyitrai magyarverést követően milyen kétszínű, ravasz nyilatkozatokat tettek, nem meglepetés. Bár képzeljük csak el, mi lett volna, ha valahol magyarok vernek véresre egy szlovák lányt? Vajon a szlovák politikusok akkor is a „mindkét oldalon megjelenő” szélsőségekről beszéltek volna? Vajon a szlovák politikának akkor is az lett volna a legfontosabb üzenete, hogy senki ne akarjon politikai tőkét kovácsolni e súlyos etnikai incidensből? És vajon hogyan reagált volna a Szlovák Nemzeti Párt?

De ezúttal ne csak a szlovák felet vonjuk kérdőre, hanem mérlegeljük kicsit a szlovákiai magyarság felelősségét is. Egészen pontosan: az értelmiségét. Miről is van szó?

2002-ben, miután Duray Miklós a Kossuth-téren, a Fidesz nagygyűlésén felszólalt, kilencven szlovákiai magyar értelmiségi nyílt levélben tiltakozott Duray „felelőtlen és egyre agresszívebb magatartása” miatt, amellyel az Magyar Koalíció Pártjának alelnöke – állítólag – „kétségbe vonta mind az 1989-et követő három esztendő, mind pedig az 1998-at követő szlovákiai magyar politikai képviselet demokráciát és eredményes kisebbségi politizálást meghonosító erőfeszítéseit”. Az aláírók emellett Duray Miklós közszerepléseinek „a szlovákiai magyarságot sújtó következményeivel, kétértelmű, nacionalizmust szító politikai kiszólásaival” kapcsolatban színvallásra szólították fel az MKP vezetését.

Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon hol rejtőzködik ma e kilencven értelmiségi? Hol késik a – Duray Miklós budapesti felszólalásánál azért egy hajszálnyival súlyosabb kategóriába sorolható – magyarveréseket elítélő nyilvános állásfoglalás?

Amíg a kérdésre válasz érkezik, álljon itt azon kilencven bátor felvidéki magyar névsora, akik 2002-ben, Duray Kossuth-téri szereplése után megszólaltak, most viszont nem látnak okot, hogy hallassák a hangjukat.

Antalné Czajlik Ágota (vállalkozó), Ág Tibor (népzenekutató), Bandor Éva (színművész), Bara Zoltán (politológus), Barak László (költő), Bartusz György (szobrász), Bereck József (író), Bodnár Gyula (közíró), Bödők Zsigmond (asztrofizikus), Bödők Alíz (jogász), Czajlik József (színházi rendező), Csala Kornélia (közgazdász), Csala Lajos (kardiológus), Csanda Endre (polgármester), Csáky Károly (néprajzkutató), Csehy Zoltán (klasszika filológus), Drábeková Zuzana (egyetemi oktató), Dudás Péter (színművész), Dusík Anikó, (egyetemi oktató), Fabó Tibor (színművész), Farnbauer Gábor (író), Fejes József (reklámszakember), Fonód Szilárd (építész), Fundárek Ferenc (történész), Gál Milán (villamosmérnök), Gál Tamás (színművész), Grendel Lajos (író), Győry Attila (író), Hajtman Béla (író), Horváth Lajos (orvos), Horváth Péter (politológus), Hodossy Gyula (könyvkiadó), Hizsnyai Zoltán (költő), Hizsnyai Tóth Ildikó (műfordító), Hizsnyan Géza (orvos), Hunčík László (jogász), Hunčík Péter (elmegyógyász), Hushegyi Gábor (esztéta), Jakab Zoltán (zeneszerző), Jarábik Balázs (bölcsész), Jarábik Imre (népművelő), Juhász R. József (akcióművész), Juhász Zsuzsa (pedagógus), Kis Péter (újságíró), Kiss Csaba (galériavezető), Kiss Péntek József (színigazgató), Kovács László (gimnáziumi igazgató), Kovács Attila, (vallástörténész), Kulcsár Mária (nonprofit konzultáns), Lampl Zsuzsa (szociológus), László Béla (egyetemi tanár), Lelkes Vince (polgármester), Lucskai Róbert (színművész), Lukács Zsolt (grafikusművész), Mészáros András (egyetemi tanár), Miklósi Péter (közíró), Nagy Andrea (vállalkozó), Nagyvendégi Éva (újságíró), Németh Ilona (képzőművész), Németh Margit (pszichológus), Néveri Sándor (vállalkozó), Olajos József (zenész), Öllős László (politológus), Perényi Anikó (építészmérnök), Petrik Szilárd (színművész), Polgár Anikó (klasszika filológus), Pribék Gábor (folklorista), Prikler Lídia (alapítványi igazgató), Ravasz Marián (építész), Rácz Noémi (képzőművész), Rácz Olivér (kutatóorvos), Rédey Zoltán (irodalomtudós), Rigó Konrád (információs szakember), Sidó Péter (vállalkozó), Strédl Terézia (pszichológus), Szép Attila (politológus), Szigeti László (könyvkiadó), Szkladányi Endre (gimnáziumi igazgató), Tokár Adrián (jogász), Tóbiás Szidi (színművész), Tóth Károly (irodalmár), Török Ferenc (vállalkozó), Tőzsér Árpád (költő), Varga Emőke (képzőművész), Vas Ottó (előadóművész), Vasik János (történész), Végh László (szociológus), Vince Dávid (joghallgató), Young Judit (programszervező), Zászlós Gábor (jogász).