A mai hatvanévesek, de a tőlük idősebbek és fiatalabbak is emlékeznek arra, hogy a kommunista rémuralom több mint négy évtizedében majálist csak május elsején, a munka nemzetközi ünnepén lehetett rendezni.

Ma nem csupán érezzük, hanem már tudjuk is, hogy az első világháborút lezáró Párizs-melléki békerendszer történelmünk eddigi legnagyobb tragédiáját szakította ránk. Nemzeti és állami létünk során első alkalommal mondták ki fölöttünk a nemzetközi jog eszközével a halálos ítéletet.

A tisztelt polgár valószínűleg nem tudja, mit jelent a tiszteletbeli polgár. Ennek előtte sem tudta senki, ezért most sem szégyen ezt nem tudni. De nem árt tudni, hogy mi ez és miért van. Egy biztos, aki kapja ezt a megbecsülést, annak nem szégyene, és annak sem szégyene, aki adja.

Amikor a Velünk élő Trianon című filmemet forgattam, Erdélyben egy mélyen barázdált arcú öregasszony, kezében büszkén tartva nemrég kiváltott Magyar Igazolványát, a következőket mondta: „Kedveském! Én soha életemben nem voltam Budapesten, de még Debrecenben sem, s ahogy elnézem magam, már nem is leszek.

Még azelőtt, hogy 2004. május elsején kibővült volna az Európai Unió, már tudtuk, hogy az államoknak ez a nagy tömbje csak úgy működhet együtt, és úgy alkothat szervessé váló egységet, ha létrejön az alapszabálya: az alkotmánya. Minden bekéredzkedő állam és minden bennlévő állam kormánya, parlamentje tudta ezt – ha a …

Május nyolcadikát a „szociban” május kilencedikén ünnepeltük. Azért volt ez így, mert a németek először az amerikaiak színe előtt írták alá a kapitulációt. A szovjeteknek egy nappal később tették le a fegyvert.

Nem ígérem, kedves olvasóm, hogy itt a kezében levő kötet írásainak részle­tes gondolati összefoglalását vagy értékelését olvashatja. Arra vállalkoztam csupán, hogy megfogalmazzam, amit a munka folyamán az itt olvasható írá­sokkal való foglalatoskodás közben tudatosíthattam önmagamban. Ehhez legegyszerűbb kiindulópontnak az látszik, hogy elmondjam, miért vállaltam el e könyv szerkesztői feladatát. Azt …

(Megjelent Esztergomban, a Hídlap 2005. április 30-i számába) Fiam 2005. márciusában töltötte be tizenhatodik életévét, és szülőhelye a világ legszabadabb országában, az Amerikai Egyesült Államok egyik legfelvidékibb, sőt leggömöribb jellegű részében, Pennsylvaniában található. Még mindig nem árultam el neki, hogy édesapja – azaz én – 1945 nyarán Csehszlovákiában háborús bűnösnek …

Megjelent a Millenniumi dísztér című könyvben. Kiadta a Lorántffy Zsuzsanna Polgári Társulás, 2005-ben, Királyhelmecen